Szexlélek III: Mózes és a szex

Valamikor i.e. 1900 és 1700 között Szodoma és Gomora porig égett. A mai vallásos tudatban úgy kövesedett meg a két város története, hogy Isten a szexuális bűnök (különösen homoszexualitás) miatt pusztította el őket.

Ha viszont figyelembe vesszük a kor szexuális szokásait, furcsának tűnhet, hogy miért éppen erre a két városra pikkelt az Úr. Ebben az időben ugyanis férfiak és nők – mindenféle kombinációban – bűntudat nélkül szeretkeztek, maszturbáltak, éltek

az orális és anális szex nyújtotta lehetőségekkel.


Lefeküdtek egymással testvérek, rokonok, családok és kisebb csoportok keresztbe-kasul. A világ minden táján így volt ez, a zsidóknál is.



Később aztán megszületett, folyóba dobták, kihalászták, és felnőtt férfivá cseperedett a Tóra szerzője, Mózes. Szodoma és Gomora már ötszáz éve nem létezett, az emberek pedig még mindig ugyanolyan szabad szexuális életet éltek, mint ötszáz vagy ezer évvel korábban.

Közben Babilonban Hamurabi törvénykönyvet írt, amelyben megtiltotta az apa és lánya közötti incesztust. Semmilyen más szexuális tevékenységet nem tiltott meg, továbbra is lehetett csinálni testvérrel, anyóssal, kecskével. Ilyen idők voltak ezek.

Amikor Mózes szóba elegyedett az égő csipkebokorral, és elindult felbőszíteni a fáraót, Egyiptom erős birodalom volt. Az asszírok és föníciaiak történelmük legszebb korszakát élték, kezdett kialakulni és megszilárdulni a Perzsa Birodalom, nagyjából ötven év múlva pedig az akhájok és a trójaiak elkezdtek harcolni Heléna meg az almája miatt.

A zsidók közben szépen kivonultak Egyiptomból, két hónappal később pedig letáboroztak a Sinai hegy lábánál. Mózes felment a hegyre, megkapta a parancsolatokat, de mire visszajött,

a türelmetlen zsidók már egy aranyborjú körül táncoltak.


A szent szövegek egy szóval sem említik, hogy meztelenül ünnepeltek, vagy ennek a bálványimádásnak bármilyen szexuális tartalma lett volna.



A legtöbben mégis úgy hiszik – valószínűleg a hollywoodi Mózes-filmek miatt –, hogy emiatt kellett nekik negyven évig a pusztában vándorolniuk, és emiatt kellett bevezetni a szexualitást szabályozó törvényeket.

A zsidó hagyomány szerint azonban Mózes az aranyborjú affér után két évvel írta meg szigorú törvényeit, amelyek a szexuális élet minden aspektusát érintették. Addig sem neki, sem az Úrnak nem volt különösebb kifogása a szabad szerelmet illetően. Mi volt hát az oka annak, hogy Mózes egyszer csak megelégelte a kicsapongó, „mindenki mindenkivel” életformát, és

bevezette a nagyon prűd kóser szexet?


A probléma ott kezdődhetett, hogy amikor a Kánaánba küldött kémek visszatértek ígéret földjéről, és elújságolták, hogy az valóban tejjel-mézzel folyik, csak éppen harcias népek lakják, a zsidók fortyogni kezdtek, mivel semmi kedvük nem volt csatázni.

„És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen Izráel fiai, és monda nékik az egész gyülekezet: Vajha megholtunk volna Égyiptom földén! Vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk! Miért is visz be minket az Úr arra a földre? Hogy fegyver miatt hulljunk el? Feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb volna-é nékünk visszatérnünk Égyiptomba?” (במדבר – Numeri – 4Mózes 14:1-2).

Ez volt a tízedik alkalom, hogy lázadoztak az Úr akarata ellen, ezért odafent betelt a pohár: „E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, akik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendőstől fogva és azon felül, akik zúgolódtatok ellenem. És nem mentek be arra a földre, amelyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket” (במדבר – Numeri – 4Mózes 14:29-30).



Több mint egymillió ember, arra ítélve, hogy negyven évig vándoroljanak a pusztában szinte étel és ital nélkül, amiért szembeszálltak az Úrral. Mivel etessék a gyerekeiket ennyi ideig? Hogyan gondoskodjanak róluk? Érdemes ilyen körülmények között gyereket csinálni?

Egyesek szerint ez lehetett az oka a szexuális törvények bevezetésének. Hogy népe ki ne haljon, Mózes megszűntette az örömszerzésért folytatott szex legtöbb formáját, és

a szaporodásra fektette a hangsúlyt.


Megtiltotta hát a házasságon kívüli együttlétet (kivéve úr és rabszolga között), a homoszexualitást, az animál szexet, a prostitúciót. Hogy a nők könnyebben essenek teherbe, megtiltotta a közösülést a menstruációs ciklus utáni hetedik napig.

Pontosan összeállított egy tiltólistát, amely kiterjed a szexuális élet minden területére. Egyetlen dolgot nem tiltott meg: az apa és lánya közötti szexet. Mint láttuk, ezt Hamurabi viszont nem engedélyezte.

Mózes ugyanakkor minden más rokonnal megtiltotta a közösülést. Akkor vajon miért volt szabad az apa-lány incesztus? Azért, mert ő is gyakorolta? Vagy mert annyira égető szükség volt gyerekekre, hogy ez is belefért?

A válasz valószínűleg abban keresendő, hogy Mózes nemcsak próféta, törvényhozó és líder volt, hanem politikus is. Ha tiltólistára helyezi az apa-lány incesztust, azzal vérig sért és bűnben foganttá nyilvánít két fontos népcsoportot, akikkel nem akarta összeakasztani a bajuszát: Moáb és Ammon nemzetségét, akik Lótnak és lányainak együttlétéből származtatták magukat. Talán ez a kompromisszum állhatott a háttérben.


Ami Mózes magánéletét illeti,

máig kérdéses, hogy monogám volt-e vagy sem. Az Exodus (Mózes II. könyve) szerint elvette Midján (nagyjából a jelenlegi Szaúd-Arábia) egyik papjának lányát, Cipporát, akitől két fia született. Később megtudjuk, hogy Mózesnek van egy „kusita” (Kus földje: Etiópia) felesége, a nevét azonban a szöveg nem árulja el.

A „kusita” jelenthet feketét is, és mivel a midjániak is sötét bőrűek voltak, megtörténhet, hogy ugyanarról a nőről, Cipporáról van szó.

Jozef Kaspi középkori zsidó kommentátor azonban úgy véli, két különböző nőt említenek a szövegek, és ebben semmi kivetnivaló nincs, hiszen a többnejűség elfogadott volt akkoriban.

Egy középkori midrás-gyűjtemény, a Széfer ha-Jásár szerint viszont az történt, hogy a kusita nővel kötött házasság terméketlen volt, ezért Mózes elvált tőle, és utána vette el Cipporát.

Ha tovább kutakodunk, Mózes ötödik könyvében felfedezzük, hogy a bigámia is szerepel a tiltások között. Kérdés, hogy a „ne legyen sok felesége” kijelentést lehetett-e úgy értelmezni, hogy a kettő az még nem sok.