Mennyit ér a székely bicska nélkül?

A legendárium alapkoncepciója – de a korábbi projektjeiteké is - olyan, ami rengeteg embernek eszébe jut, de végül senki sem vág bele a kivitelezésbe. Ti miért?

Tetszik nekünk a kihívás, és birtokunkban voltak azok az eszközök, amivel megvalósíthatjuk. Zavart, hogy Székelyföldön nem léteznek azok a marketing eszközök, amelyek hozzájárulhatnának a térség felfuttatásához. Ugyan mindenki beszél Székelyföldről, de mindezidáig nem létezett például egy konkrét turisztikai térkép, sem más olyan eszköz, ami által a Székelyföld inkább „eladhatóvá” válik.

Fazakas Szabolcs, a legendarium.ro egyik kitalálója | fotó: Koszta Ferenc

Igazából egy marketingcsomagot szeretnénk létrehozni, ami nem könnyű dió, minthogy itt ilyesmi eddig nem létezett. Így minták sincsenek, amiből tanulni lehetne. Mindent saját magunknak kell megtapasztalnunk, és rá kell éreznünk arra, hogy mi az, ami működik, és mi az, ami nem. És ez nem megy egyik napról a másikra. Ez egy hosszú, de élvezetdús folyamat.

Konkrétan a legendárium kapcsán az a gond, hogy ha egy embert megállítasz az utcán, és megkérdezed, hogy mettől meddig tart Székelyföld, nem tudja. Sőt arra sem tud válaszolni, hogy ő miért székely. Ilyen szempontból kicsit leragadtunk a bicskánál.

Ezért is végezzük már két éve a legendákkal kapcsolatos gyűjtőmunkát, és ezért fogjuk elhelyezni az iskolákban a legendatérképeket, hogy a történetekkel a gyerekek közelebb kerülhessenek a gyökereikhez. Jelenleg száznegyven legendát sikerült feldolgoznunk, amelyek valamikor jövő tavasszal könyv formájában is megjelennek.

A mondák és legendák nagy részét a már kiadott gyűjteményekből használtuk fel, de voltak olyanok is, amelyekért biza kalandoztunk Székelyföldön, sőt az egyik úgy került elő, hogy a Duna tévében tettem felhívást egy interjúban.

Mit szeretnétek elérni? A székelyek önbizalmát erősíteni, vagy inkább a potenciális turistákat célozzátok meg?

Ezek összefüggnek. Addig, amíg a székelyek nincsenek tisztában azzal, hogy kik is ők, és mi van a „birtokukban”, addig azt sem fogják tudni, hogy mivel csalogassák ide a turistákat. Így elsősorban a helyi közösségnek készül.



Ugyanakkor mind a száznegyven legendához egy-egy potenciális turisztikai helyszín csatolódik. Azért potenciális, mert ezek csak akkor válnak valós turisztikai helyszínekké, ha a helyi közösségek képesek építeni rájuk, képesek feltölteni őket eladható tartalommal. Itt elsősorban program- és túraszervezésre gondolok, amibe bekapcsolódhatnak a helyi kultúrközösségek, eseményszervező irodák, de akár a panziótulajdonosok is.

Ennek a továbbgondolásaként születtek azok az ötletek, amelyeket jövőre szeretnénk kivitelezni. Gondolok itt a legendaíró vagy a kosztümrajzoló versenyre. Ezek mind összefüggnek, és erősítik egymást.

Egyelőre azok számára, akik csak a honlapról ismerik a projektet, eléggé titokzatosnak tűnhet. Néhány képen kívül nem igazán kapnak tartalmat.

Lehet, hogy titokzatos, de úgy érzem, muszáj volt így is elindítanunk, még akkor is, ha nem kényszerített rá senki. Azért indítottuk el, mert nagyon nagy volt az érdeklődés. Ugyan még tart a digitalizálás, és valószínűleg sok idő telik el addig, míg a honlap elnyeri a végső formáját, de már nem bírtunk ellenállni a közösség „nyomásának”.

A honlap esetében egyelőre a helyszínekhez csatoltuk a rajzokat, és a héten a hanganyagokat is elkezdtük feltölteni. Ez nem kis munka. A rajzok már két éve készülnek, és rengeteg tervezés fut a háttérben. Én úgy érzem, a honlap feltöltése soha nem fog befejeződni, hiszen máris küldtek be olyan legendákat, amelyekről mi nem tudtunk.


A honlap elindítása után egy héttel máris megkaptátok a Transindex murok díját, többek között azzal az indoklással, hogy kitaláltatok és eladtatok valamit, amit végül nem tudtatok megvalósítani. Jogos? Tanultatok belőle?

Ez érdekes sztori. Igazából arra számítottam, hogy az első negatív kritikát a Nagy Románia Párttól (PRM) fogjuk kapni, de el kell ismernem, hogy ez így egy kicsit másabb, hogy a saját fajtánktól kaptuk.

Ami a díjat illeti, mindenképp tanulságos. Elolvastam a cikket egyszer – elég volt –, és a kollégáimat is megkértem, hogy olvassák el. Szívesen tanulnánk belőle, hiszen ezen a területen kezdőknek számítunk, de elég nehéz, mert a cikk írójának fogalma sincs arról, hogy itt mi történik, hogy mi a cél, és mi a honlap helye ezen belül.

Az egyetlen, ami egyértelműen átjön a cikkből, az a rosszindulat. Igazi szájberpiócák módjára élvezkedtek egy nagyot.

100 év múlva, amikor a Transindex már csak monda lesz, akkor a Legendárium érték lesz.


Az már kiderült, hogy ez a projekt nem csak a honlapról szól. Mi várható még?

A honlap a projektnek gyakorlatilag az öt százaléka. A közeljövőben bekerül a székelyföldi iskolákba a 100x140 centiméteres, nyomtatott legenda- és mondatérkép. Ezt az iskolák ingyen fogják megkapni a támogatók jóvoltából. És további meglepetések is várhatók, hogy csak a legnagyobbat leplezzem le: szeretnénk megszervezni egy legendakarnevált.


Az tiszta és világos, hogy rendesen el vagytok szállva. Hányan csináljátok? Bírjátok-e cérnával?

Bírni bírjuk. Jelenleg tízen vagyunk az alapcsapatban, de sokat segítenek a partnerszervezetek is. És a visszajelzések folyamatosan megerősítenek.