Bounty-val robbantottam a vágyát
Mint akit megcsaltak egy darab csokival, és mint aki mindjárt megmutatja, hogy a görög szerelem jobb az édenkert ízénél.
Lappangó leszbikusként az ógörög filozófia mindig is közel állt hozzám. Szerettem volna egyszer eljutni Leszbosz szigetére, ahol szabad a leányszerelem, bűbájos görög szépségek csüngenek Szapphó ódáin, és örök gyönyörben úszva ölelkeznek gondtalanul.
Akkor még nem is mertem volna remélni, hogy egy szép napon az ölembe pottyan ennek a távoli óhajnak a megtestesülése.
Én pedig megfutamodtam előle.
Szóljon hát ez a történet Tháliáról, aki fényes nappal valósággal megkergetett Kolozsvár központjában. (Nem tudom a nevét nyilván, csak valahogy szólítani kell, s ha már feltételezetten színész, hadd legyen a neve hasonlatos a színjátszás múzsájáéhoz.)
Egy alkalommal egy légtérbe kerültem egy görög színész társulattal. Nem sok dolgom volt velük, csak néhány adminisztratív kérdést kellett lerendeznem a helyi vendéglátójukkal.
Több mint húsz szempár közül akadt meg a tekintetem az övén. Szúrós, fekete szemeivel engem nézett. Nem bírtam sokáig ott állni. Dadogtam még két szót az ismerőssel, elázva a tekintetétől, majd sebesen továbbálltam.
Képtelen voltam messzire menni,
továbbra is magamon éreztem a tekintetét. Befordultam a legközelebbi üzletbe, igazából céltalanul, mintha csak időt akarnék nyerni, hogy magamhoz térhessek, vagy hogy időt adhassak neki, hogy akár utolérjen. Zavartan járkáltam az üzletben, ösztönösen lekaptam a kedvenc csokimat a polcról, majd visszamentem a helyszínre.
Csalódásomra már nem volt ott. Minél hamarabb el akartam tűnni onnan, zavarba jöttem a hülyeségemtől. Egyáltalán, miért kellett nekem ide visszajönni? Ekkor pillantottam meg a kerítés mögött megbújva.
Elöntött valami kacér indulat,
elővettem a Bounty csokimat, és komótosan haraptam belőle egyet, ahogy elhaladtam mellette. Eszelősen nézett, láttam a szemem sarkából, s éreztem, hogy mindjárt rámugrik. Zihálva utánameredt a lépcsőn felfelé. Mint akit megcsaltak egy darab csokival, s aki mindjárt megmutatja, hogy a görög szerelem jobb az édenkert ízénél.
Ebben a pillanatban jöhetett volna nekem bármivel, mert én olyan szinten berezeltem, hogy szaladtam előle, mint valami nyúl a sarkában lihegő vadászkutya elől. Futás közben előkaptam a kulcsokat, kapkodva kerestem elő a megfelelőeket, ugyanis három ajtót kellett kinyitnom a biztonságig.
Az utolsó zárnál már a tarkómon éreztem a leheletét,
a karmait a nyakamba mélyítve, ahogy a gégémet készül kitépni. Mikor csaptam be az ajtót, láttam, hogy megtorpan a folyosón, és dühös lemondással sarkon fordul. Háttal nekitámaszkodtam az ajtónak, reszkető inakkal, riadtan lihegtem.
Vannak lehetőségek, amelyeket csak egyszer lehet elszalasztani. Na, ez az volt. Utána próbáltam magam áltatni, hogy hát rettenetesen meg voltam ijedve, s hiába izgatott, én tényleg féltem, úgy pedig nem lehet kalandozni.
Nincs mentségem. Magamnak sem fogom elnézni soha, hogy pillanatok alatt meghódítottam, megcsaltam és faképnél hagytam Tháliát, aki szaladt volna a karjaimba, én pedig gyáván rácsaptam az ajtót.
Ma már másképp csinálnám: berántanám az irodába, elhúznám a reteszt, és féktelenül közösülnék vele az íróasztalon.
