Udvarhelynek nehezen áll fel

Defloráció: defloratio [lat] növ. elvirágzás 2. a szüzesség elvétele 3. megbecstelenítés, megszeplősítés

Kultúrkörünkben szerencsére a szüzességnek már nincs értéke, mint ahogy az patraiarchális társadalmakban lenni szokott. Apák itt már nem kufárkodnak lányuk érintetlenségével, a szüzesség inkább átok, mint áldás. Ha tizenéves korig nem hagyja el az ember valahol, átok is lehet, teher, amit már nem lehet könnyen elveszejteni.


Tizenéves korom szexuális szabadosságától

hosszú út vezetett középkorom valódi szexuális szabadságáig, a vágyak megfoghatatlanságától annak jól artikulálásáig. A kapualjakban lopott csókoktól a swingerklubig.



Egy új (kis)városban a szüzességet elveszteni megoldhatatlan vállalkozásnak tűnik. Budapesten az ismerkedésnek kiépített csatornái vannak, ha az ember meg meri tenni a lépést – tesz egy kis „osztálykirándulást”, odahagyja a saját fehér, értelmiségi, középosztálybeli létét –, könnyen teremthet ad hoc vagy akár tartós kapcsolatot.

A modern nőnek kötelező a promiszkuitás, írta Germaine Greer feminista teoretikus a Kasztrált nőben, és az eszme úgy illeszkedett rám, mint egy jól szabott ruha: sehol nem kellett igazítani. Fülig Jimmy lehetett így, amikor a szállásmester megkérdezte tőle, dolgozott-e már életében, mire mondta, hogy tavaly lopott egy felöltőt Velencében, és azóta meggyőződése, hogy úrnak született. Előtte sem dolgozott – de hiányzott a meggyőződés.


A promiszkuitást mint szexuális másságot vállalni

legalább akkora merészség, mint a homoszexualitást coming outolni. Meglepődve tapasztaltam, hogy még a liberális barátaim is fejüket csóválják: de hát ez nem jó, ők ezt nem hiszik el. Azok a barátaim, akik minden évben kimennek a meleg felvonulásra, nem tudják elfogadni azt, hogy az ember lánya több férfival is szeret lenni. Egyszerre is, akár.

Több mint egy hete vagyok Udvarhelyen, s azóta keresem az ismerkedési lehetőségek útjait-módjait. Egy társkereső oldalon megnéztem, hány székelyudvarhelyi regisztráció van – ilyen keresést sajnos nem engedélyezett, így csak a romániaiakat tudtam megnézni: 240 találat (csak férfiakat kértem). Ami azért rossz, mert Udvarhelytől Nagyvárad akkora távolság, hogy akár Pestre is eljuthatok annyi idő alatt.

A 240-ből ketten olyan képet tettek fel, ahol az édesanyjukkal vannak, hárman pedig olyat, ahol a gyerekükkel, ezek kiestek, marad 235 találat. Kiesett a rossz helyesíró is, aki mottójában így fogalmaz: „Az elet ojan mint a motor.Ha nem megy be kell rugni.”

Én a saját regisztrációs oldalamon lakóhelyemet módosítottam Budapestről Romániára, eleddig nem írt senki, aki itt él. Jobban a kört szűkíteni nem tudom, marad a várakozás, hátha rám bukkan valaki. Vagy marad az interperszonális interakció, az online világból

át kell helyezni a frontvonalat a valóságba.


Udvarhelyen swingerklub nincs, ehhez ez túl kisváros, ki merné itt vállalni ezt itt? Budapest nagyváros, hordozza magán annak minden jegyét: így a szexuális orientáltsághoz kötődő szórakozóhelyek számtalanját. A réteg kultkocsmáktól a meleg bárokon át a swingerklubokig minden megtalálható szülővárosomban.

Itt viszont kiskocsmák, színházak, cukrászdák vannak – szűk tér ez Budapest után. Szűk tér, és nem is tudom, hogyan lehet határait tágítani. Biztos könnyebb lenne minden, ha bitang szép nő lennék, karcsú bokával, tökéletes alakkal, de negyvenéves vagyok: testem már túl sok emléket hordoz. Más időben és kultúrában – vagy egy párhuzamos mátrixban – akár szép is lehetnék, de a gyermektestű modellekkel a versenyt fel nem tudom venni. Nem is akarom, van egyéb rátartiságom.

Ezekkel a preferenciákkal kell hozzálássak, hogyan hódíthatom meg az udvarhelyi férfiak szívét – vagy a szív nem is kell, ha van más.


Nem tudom továbbá, mik a helyi szokások,

milyen itt a klíma, mi engedhető meg, mi tűnik visszatetsző nyomulásnak, megszólíthat-e egy nő egy férfit, diktálhatja-e az ütemet, vagy a kezdeményezést és a vezetést teljes egészében illik ráhagyni egy férfira – számtalan, szinte megfogalmazhatatlan kérdés.

Nem ismerem a helyi viszonyokat, a „tiltott férfiak” listáját, a numeramatyikat, akik minden ajtón kopogtatnak. Tulajdonképpen senkit és semmit nem ismerek itt, beleértve a helyi szokásrendszert, a helyi társadalom rétegződését.

A város feltérképezése még előttem áll.