Lepókhálózták a vaginát búcsúként
Úgy érzem, az a néhány óra, melyet a kedvessel tölthettem, szerelmi regényt érdemelne. A hódítás, a nászéjszaka, a házasság, a búcsúszeretkezés és a válás néhány óra alatt megtörtént.
Szeretném pontosítani a magát vén rókának képzelő vulga barátnémat, aki a Leszbivadászat a plázában című szösszenetben pötyögte le a kis kacsójával, hogyan kerestük fel a szőke leszbikust, akit a kolozsvári Delírióban szedtem fel.
Először is: nem mondanám, hogy a szőke leszbika gyönyörű lett volna, meg azt sem, hogy passzol hozzám, legalábbis most így látom.
Amúgy rengeteg mell töltheti ki a tenyerem,
a szája íve pedig nem is szép, és az, hogy román..., hát csak az zavar, hogy nem tudok olyan cifra szóvirágokat kanyarítani ezen a nyelven, mint általában. Igen, azóta sem hívtam fel a szőke cicát, de talán majd egyszer újra felkeresem, ha végképp nem lesz kire sugározzam szexuális energiámat.
Leszbivadászat után két héttel újra a Delírióba menekültem a vén róka barátném kérésére, mert hogy ott van a szőke cica, habár semmi kedvem nem volt oda menni. De végül jól végződött minden, csakhogy nem a szőkével. Kezdjük az elején: Delírió. Ahogy beléptem, meg is pillantottam a kis szőkét, dehát a hátad mögött, ó mondd, ki áll ott?
Ott táncikált egy másik szőkével,
és nem én voltam az. Semmi féltékenységi roham nem tört rám, ahogy ez általában lenni szokott. Azért mégis odamentem, és köszöntem, mire ő megkérdezte, hogy miért nem jelentkeztem. Csak az igazat tudtam válaszolni, vagyis azt, hogy nem tudom, és most már biza ez így jött össze. Muszáj volt otthagynom, mert annyira jól elvoltak a másik szőkével, és egy idő után nem tudták kivenni a nyelvüket egymás szájából.
A buli tovább folytatódott koktélkilöttyentéssel, asztaltöréssel, úgyhogy tovább álltunk, és beültünk egy nyugis, hangulatos, csöndes kocsmába négyen. Az ismeretlen hetero lány (kinek csodás ajkairól ódát lehetne írni), a kedves vulga barátném, a Leányzó, aki azóta is örökbe akar fogadni, és plüssállatkájaként kezel (amit én nagyon is élvezek természetesen), és én, a kiéhezett friss hús,
kinek vagináját pókhálók lepték el.
Éjjel 4 óra lehetett, immár hatodik söröcskénket szürcsölgettük, mikor vulga barátném végképp nem bírta tovább vigasz nélkül, így hát máshol kerestek menedéket a Leányzóval, én meg ottmaradtam az ismeretlen lánnyal. Duma, duma, duma, a melegekről, a melegekről, aztán a melegekről és még a melegekről is.
Persze én egy szót sem szóltam, maximum annyit, hogy igen, így van, és be-be pillantottam gyönyörű, gömbölyű, csudaszép és csudajó mellei közé. Ez persze nem jelenti az, hogy ne kísértem volna odaadó figyelemmel a véleményét, nagyon tetszett a dumája.
Ekkor még fogalmam sem volt, hogy mi fog következni az elkövetkezendő 3-4 órában... Aztán valami érdekes energia hirtelen megváltoztatta a légkört, mikor kiakadt a kedves azon, hogy mennyire buták manapság az emberek, és nem tudnak az alaptól elrugaszkodni, hiszen még azt sem értik.
Erre végre én is megszólaltam, és elkezdtünk beszélgetni valami egészen másról, közben rendesen folytak a sörikék.
Talán innen az az ismeretlen energia,
mely megváltoztatta a légkört, és hirtelen sokkal közvetlenebb lett az egész beszélgetés. Egy idő után csak néztük egymást szótlanul, majd nyugodtan csak annyit mondtam, hogy húúú, most megcsókolnálak. Erre ő ugyanolyan nyugodtsággal azt mondta, én is téged, de még kifejtette, hogy ez ennyi lesz, mert neki van valakije, és az elég komoly. Így hát reggel 10 órakor a kocsma kellős közepén nekiláttunk csókolózni. Hosszan. Mennyei volt.
Miután visszatértünk a valóságba, rájöttünk, mennünk kell a kocsmából. Hozzá mentünk. Ahogy beléptünk a lakásba, máris megpillantottam vulga barátnémat, aki akkor kelt fel a Leányzóval együtt. Egy kis dumálás és filmnézés után délben végre lefeküdtünk aludni. Mikor felkeltünk, vulga barátném már nem volt ott, így hát a Leányzó befeküdt mellénk az ágyikóba, és este 8-ig ott lustiztunk én a kedvest ölelve, a Leányzó meg engem.
Azóta is szédülök, ha eszembe jut az a csodás nap. Úgy érzem, az a néhány óra, melyet a kedvessel tölthettem, szerelmi regényt érdemelne. A hódítás, a nászéjszaka, a házasság, a búcsúszeretkezés és a válás néhány óra alatt megtörtént.
„Habár csupán egy tévedés voltam, véletlen állomás, ahol csak lassít a vonat, habár a keblét fogja más, hiába táncol éjszakán át, tovább varrja tűsarok szerelmünk végtelen ruháját....”
