Ne légy pungás, pajtás!

Ugye neked sem mindegy, mi lóg az oldaladon? Te sem állsz le bárkivel, igaz? Fontos, hogy a melletted élőlényre büszke lehess. Nos, a nem élőlényekre is érdemes odafigyelned. A plásza, a punga vagy magyarabbul, a „nájlonzacskó” nagyon ciki stíluselem lehet.

Ha márkás azért, ha CBA, ARO vagy egyéb olcsócikk-termék reklámját hordozza, akkor meg azért. Egy ismerősöm, Ildikó mesélte, hogy az ő ismerőse, aki francia cserediák volt Bukarestben, mennyit tudott csodálkozva nevetni azon, hogy nálunk a legnagyobb naccságák is, egyéb méregdrága ruháik és kiegészítőik mellé egy-egy sikkes pungucát asszortíroznak.

rámutatnak a problémára

A nejlonzacskó lett a mindenféle öltözékek kiegészítő jolly jokere Romániában. A természet, a környezetvédők és a pinduri esztétikai érzékkel rendelkezők pedig sikítófrászt kapnak tőlük.


Persze, van rá magyarázat.

A kommunista Romániában, amennyire én emlékszem, csúnya, szürkés-barnás, maradék rongyokból varrt szatyrokkal (necc) vágtattunk sorba állni, olyanból veszítettem el a kenyérjegyet és egy tízlejest, amikor a fejem körül forgatva játszottam helikopteresdit. Akinek nyugati, színes reklámzacskója volt, az egy hétig a legmenőbb gyerek volt a suliban, de a felnőttek közt is igen sikkesnek számított. Addig mosták, amíg a festék le nem kopott az oldaláról.

A legviccesebb, de inkább groteszkebb sztori, hogy az egyik tanárunknak egy évfolyamtársam megjavította a nyomtatóját. Pontosabban bedugta a csatlakozóba, tett bele papírt, és egyéb egyszerű karbantartási munkálatokat végzett rajta. Az illető tanár meg, hálája jeléül, könnyes szemekkel, találjátok ki, mit adott neki? Na, mit adott a 21. század küszöbén? Egy színes reklámzacskót.



A Green Hours bukaresti kultúrkocsma, kávézó és nonstop internetező udvarán, amit egyébként minden fővárosba látogatónak melegen ajánlok, varrógépek és egy rakás gyönyörű anyag fogadott. Öltönyös bácsikák próbálták ki a Juki Romania által biztosított varrógépeket, és készítették el a táskaprototípusokat. Persze, a szervező segédje elfelejtett szólni, hogy míg én fenn bámészkodom, addig lent sajtótájékoztató-féleség van. Épp a végére csosszantam le, amikor a szponzorokat sorolták fel. Fincsi biokaját adtak: teljes kiőrlésű lisztből készült sütik és limonádé álltak ingyen a résztvevők rendelkezésére. Tanultam még egy izgi, könnyű desszertet is, majd később elmesélem.


Anyaggyűjtéssel kezdődött a munka

Tulajdonképpen azt sem tudom, hol kezdjem, mert közben annyi izgalmas, ötletes cuccot láttam a neten, hogyan lehet handmade táskát készíteni meg rendelni, hogy össze vagyok zavarodva. Főleg design szakos csajszik és srácok álltak sorban a ZaZa Design Studio által biztosított anyagokért. Csak azért reklámozom őket, mert nekem is tetszik, amit csinálnak.




Utána sorban álltak a varrógépeknél,

ahol ügyes zakós bácsik és rózsaszín gumicsizmás nénik, na jó, fiatal hölgyek kivitelezték az ötleteket. Verseny is volt, remélem, a kedvencem nyerte meg, aki irtó jópofa kézitáskát rittyentett egy harsány zöld törülközőből és néhány színes rongydarabból.

A kész remekműveket a zsűri megtekintette, az egyik sürgő-forgó, enyhén fontoskodó szervező csaj lefotózta őket a miniatűr élénkrózsaszín fényképezőjével. A Catwork üzlet – jaj, ez is cuccos hely, Brassóban is van – 200 lejes vásárlási utalványt biztosított a legötletesebb táska tervezőjének.




Fájt a szívem, amikor el kellett jönnöm, közben besötétedett, és egyre jobban húzta a nyakam a saját minibőröndöm, de az esemény a Nekem is kell olyan táskaaaaa! fejhangon való visítását és a toporzékolást (amit mióta nadjány vagyok, simán megengedek magamnak) csak kipréselte belőlem.

Ha te is szeretnél otthon ilyen táskát bütykölni, az elkészítési módját megtalálhatod itt. A szervező, Aurelian-Cezar Cherciu nevű igen szimpatikus fiatalember más romániai városokban is szeretne ilyen táskabulit, például Erdélyben. Bukarestben mindenféle szervezeti segítség nélkül, a barátai és ismerősei segítségével szervezte meg nekünk.