Elnézést, de megint itt a Filmszemle

A tavalyi szemle lehangoló végkicsengése után bevallom, meglepett, hogy idén mégis, és pont időben (ahogy tavalyelőttig szokott lenni) megszervezték a 43. Magyar Filmszemlét is. A megnyitón viszont mintha ott folytatódott volna minden, ahol abbamaradt: úgy tűnt, mindenki bocsánatot akar kérni azért, hogy már megint itt van ez a Filmszemle.



Kéretlenül elhangzik a fapados (ön)minősítés, és mindenki rettenetesen sajnálja, hogy nem lettek jobbak a körülmények (ezúttal sem), de roppant hálás a maradék érdeklődésért. Találó Tarr Béla zárómondata:

„Nem jókedvünkből csináljuk, hanem mert meg kellett csinálnunk”.


Na igen, az idei Szemle abban különbözik az összes többitől, hogy „díjak nincsenek, verseny nincs, protokoll nincs, illetve a protokoll 10 millió magyar állampolgár” (Tarr Béla). Elhangzott, hogy a magyar film külföldről érkezett rajongói is saját zsebből fizették ki a repülőjegyet, továbbá mindenki ingyen, önszorgalomból vett részt a szervezésben idén.

A szemlére 10 játékfilm, 3 ifjúsági, illetve gyermekfilm, 1 egész estés animációs film, 1 egész estés szkeccsfilm, 50 dokumentumfilm, 30 animációs film, 9 tudományos-ismeretterjesztő film, 13 kísérleti és kisjátékfilm nevezett.

A főiskolás filmek közül a Színház- és Filmművészeti Egyetem 6x6 osztályának vizsgafilmjei, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola kameraman szak hallgatóinak 11 filmje, valamint a MOME hallgatóinak 9 filmje is láthatóak lesznek.

Báron György külön elnézést kért a sajtó képviselőitől, hogy idén sajtóvetítések nélkül zajlik a filmek mustrája, gondolom, ezzel a facebookos méltatlankodásokra próbáltak reagálni, mindenesetre valóban nehéz lesz összefoglaló cikkeket írni az idei rendezvényről.


Ami viszont kellemesen meglepett,

az a szemle spot videója volt. Örvendtem, hogy annyi év után végre megváltoztatták az ősrég bejáratott promót, a feladatot Hermann Árpád filmfőiskolás diákra bízták. A spotfilm mondjuk jobban talált volna a mi TIFFes fesztiválunkhoz (drakulaszerű lényt látunk a fellegekből alászállni filmszalag-szárnyakkal), de most legalább valami mást kaptunk.

A közönség általában kissé csipkelődő, provokatív kérdéseket tett fel a Magyar Filmművészek Szövetségével és a Szemle megszervezésével kapcsolatban. Az Andy Vajna monopolizálta magyar filmállapottal szembehelyezkedő, „erőfitogtató” rendezvény elhatárolódott a jelen magyar filmjeit támogató Nemzeti Filmalaptól.

A műsorfüzetből már most kimazsolázható csemege lehet Pálfi György (Hukkle, Taxidermia, Nem leszek a barátod) legújabb filmje, a Final Cut – Hölgyeim és Uraim, amely a filmtörténet különböző klasszikusaiból vágott össze egy saját alkotást. De találhatunk egy szkeccsfilmet is Magyarország 2011 címmel, rendezői: Jeles András, Kocsis Ágnes, Török Ferenc, Szabó Simon, Mészáros Márta, Forgács Péter, Siroki László, Pálfi György, Fliegauf Benedek, Salamon András, Jancsó Miklós.

Török Ferenc (Moszkva Tér, Szezon, Overnight, Koccanás) új filmje, az Isztambul is látható lesz. Természetesen ezekre a filmekre már nem lehet jegyet kapni vagy helyet foglalni.


Az első film, amit aztán megnéztem,

rögtön egy magyar (film)történeti fontosságú (!) alkotás, az SOS Love című új Sas Tamás film, ugyanis ez a legelső magyar 3D mozi. Semmi jóra nem számítottam a korábbi SOS Szerelem alápján, mégis halálra szórakoztam magam a filmen, nagyokat röhögtem, bár soha nem azokon a jeleneteken, amiket a közönség többi része élvezett.

Szerencsére Sas Tamás engem mindig meg tud lepni, és újabban egyik filmje után se tudom eldönteni egyértelműen, hogy ez igazán rosszabb volt-e, mint az összes többi alkotása. Nem szabad kihagyni senkinek, tényleg jó hatással van az emberre, akár így, akár úgy nézed.

A válasz igen, leginkább a feliratnak volt 3D-s hatása, meg amúgy sem értettem, hogy miért pont ennek a filmnek kellett ezzel a szemgyilkoló technikával elkészülnie, és nem magyar nyelven, de van, még ha kicsit savanyú és kicsit sárga is.

Kíváncsian várom a rendezvény további felhozatalát, már ha egyáltalán be lehet majd lógni pár filmre.