Mágikus realizmus a túlvilág határáról
Scarlett Hooft Graafland holland művésznő képein a fotográfia, a performansz és a land art találkozik, és ennek a találkozásnak meghökkentő ereje van.
Scarlett Hooft Graafland hagyományos technikával fotózik, a képek a negatívról egyenesen papírra kerülnek, nem használ Photoshopot. Képeit olyan isten háta mögötti helyeken készíti, ahol a lakosok kénytelenek voltak alkalmazkodni a durva természeti körülményekhez.
Gyakran olyan helyekre látogat, ahol még ember nem járt.
Ellátogatott a Salar de Uyuniba a bolíviai Andokba, átutazott a jeges tengeren az Igloolik eszkimó-telepre, járt az esős Dél-Kínában és Izland lávamezőinél. Olyan vidékeken, amelyek mögött már csak a túlvilág van.
A helyszínen tájspecifikus installációkat készít, a helyi lakosság (ha van) életviteléből, hagyományaiból ihletődve.
A képek témája nem a táj szépsége. Markánsan jelen van ugyan, de nem annyira mint táj, hanem inkább mint helyszín. Helyszíne annak az apró csodának, ami ezeken a képeken megtörténik.
Scarlett Hooft Graafland gyakran hónapokat tölt a helyszínen, várva, hogy megtörténjen ez az apró csoda: hogy megtalálja a tökéletes pillanatot, amikor a fantázia, az álom beléphet a valóságba. Az égbolt súlya, a fű színe, a hó tömörsége, a sósivatag felülete pontosan olyan legyen, amilyennek szeretné.
Ha sikerült elkapni azt a pillanatot, ha megtörtént a mágikus momentum, akkor a művésznő azonnal tovább áll, és nekilát új helyszínt keresni.
