Ne igázd le az ősnődet: megbosszulja
Miért feszengenek annyit a magyarok, ha szexualitásról van szó, és hogyan ölik meg bővérűségükkel az intimitásukat a románok? Magdás Emese intimtornatrénerrel beszélgettünk.
Kikerekedett a szemünk, és rögtön rosszra gondoltunk, amikor megláttuk az interneten, hogy intimtorna kurzust tartanak Kolozsváron.
Tárcsáztuk a hirdetésben feltüntetett telefonszámot, Magdás Emese tréner pedig örömmel adta be derekát, hogy kérdésekkel bombázzuk orgazmusról, G-pontról, vaginizmusról, hüvelytágulásról, gátszakadásról, libidóról, merevedési zavarokról. No és arról, hogyan lehetséges, hogy a lelki nyavalyáink annyi problémát okozhatnak köldökünktől lefele.
Hogyan kerültél kapcsolatba a Kriston intimtornával?
Várad mellől, egy pici falucskából, Éradonyból származom. Mivel szüleim úgy döntöttek, hogy szeretnének elmenekülni a Ceauºescu-diktatúra elől, az öntudatra ébredésem Magyarországon történt. Ott koptattam a gimnázium és az egyetem padjait, és ott is kerültem kapcsolatba először 1991-ben, 16 évesen a Kriston intimtorna nőknek című kiadvánnyal. Meg is vettem azonnal, ahogy megjelent a könyv, akkor mindent kerestem, ami intimitásról szól, és okíthat.
Nálunk a családban ez nem volt téma, és valahonnan egy fiatal is meg kell tudja, hogy mi fán terem az intimitás, a bensőségesség. Nagy csalódás volt a könyv, mert mindenről beszélt, csak arról a szexualitásról nem, amire kíváncsi voltam. Tehát semmi szex nem volt benne, vagy legalábbis nem arra tanított, hogyan kezdd el a szexuális életed, mire figyelj, mire ne.
Arról volt szó benne, hogyan védjük meg magunkat, hogyan tartsuk meg az alhasi szerveink egészségét, hogyan ápoljuk, hogyan szerezzük vissza, ha már elvesztettük egyes részek egészségét. Itt szó lehet a hüvelyről, a méhről, a petefészkekről, a petevezetékről, a méhszájról, az alhasi emésztésről, tehát a belekről, a kiválasztásról, az ürítésről, a vizelet megtartásáról, annak kiengedéséről, szexualitásról, babavárásról, babakiengedésről. Egyszóval millió dologról, ami a köldök alatt van és a medencealappal határolt.
A Kriston intimtornához tartozik, még ha nem is szervesen része annak, a mellek, az emlők állapota, annak problémái, megbetegedései. Nem csinálunk semmit azért, hogy jobb vérkeringése legyen az emlőknek, csak a medencealapot dolgoztatjuk, azért hogy jobb tápanyagellátása és tisztulása legyen az egész alhasi rendszernek. Persze összeköttetésben van a köldök alatti rész az emlőkkel. A hormonális rendszer által azok a finom eszenciák, amelyeket a petefészkek meghatároznak, közvetlen kihatással vannak az emlőkre.
A Kriston intimtorna mindenképp odafigyel a pszichoszomatikai eredőkre is, megnézzük, hogy mi minden van még ott, amivel problémát kreálhatunk. Ha például már jó vagyok abban, hogy mondjuk legyártsak egy jó kis miómát, hogyan lehetne ezt leépíteni. A módszer tehát segít megmutatni az utat.
Ha félredobtad 16 évesen a könyvet, mikor vetted elő újra?
16 évesen oly messzinek tűnik bármilyen probléma, ami érinthet, és annyira nem tudjuk elképzelni, hogy test és lélek összefonódhat, és a testet karbantartani már egy út az intimitás felé, legalábbis egy kis adalék a teljes képhez. Tehát egyszerűen nem érdekelt a könyv, félretettem, majd elővettem akkor, amikor már túlvoltam egy csomó mindenen, ami egy nő életében lezajlodhat. Például egy kis menstruációs rendszertelenségen: hol hamarabb, hol később jött, hol kimaradt, hol eltűnt, és akkor jött, hogy jaj istenem, mit csináljak. De igazából nem ez, ami bemozgatott, hanem az, hogy 2000 óta újra itt éltem, 2002-től Bukarestben.
Furcsa a román kultúra, a hagyományok, a kifejeződési formák. Azt vettem észre, hogy nagyon közel állnak mindenhez, ami olyan kis latinos, a bővérűséghez tartozik, de ugyanakkor nagyon távol. Ez egy akkora maszk, egy akkora feszültség! A szabadosság a bukaresti hangulatban nagyon benne van, de általában a romániai hangulatban is. És ha még messzebb megyek, akkor azt mondhatom, hogy az egész földkerekségen elterjedt az a fajta hozzáállás, hogy ne korlátozzon senki, azt csinálok, amit akarok, mindent megtehetek, ami csak az eszemen keresztülfolyik.
Ez pontosan az intimitás halála. Az is halála, ha korlátok közé szorítom magam, hogy ebben a kultúrában 30 évvel ezelőtt nem lehetett intimitásról beszélni, mert tabutéma volt. Egyszerűen nem tudjuk, hogy mi a túrót tudnánk kezdeni egymással. Miközben úton-útfélen mindenhonnan a szexualitás folyik, már egy betétet sem lehet megvenni nélküle, egy kefírt is szexuális felhangon adnak el. Na ez is halála a belső, altesti egészségnek.
És a magyarok szexuális kultúrája?
A magyarokban az ősi kód, a továbbörökítés vágya erőteljesebben van jelen tudatos szinten. A románságban ez ösztönös szinten legalább olyan erős. A román és a magyar nők egy országban, egy rendszerben élnek, de más gyökerekkel, így egészen máshogyan élik meg nőiségüket. Még az altestük is ezt mondja.
A magyar kultúrában lényegesen több a szorongás, és ez az aranyér, a végbéltartási problémákban fejeződik ki. Ha meg a román kultúrát nézem, akkor van egy csomó olyan fojtás, ami abból adódik, hogy nagy tempóval megyünk az életben. Nagy felületességgel. Talán ebből is adódik, hogy altestük több gondot kreál, mint a magyar kultúrában élő nőké. A román kultúrában a fogamzás körül feszültségből fakadóan több a mióma például, vagy az önérvényesítés tipikus problémája, az endometriózis, illetve a ciszták.
Konkrétan milyen eszközökkel segítitek elő a gyógyulást az alhasi tornán kívül?
Én szinte csak sztorizom. Nem mondom azt, hogy tudjátok, a mióma azért van, mert marhára nem tudod befogadni az ősnő szavát, mert ez a kultúrnő, aki letakarja az ősnő kívánságait, nem tud kommunikálni a benned élő biológiai lénnyel, az ösztönlénnyel. A kultúrnő elhatározta, hogy előbb egyetem, aztán ez, aztán az, mire odaértél te mint kultúrnő, hogy szeretnél férjet, babát, meg lehet is, sokszor annyira megsértetted az ősnőt, annyira elküldted a francba, hogy nem akar veled együttműködni. Persze normális, hogy a kultúrnő felülbírál dolgokat, de mégis. Tehát ezt nem így szoktam elmondani, hanem történetben. Tanmesékkel, amelyek a tanítványoktól jönnek, ők mondják. Elmondasz egy történetet, erre szünetben félrehúznak, hogy te képzeld, nálunk meg ez volt.
Valóban ennyire a lelki, meg a szellemi beállítottságodtól függ, hogy a tested hogyan reagál?
Hogyne. Hadd mondjak egy példát. Egy kedves hölgy tizenéve élt a férjével, a férje egy áldott jó ember, csak néha iszik. Amikor iszik, úgy két vállra fekteti azt a nőt, és úgy megdugja, hogy füstöl a feje. Na most ez annyira nem szokott neki jól esni. Ezért a teste kitalálta, hogy hogyan lehetne kimondani azt, hogy ne. Kitalálta, hogy majd jó hosszan fog menstruálni, jó két hetet minden hónapban. A férje, amint megtudta, hogy ő abban a periódusban van, hozzá nem nyúlt volna, még matt részegen sem. Közben bonyolódtak a problémák, csak volt egy kis szexelés, meg csak volt úgy, ahogy nem kellett volna történjen a lélek, az elbírás érzetek számára.
Így kerültek ki a petefészkek és a méh. És mivel már nem volt meg a menstruáció mint védelem, a szervezete más eszközökhöz nyúlt. A hölgy még mindig nem tudta kimondani verbálisan azt, hogy ne, ezért jött a vaginizmus: úgy összerándultak a hüvely izmai, hogy ott nem volt behatolás. Csak ennyire irányít a lelkiállapotunk. Persze vannak olyan esetek, amikor nem lelki alapon alakulnak ki gubancok, de inkább a férfiaknál. A nőknél kevésbé.
Van olyan történet, ami téged is meglepett?
Van, persze. Egy másik hölgy tíz év babagyártási projekt után, a harmadik lombikbébi után mesélte, hogy akkora mióma volt a méhén, hogy az orvos azt tanácsolta, ha a negyedik beültetés nem sikerül, nem lesz esélye a babára. Megvizsgálták a negyedik próbálkozásnál, hogy miért nem jön össze a fogamzás. És kiderült, hogy a spermák, ahogy megközelítették a petesejtet, rögtön vissza is fordultak. Ez szinte biológiai lehetetlenség. Amikor erre fény derült, a pasas bevallotta, hogy végül is neki nem kell gyerek, ő olyan jól elvan a kedvesével.
