Miből lesz a cserebogár?
Még párszor megnyitották a 43. Magyar Filmszemlét, mi pedig megnéztük, mit csinált tavaly a filmes utánpótlás, a felnőtt válogatott és Magyarország.
A 43. Magyar Filmszemle második napjára már megtelt az Uránia kávézója ismert filmes arcokkal (is), és az érdeklődők ostrom alá vették a rendezvény két helyszínét, a Toldi mozit és az Urániát.
Kora délután a nap első fontos eseménye a Story című Robert McKee könyv bemutatója volt. A könyvet Jakab-Benke Nándor (a kukker.ro szerkesztője) és Zágoni Balázs (a Román Audiovizuális Tanács tagja, a Filmtett volt főszerkesztője), vagyis a könyv fordítói mutatták be, moderátor Ruttkay Zsófia forgatókönyvíró (mellesleg Pálfi György filmrendező felesége) volt.
A könyvbemutatón számos filmes alkotó is megjelent, mint például Pálfi György filmrendező (Taxidermia, Nem leszek a barátod), Durst György filmproducer, Lemhényi Réka vágó, Várhegyi Rudolf hangmérnök, Patrovics Tamás animációs rendező, Buglya Sándor filmproducer, filmrendező, Páll Zsolt színész (Nem leszek a barátod), sőt még Tarr Béla is feltűnt, és néhányan könyvet is vásároltak.
Mivel a vetítésekre jegyet vásárolni egyre nehezebb,
már jó előre foglaltattam jegyet az SZFE-s (Színház és Filmművészeti Egyetem) vetítésblokkra, nehogy lemaradjak, ugyanis két erdélyi, volt Sapientiás diák egy-egy vizsgafilmjét is bemutatták. A vetítésre a filmszak minden diákjának (leendő rendezők, operatőrök, hangmérnökök, vágók, s így tovább) egy-egy filmjét válogatták be.
A két és fél órás blokkban a rövid vizsgamunkák sorát rögtön Visky Ábel (aki idéntől az SZFE rendezői szakán tanul) kisfilmje nyitja, én meg büszkén csavargatom a sötét teremben a nyakamat, és mutogatom, ez a mi fiunk. És hozzáteszem, övé az egyik legbecsületesebb vizsgamunka az összes között.
A másik honfink Kürti István, volt kukkeres operatőrünk, aki most a budapesti filmes egyetem operatőri szakán gürcöl, ő is egy versfilmmel képviselte magát, és nemcsak. Több filmecske stáblistáján feltűnik a neve mint dramaturg vagy operatőr, sőt az egyik áltrailer végén saját, csikó emblémával ellátott logója is megjelenik. Később aztán, mivel a jegyek elfogytak,
belógtunk a Magyarország 2011 című szkeccsfilmre.
A lépcsőn néztük meg a teltházas, ígéretesnek kinéző filmet. A vetítés előtt ismét tartottak a tisztelt szervezők egy megnyitófélét, Tarr Béla, a fesztivál főszervezője ismételten nagyon fontosnak érezte hangsúlyozni, hogy ez egy fapados fesztivál, de ezúttal hozzátette, hogy végülis nem kell szomorkodni, mert a vetítés után lesz borozás, az italt pedig neves filmrendezőink és tévés személyiségek mérik majd a nagyérdeműnek.
Tarr Béla szólítására, miután az érkezőt köszöntő tapsorkán elcsitult, Jancsó Miklós is megtartotta a megnyitó beszédét, ami mindössze annyiból állt, hogy a színpad szélén meghúzódva kijelentette, hogy a fesztivál megnyílt. Igen, roppant stílusos még mindig az öreg.
Főcím és új Moszkva tér
A Magyarország 2011 lényegében összefoglalója, kiértékelése akart lenni a tavalyi évnek, de a magyar filmért is készült picit, Tarr Béla szerint. A film alkotógárdája mindenképp a kortárs magyar film legfontosabb rendezői közül került ki (Kocsis Ágnes, Török Ferenc, Szabó Simon, Siroki László, Pálfi György, Fliegauf Benedek, Salamon András), de az idősebb generáció fontos filmrendezői (Jeles András, Mészáros Márta, Forgács Péter, Jancsó Miklós) is részt vállaltak.
Török Ferenc nagyon stílusosan az „új” Moszkva téren, a Széll Kálmán téren csinált egy megdöbbentő dokumentumanyagot, Pálfi egy hosszúra nyúlt főcímet és végefőcímet nyújtott ki kisfilmmé, Jancsó pedig jellegzetesen saját, hatvanas-hetvenes évekbeli filmformáiba öltöztette ismét alkotását, majd a hosszú kocsizás után a főszereplő táncos lány visszaérkezik Jancsóhoz, átöleli a rendezőt, és Jancsó kijelenti, hogy
itt nem forgatni kell, hanem ordítani.
Arra gondoltam, hogy a dánoknak nehogy eszükbe jusson, hogy valami bűzlik Magyarországon.
A film végén tényleg volt borozás a fenti kávézóban, a bor finom volt, mi Bárdos Andrástól (a TV2 Tények hírbemondója) kaptunk egy pohárnyit. És az sem utolsó, hogy Fliegauf Benedek melletted két lépésre ötletel, Muhi András nézelődik, hogy kivel koccintson, dohányos producerek, rendezők, operatőrök nyitják-csukják az erkély ajtaját (2012. január 1-től semmilyen nyilvános beltéri helységben nem lehet cigizni, ugye).
Nem is érdekelne, hogy fapados, ha nem erőltetnék annyira.
