Azt a magzatvizes istentiszteletit!

Illetve nagyobb, mert a pap bácsi türelmesen végighallgatja a mamák összes panaszát és pletyóját, jobb, mint egy pszichológus, meghallgat, de nem szól be.

A nénik itt is szeretik kicsípni magukat, utcai ruha, a szomszéd köntöse s a félcentis aranylánc nem hiányozhat. Erre csak azért figyeltem fel, mert ők maguk szóltak, hogy bocsi, mi ki vagyunk öltözve, nem ám hálóing.

HELYSZÍN: székelyudvarhelyi városi kórház nőgyógyászati osztálya
IDÕ: mint a tenger (életem leghosszabb nyaralása)
CSELEKMÉNY: lásd alább
MÛFAJ: szabad(szájú) elbeszélésben tárgyalt személyi dráma
SZEREPLÕK: sokan vannak, de Magzat, a drámai ÉN, drámai Robi, drámai CsomBÉ, drámai rokonság, látogatók, drámai szobatársak, kedves doktor bácsik és néni, nővérek, takarító nénik, liftes nénik stb. játszák a főbb szerepeket.

Még szerencse, hogy Vandával nem a malackás papucsunkban mentünk, hanem egy egyszerű strandpapucsban, sminkeltünk azért, mint a nagyok, ha már a farmer nem jön ránk.

Mondanom sem kell, hogy mi voltunk az egyetlen kettő az egyben résztvevő. A pap bácsi a baba nevét nem írta fel, csak az enyémet, ezért kaptam is egyet tőle az oldalamba.


Másodikszor vittem templomba a gyereket,

hadd szokja az egyházi élet viszontagságait, most viszont összerúgta odabent a patkócskáit. Azt hiszem, a sárga pizsus néni hangja nem tetszett neki, mert Pavarottit meghazudtoló hangerővel nyomatta az egyházi nótákat, csoda, hogy a hangszálai nem tépték el a centis aranyláncát, csak néhol kijavította a kottában ejtett helyesírási hibákat.

Még egy ifjonc volt, aki egy az egyben jött, minthogy legény vagy férfiember volt a lelkem. A strandgatyós bácsi is bevonult egy időre az árnyékba, de miután félt, hogy megfázik, kivonult.

Én is inkább hazahoztam volna Vandát, mert szakította be a hátam, és a hasfalam sem kímélte, épphogy ki nem rúgta a pap kezéből a bibliát. Pedig a téma izgi volt: a keresztény értékek odalettek, s a tőzsde is becsődölt. A pap bácsi az előbbiből következtette az utóbbit. A múltkorjában egy táborban a politikusok fordítva csinálták: azért lopnak az emberek, mert becsődölt a tőzsde, és elfogyott a pénz.


S akkor most kinek higgy?

Na, de a végén odáig jutottunk, hogy egyszer még én is elpityeregtem, pedig esküszöm, csak egyszer folyt a templomban a könnyem, a temetéseket leszámítva, amikor Maresznek mondtam, hogy nézd meg, mindjárt előszedik a vénasszonyok a zsebkendőt, s egy másodperc múlva, ha lenne olyan, hogy könnyadás, a vénasszonyok közt 100 százalékos lett volna a donorok aránya.

Miután elhangzott a 'gondoljunk kórházi ágyakon fekvő testvéreinkre, kik a fájdalom fehér karjai közt fekszenek', vagy a 'távolba szakadt testvéreinkre' mondat, ki kellett mennem a templomból pézsérecsegés közben, nehogy megfulladjak a röhögéstől, na

meg az áradó könnyeimtől.


Még volt egy járó-, vagy inkább ülőkeretes idős néni, aki akkora imádságot mondott, hogy szinte lekéstük eddigi ittlétünk legjobb ebédjét: szétfőtt laskaleves ropogós murokkal, hideg főtt pityóka szintén hideg csirkehusival.

De úgy döntöttem, amíg meg nem születik, ilyen helyekre hordom, ahol elmondják, milyen csúf a világ, pénzéhesek és rosszak az emberek. Hátha akkor nem kívánkozik ki annyira.

Mondjuk, a kórházban sem kopogtatott sose annyira kifelé, mint mondjuk a tusványosi Quimby koncerten... Majd, ha betölti a bűvös 40-et, és a doktor bácsi nem fektet le, akarom mondani be, megyünk partizni, egy gyergyói gyerek is pl. keresztelő közepette született itt Udvarhely szitiben.

S hehe, az Unitárius Közlönyből kiderült, a főnököm vallási félórát szerkeszt a bukaresti rádióban. Ennél csak az lepne meg jobban, ha Tihamér áttérne ortodoxnak, és fekete dzsippekből lógatná ki. A szakállát.