Ezek a köcsög Mannások

Olvad a Küküllő szélvédőmre fagyott dere, mikor elhagyom a falu alsó felét. A településnek ez a bejárata évek óta háborús övezet: góréink szerint az a haladás, ha mindent feltúrunk, lebetonozunk, vesszen a természet. Nincs most időm ezen gondolkodni, egy órás késésben vagyok. Mannás gyűlésbe igyekszem Vásárhelyre, késésem megengedhetetlen, de megindokolható. Korán felkeltem, főnököm rá egy percre felhívott, hogy induljunk egy órával később, mert a másik autó sofőrje éjjel túl sokat bulizott, és ők is később indulnak. Kint a drága cégautó ajtaja nem nyílik, a kulcsot sem tudom beledugni. Biztos be van fagyva. Gyorsan kitekerem a parkolóig a hosszabbítót, bedugom az asszon hajszárítóját, há' nem megy. Elvették a villanyt. Bent a házban a kályhán megmelegítem a kulcsot, kiszaladok vele, gyorsan bedugom a helyére. Háromszor megcsinálom ezt, semmi eredmény. Előkaparok egy kis motorolajat, felmelegítem, fecskendővel benyomom a likon. A kulcs már bemegy, de nem fordul. Hívom a kollégát, aki szokott járni az autóval. Azaz hívnám, mert nincs jelem. A tizedik próbálkozásra sikerül. Közben hívom a főnököt, hogy vetkeztessék le a leánykát, mert még nem megyünk, baj van az autóval. A nője ráront az internetre, és hamarosan hívnak, hogy gyújtóval melegítsem a kulcsot, és addig dugdossam a likba, amíg az kiolvad. Ezt mondta nekem az asszony is, de ki a fene meri a cégautó kulcsát láng fölé tenni? De ha a főnök mondja, akkor parancs. Működik a trükk, a harmadik hevítésre nyílik is az autó, már úton vagyok.