Gyermekabrak: frisset olcsón

A gyermekeknek szánt  élelmiszeren nem illik spórolni, sőt azt sem illik firtatni, megéri-e az árát mindaz, amit a kosarunkba tömünk, pedig ez az az iparág, ami nagyon át tud vágni. Különösen azért, mert a hazai piacot az importáruk töltik fel, a hazai szabályok pedig sokkal rugalmasabbak, mint az európaiak.



A nagy bukta ott kezdődik, hogy a hazai csecsemőtáplálás még gyerekcipőben jár, az anyatejes táplálást népszerűsíti néhány protokoll kampány, igazi meggyőzés arról, hogy ez tényleg jó (és olcsó), nem folyik. A hazai szülészeteken minden kezdő anya ajándékcsomagjában ott vannak az ingyenes – és kéretlen – reklámanyagok a különböző tápszerekről, ajándékkuponokkal megspékelve. Sokan tehát már az első hetekben bedőlnek a biznisznek, és akár havi több száz lejt is elköltenek tápszerre.

Azon kívül, hogy ez indokolatlan mértékű kiadás, és a gyermek egészsége szempontjából kevésbé szerencsés, mint az anyatejes táplálás, a tejpor- és tápszervásárlás könnyen negatív spirálba sodor. A tápszervásárlók közül kerülnek ki azok az anyák, akik korán, féléves kor előtt, elkezdik a hozzátáplálást, rendszerint készen – és drágán – vásárolt ipari babakonzervekkel.

Ezekből a hazai boltokban szinte csak importtermékeket lehet kapni, a nagy nemzetközi márkákat és  a környező országok helyi érdekű termékeit. Tulajdonképpen semmi garancia nincs arra, hogy

a konzervben tényleg az van, ami rá van írva,

ráadásul a többsége ezeknek az üvegcséknek cukrot, tartósítószert, glutént és más olyan anyagot tartalmaz, amit szerencsés lenne elkerülni. És gondoljuk csak meg: gyakran a gyereknél idősebb almapürével tömjük a fejét, miközben a friss alma ott az asztalunkon. Ha valaki naponta a legolcsóbb ilyen bébikonzervvel eteti a gyerekét, akkor is havi 200 lejt költ csak erre.

Pedig egy egyszerű villa, és az itthon termő zöldségek-gyümölcsök felhasználásával máris a negyedéből elláthatná a hozzátáplálásra megérett csecsemőt. (Az olyan nagyobb volumenű beruházásokról, mint a száz lej körül beszerezhető botmixer, most nem is ejtünk szót.)

A bébikonzervek utáni nagy csapda a tejkészítmények, amelyekkel az egy-másfél éves gyerekeket etetjük: mindenki úgy tudja, hogy a boltokban készen kapható joghurtok, túrókrémek egészséges és fontos tápanyagok. Egy frászt. Egyszerű kísérletképpen felejtsünk kint egy ismertebb márkájú gyümölcsjoghurtot akár egy egész napra:

nem fog megromlani. És ez rossz hír.


Azt jelenti, hogy tele van tartósítószerrel. A hozzáadott cukortartalmat is érdemes figyelemmel követni: az esetek többségében ez jóval magasabb az ajánlott mértéknél. Ha valaki ilyen poharas csodákkal eteti a gyerekét napi egyszer, akkor is legalább havi 35-50 lejt dob ki az ablakon csak erre. Szerencsésebb házilag savanyított tejjel próbálkozni, vagy saját készítményű gyümölcsturmixszal kínálni a gyereket: negyed annyiba kerül, és a tartósítószert/cukrot is megspóroltuk.

Ugyanez érvényes a túrókészítményekre: készen csak tiszta tehéntúrót érdemes vásárolni, és azt dúsítani otthon: gyümölccsel, mézzel, esetleg befőttekkel. A túrókészítmények (túrókrémek, tejfölös-joghurtos túródesszertek) drágák, és gyümölcsöt csak nyomokban, szimbolikusan tartalmaznak, adalékanyagban viszont  annál gazdagabbak. Ami a kisgyermekes háztartásokban kevésbé elterjedt, de a gyerekek által annál inkább kedvelt csemege, az a különböző ízesítésű kőrözött: érdemes vele otthon próbálkozni.


Ne dőlj be a macinak

Az óvodás korú gyerekek szüleit az élelmiszergyártók főleg a felvágottakkal és a húskészítményekkel vágják át. Soha, soha ne vásároljunk „gyerek”-párizsit. Ezek a különböző, vicces dizájnnal készülő húspépek elsősorban festékből és adalékanyagból állnak, és bármilyen kedves macialakú szeletek bújnak elő a párizsi hurkából, a gyereknek többet árt, mint használ. Az ára annál borsosabb: általában kétszeres áron lehet megvásárolni a „felnőtt” párizsihoz képest. Ezek már nem csak tartósítószert és állományjavítót, de ízfokozót is tartalmaznak bőven. Nehéz átszoktatni a gyereket az ilyen „ízorgiáról” a hagyományos sonkakészítményre vagy a házikolbászra.

Gyümölcs- és zöldség fronton a legelkeserítőbb a helyzet, mert a hazai élelmiszeripari ellenőrzések adatai szerint mítosz, hogy a piacokon tisztább, vegyileg kevésbé kezelt árut lehetne beszerezni, mint a hipermarketek polcairól. A „bio” zöldségek megvásárlásáról sajnos a romániai szülők jelentős részének le kell mondania, egyrészt azért, mert nagyon kevés helyen vásárolható ellenőrzött és igazolt biotermék, másrészt azért, mert ahol vásárolható, ott jelentős az árkülönbözet.

Valamelyes biztonságot adhat, hogy mindig szezonárut veszünk csemeténknek. Ne akarjunk télen dinnyével és eperrel bevágódni a gyereknél: műanyaggal etetjük. És mindig óvakodjunk a primőröktől: a friss répa, az első szürettel szedett zöldség és gyümölcs vegyi anyag tartalma mindig dúsabb, mint a szezon derekán piacra dobott terméké.


Mi és mennyi kerül a vájúba?

Végül essen szó az intézményesített gyermekétkeztetésről: az iskolai és óvodai kosztról. Ez a romániai szülők számára további 100-150 lejes havi kiadást jelent gyerekenként. Érdemes azonban előre tájékozódni: milyen konyháról, milyen minőségű ételt kap a gyerek, van-e lehetőség külön kérésekre (például húsmentes ételek rendelésére, csökkentett cukortartalmú ételek tálalására).

A másik szempont, amire oda kell figyelni: az adag. A hazai iskolák jelentős részében a „gyermekadag” rendszerint fél, de inkább negyedporciót jelent, ne csodálkozzunk, ha az iskolában jóllakatott gyerekünk farkaséhesen jön haza. Tapasztaltabb szülők tudják: itthon is érdemes amerikai mintára uzsonnás dobozban ebédet csomagolni a gyereknek, friss salátákkal, gyümölcsökkel és olyan húskészítményekkel, amelyekről legalább sejtjük, hogy mi van bennük.

Végül egy túlélési tanács kezdő szülőknek: gyermekünket lehetőleg ne vigyük élelmiszerboltba. A taktikusan elhelyezett csokoládés polcok, cukros üdítők bálái mellett nehéz elslisszolni úgy, hogy utódunk ne essen a különböző marketinghálók csapdájába. És kicsavarni a kezéből a drága, viszont egészségtelen nasit szinte lehetetlen. Kössük a gyereket inkább pórázra az élelmiszerbolt bejáratánál.

Na jó, ez csak vicc.