A hétvégi flekken nem tart ki hétfőig

Fiatal (csak a választásokra lesz 37 éves), székelyföldi származású, Marosvásárhelyen tanult orvos a miniszteri tanácsosi tisztséget polgármesteri székre váltaná. A Flekkenfalvaként leszólt Vásárhelyen, amelyet 12 éve egy másik orvos, Dorin Florea irányít. Vagy nem: dr. Vass Levente szerint román kollégája fáradt, a város pedig egyetlen érdekcsoport prédája.



fotó: vásárhely.ro

A város lakosságának nem egészen 45 százaléka magyar, és Vass Levente tudja, jórészt etnikai szavazás lesz júniusban. Négy hónapja van arra, hogy 50 százalék fölé tornássza magát úgy, hogy a magyarok is bizonytalanul tartják a tornaszereit. Vass Levente RMDSZ-tag, de őt támogatja az Erdélyi Magyar Néppárt helyi alakulata, a civil, az akadémiai szféra és a történelmi egyházak is.

Vass nem indul függetlenként (mivel a tisztség politikai jellegű), az RMDSZ hallani sem akar arról, hogy jelöltje függetlenként pályázzon, az EMNP szerint viszont a tulipán jele csak bukást hozhat (Florea legyőzte Borbély Lászlót 2008-ban), és mindenképp kivonná alóla Vasst. A Magyar Polgári Párt magyar koalíciót akar, ha nem, saját jelöltet indít.

Az EMNP országos elnöke, Toró T. Tibor már el is árulta: ha pár héten belül nem tudnak megegyezni, akkor a mindenképp függetlenként induló Smaranda Enachét támogatják. Vass hétfőn kiáltványban szólította fel a magyar politikai szervezeteket, egyeztessék érdekeiket, és kössenek választási szövetséget. Vass Leventével beszélgettünk saját és a város esélyeiről.


Januárban az egész ország megmozdult Raed Arafat és a Smurd mellett, kormányváltás lett a vége. Elképzelhető egy ugyanilyen fordulat Marosvásárhelyen, kicsiben? Hogy jön egy fehérköpenyes ember, és megnyeri az önkormányzati választásokat?

Mondhatnám, hogy hízelgő a Raed Arafat-Vass Levente párhuzam, és az is nagyon vonzó elképzelés, hogy egy ilyen lendületű változás mehet végbe Marosvásárhelyen. De ne engedjünk a könnyű csábításnak.

Igaz, hogy én is aktív orvosként kezdtem a pályámat, „fehérköpenyesként” kerültem a politikába, igaz, hogy szakosodtam, orvos menedzserként is megtanultam átlátni az egészségügyi rendszert, már amennyire ez átlátható. De Raed Arafat hosszú és sokak által értékelt szakmai munkája mögött, ne felejtsük el, van húsz évnyi sikeres, folyamatos kampány. Amelyből igen, kell tanulni.


És tanultál belőle?

Igyekeztem: azt hiszem, elmondhatom, hogy a társadalmi bizalom építésének szempontjából az egyetemek, egyházak, civilek támogatására számíthatok. Mindent meg is teszek ezért. Ennek ellenére vagy ezzel együtt azt kell mondanom, hogy az elmúlt három hónap tapasztalata, a viták, a folyamatos egyeztetések azt mutatják, hogy Marosvásárhelyen nagyon nehéz megismételni az „Arafat-bravúrt”.

Ehhez nem elég az én elkötelezettségem, munkabírásom, elszántságom. Kicsi a valószínűsége, hogy az újonnan alakult pártok embereit júniusig meg lehet győzni az együttműködés fontosságáról. Mindannyian fegyelmezetten kellene dolgozzunk, és a SMURD-siker arra  figyelmeztet, hosszú távon érdemes építkezni, még akkor is, ha rövid távon a befektetett energia nem feltétlenül térül meg.

Ne felejtsük el: Raed Arafatot többször el akarták kergetni Marosvásárhelyről az elmúlt években, de ő kapaszkodott. És mi lett belőle? Sosem látott szimpátiatüntetés. Nem feltétlenül a hős mellett tüntettek az emberek, hanem a jól kitalált, működőképes sürgősségi rendszerért, amit a magukénak éreztek, amiért hálásak voltak. A jó munka megtérül, ilyen értelemben a történelem újra és újra ismétlődik. Ebben és a hiteles munkában én is hiszek.


Arafaton a Boc-kabinet bukott. Hogyan látod helyi riválisod, milyen ember Dorin Florea, megbuktatható?

Fáradt embernek látom. Az első mandátumában még úgy tűnt, hogy cselekvőképes politikus. Tegyük hozzá: egy gyengébb teljesítményű magyar polgármester után vette át a hivatalt, annak néhány jó kezdeményezését is megörökölte. Látványosabb beruházásokba kezdett, befejezték a Dózsa György utat, újrafestették az épületeket.

A második és harmadik mandátumban azonban már nem tudott érdemi eredményt felmutatni. Nem fejlődött a város, nem maradtak itt a lakói. Drámai: ez alatt az időszak alatt 23 ezer emberrel csökkent a marosvásárhelyiek száma, többségük román nemzetiségű. Nem az a kérdés, hogy megbuktatható-e, hanem az, hogy vállalható-e tovább ez a kudarcos, semmittevő önkormányzati politika. És erre csak egy felelősségteljes válasz adható: mindenképpen váltásra van szükség, ha a város nem akar asszisztálni saját sorvadásához.


Mégis sokan szeretik, támogatják ezt a fáradt embert. Miért?

Nagyon egyszerű és nagyon elszomorító a válasz. Amit ő megoldott, az a helyiek hétvégi szórakoztatása: kiépítette a Somos-tetői szabadidős körzetet, a Víkend telepet. A maga módján gondoskodott a vár használatáról – igaz, a színvonalatalan, zajos tömegrendezvények sokak között  nekem se tetszenek.

Akik az álmos, flekken szagú hétvégékkel, a zsákban ugrással nem elégednek meg, akik fejlődést akarnak, élő várost maguk köré, akiknek szükségük van új lehetőségekre, azok nem hiszem, hogy bizalmat szavaznak neki.


Ez egy egyszerű képlet, és olyan sokszor bevált: kenyeret és cirkuszt a népnek. A cirkusz megvolt, van-e, lesz-e kenyér?

Nem akarok erre populista választ adni, de mindenki a bőrén érzi, mennyire szükség van Marosvásárhelyen az előrelépésre, a befektetések felgyorsulására. Dorin Florea nem hozott egyetlen egy új intézetet sem a városba, hivatali ideje alatt egyetlen új intézmény telepedett meg, a Sapientia, de ezt sem az önkormányzat honosította meg.

Nincsenek komolyan vehető beruházások, sem a munkavállalók, sem a befektetők nem találják itt a helyüket. És a gazdasági szféra cserbenhagyásával párhuzamosan feszültséget szül, hogy az alapítványok, civil szervezetek, egyházak támogatása is megoldatlan. Minden oldalról kiszolgáltatott a marosvásárhelyi közösség. Pedig lehetne lendíteni ezen.


Éspedig?

Ami a civil szférát illeti: kiforrott támogatási rendszerre lenne szükség, transzparens finanszírozásra. A politika részéről folyamatos odafigyelésre.


A gyors váltás a civil szervezetekre nem populizmus?

Igen, különösnek tűnhet, hogy a gazdaságfejlesztést összekötöttem a civil kérdésekkel. De tudni kell, hogy a civil szervezetek fontos mutatóként működnek egy város életében. Ők azok, akik a közösség életébe új kezdeményezéseket hoznak, amelyek érzik a közösségek valódi szükségleteit. Motorjai a mindennapoknak.

Létfontosságú az önkormányzat számára a civilszféra, mert bizonyos értelemben rajtuk keresztül lát és érez a politika. Nem akarok a mindentudó polgármester-jelölt szerepében tetszelegni: amiben én hiszek, és amit kínálok, az az együttműködés. Ahol találkozik a politikai akarat és a civil felelősságvállalás, lásd a Bernády iskola, a MOGYE-főtanszékek kérdése, ott áldozatokkal, de történik előrelépés.


És mit kínálhat a politika?

Mondtam, és ismétlem sokszor: odafigyelni, támogatni, együttműködni kell a civilekkel. Másképp nem megy: erre lehet megújulást, szemléletváltást alapozni. Romániában annyi szomorú példáját láttuk annak, hogy a politikai pártok kiüresedtek, elszakadtak a saját választóiktól, önjáróvá váltak. Na ezt nem akarom.


És ezt Florea ne látná? Neki nem fontos a civilszféra? Elég sokszor látom sétálni a Somos-tetőn.

Most már nem Florea vezeti a várost, ezt be kell látni. Lehet, hogy imitt-amott ott kísért, de a valós jelenléte nem érződik, és nem tapasztalható


Ha nem ő vezeti a várost, akkor ki?

A másod- és harmadvonalbeli emberei. Az önkormányzat el van szigetelve, csak bizonyos érdekszférákon át haladnak ki és be a megszűrt információk. És ez nemcsak a civil szférára, hanem az üzleti szférára is vonatkozik. Van egy szűk kör, amely megkapja a megbízásokat, és van egy bejáratott, kitaposott útja a közbeszerzéseknek.

A közszállításon látszik igazán egyértelműen, hogy milyen érdekek működnek, és hogyan. A lerobbant, szervezetlen autóparkon, amelyet a gazdasági fellendülés idején sem sikerült felújítani. A legrosszabb bizonyítvány, ami egy városról kiállítható, az a saját tömegközlekedése. És ezen a vizsgán Marosvásárhely megbukna. Hányszor volt látható Florea csúcsidőben a marosvásárhelyi autóbuszokon? Szónoki a kérdés, de érdemes elgondolkodni rajta.


Jó, tehát ez egy maffiaváros, de bizonyos értelemben működőképes, nem?

Nem egészen, mert nemcsak az a probléma, hogy szűk kör részesül a megrendelésekből, hanem az is, hogy az új kezdeményezések, beruházások lehetőségét is elveszik. Nem az a baj, vagy nem csak az a baj, hogy „egyesek” meggazdagodtak. Nem irigységről van szó. Hanem annak a felismeréséről, hogy ez a több cikluson át épített belterjesség megöli a városi fejlesztést.

 
Azt mondod, hogy Florea fáradt. De az az igazság, hogy ez a kalapos ember tematizálja még mindig a közéletet, és kritikusai, ellenfelei mezítláb futnak utána.

Valóban fel kell venni a kommunikációs harcot Floreával, de a nyílt vita elől eddig rendszeresen kitért. Eddig, és remélem, hogy sikerül „sarokba” szorítani. Nagyon sok kérdésre választ várok! Tudni kellene pontosan, mennyire adósodott e a város, hogyan biztosítjuk az uniós pályázatok önrészét.

Egyelőre nyugodt a város, hétfőtől péntekig eltelik valahogy az idő, hétvégére pedig van programja az itt élőknek, békésen elmiccseznek. De ez a látszatnyugalom nem tartható sokáig, mert a hétvégi flekken nem tart ki hétfőig, keddig.


Valóban, hétfőtől péntekig se rózsás azoknak a helyzete, akik a Marosvásárhely környéki falvakban élnek, és ebben a városban, ezért a városért dolgoznak. Húsz kilométerre a megyeközponttól már nincs telefonos hálózat, sok településen nincs csatornázás, igazi harmadik világbeli körülmények vannak.

Hogy a megye hogy áll, hogy a térség hogyan fejleszthető, már egy másik kérdés. De tény, hogy Marosvásárhelyt tágabb értelemben is „ki kell találni”, mert rendkívüli potenciál van ebben a városban. Ez a város rengeteg mindent tud adni a környező településeknek, és a Maros mente, a Nyárád mente is, az egész régió is felértékelheti a várost.

Ehhez pontos elképzelés kell, jól kidolgozott, kölcsönösségen alapuló partnerségi viszony, és rengeteg innováció. Florea hangzatos nyilatkozata a metropolisz övezetről, az egyetlen, amivel tematizált az utóbbi hónapokban, az egy lufi. Mondjuk ki: Marosvásárhely térségi építkezését ő sorvasztotta el, éveken át a metropolisz övezet ellen dolgozott.


Lehet ezzel szembesíteni? Lesz román nyelvű kampány?

Kell ezzel és nagyon sok más mulasztással, hibával szembesíteni! Azon vagyok! És lesz román kampány, bár nem hiszem azt naivan, hogy Marosvásárhelyen nem az etnikai szavazatok döntenek. Sajnos itt is etnikai szavazás lesz. De azt is kell látni, hogy a várost fejleszteni, igazán jól vezetni nem lehet, csak úgy, ha a másik etnikum valamilyen formában támogat. Választást a román szavazókkal nem lehet megnyerni, de el lehet veszíteni a bizalmukat.

Az sem elhanyagolható tény, hogy büszkévé teheti a magyarokat, ha a polgármester-jelöltjük a románok között is ismert és vállalható, versenyképes. Szeretném elérni, hogy ne csak én legyek büszke a valóban sok mindenre képes marosvásárhelyiekre, hanem én is megszolgálhassam a bizalmukat.


Ez a román nyelvű kampány elég idilli képet fest. Marosvásárhelyen folyamatosan ott lappang a román-magyar ellentét. Nem félsz ettől?

Na ez az, amitől nem félni kell, hanem amit folyamatosan és állhatatos munkával oldani kell. Az a gyakorlat, amit Florea folytatott, nem tartható fenn. A jelenlegi polgármester tett néhány felszínes gesztust a magyar közösség felé, de ettől még akut problémává vált az orvosi és gyógyszerészeti egyetem ügye, a Bernády iskola ügye. Ennyit a látszatpolitikáról, a felszínes gesztusokról.

Dorin Florea a hidegvölgyi romák gondjait eltakarta egy színes paravánnal, de senki sem gondolja azt, hogy ez valóban megoldás. A konfliktusokat nem lehet és nem szabad szőnyeg alá seperni, hanem módszeres önkormányzati munkával, a civilszféra folyamatos részvételével kezelni kell.


A civilszféra több ügyben is jelezte határozottan az álláspontját. Nem csak a Bernády vagy a MOGYE ügyében, hanem az Azomures ügyében is.

Értem a célzást, nem térek ki a kínos téma elől. Az Azomures nagyon sajátos történet, a napokban megjelent a sajtóban, hogy egy időre engedélyezik bizonyos feltételekkel a működését. Roppant különös. Tudni kellene, én is tudni szeretném, melyek ezek a feltételek. Nem tudjuk.

Érdemes  mérlegelni, mennyit is ér nekünk ez a gyár. Itt valamivel több mint 2300 ember dolgozik. Ha valami katasztrófa történik, az az egész várost érinti. Megéri ez nekünk?.


Ezzel azt mondod, hogy be kell zárni az Azomurest?

Azt mondom, hogy egy mandátum alatt véglegesen meg lehet oldani a kérdést.


Tehát: be kell zárni?

Én  bezárnám. Az ott foglalkoztatottak elhelyezése nem akkora gazdasági probléma, hogy ne lehetne megoldani. Tudom, 2300 ember sorsa is fontos. Hogyne lenne az. Egy ember munkája, egzisztenciája is fontos. De éppen erről beszélek: Marosvásárhelyen mozgásra, váltásra van szükség. Ki mondta azt nekünk, hogy évtizedekre oda vagyunk láncolva egy gyárhoz, hogy nem tudunk más munkáltatót, befektetőt hozni környezet- és emberbarát vállalkozással?


Erre Florea egy nyilvános vitában azt mondaná: Borbély László vezette a környezetvédelmi tárcát, miért nem oldották meg eddig?

Parttalan vitának látom ezt a megközelítést. Van egy gazdasági szempont, és van egy környezettudatos perspektíva: a kettőt össze kell és össze is lehet egyeztetni.


Megkerülted a kérdést.

Dehogy kerültem, csak nem akarok untig ismételt zárványokba belefutni. Itt nagyon sokaké a felelősség. Nem akarom én folyamatosan és csak Floreát szidni. A polgármester munkájának ellenőrzésére, bírálatára vannak testületek, például az önkormányzati tanács. Ők sok mindennel tartoznak azért, hogy a várost vezető polgármester mit tehetett meg.

Sok mindenért pedig nem övé a felelősség. Januárban a Petőfi szobornál ünnepeltünk: szégyen, hogy néz ki ez a műemlék. Romlik, omlik. Ez a város a városé. Nem tetszik, hogy sorvad, kopik? Életre kell keltenünk. Nem tetszik az Azomures? Keressünk más megoldást. Ugyanabba a folyóba sem lehet kétszer belelépni, mi mégis ugyanazt a rossz levegőt szívjuk évek óta.


Ne csússzunk el a populizmusba. Ki a farbával: mit kell tenni?

Nincs itt egy-két pirulás megoldás. Hogy bekapjuk a városfejlesztési aszpirint, és annyi. Marosvásárhelyen nagyon sok téren hiányzik a stratégia. Miért? Legyünk önkritikusak: országos szinten rendkívül jól képviselt ez a város, helyi szinten azonban – most finoman és tapintatosan fogalmazunk – elképesztően el vagyunk maradva.

Itt egy közéleti hokicsapatra van szükség, hadd éljek divatos sporthasonlattal. Kemény legényekre, akik össze tudják vetni a vállukat, tudnak csapatban játszani. Én felöltöttem a mezt, kész vagyok a nagy meccsre, lássuk ki az, aki mellém tud állni.


Na de mégis, egy szilánknyi konkrét stratégiát, hogy ne maradjunk az általánosságnál és a hokinál.

Nem fér a mannára, ha én itt most tényleg belemegyek a részletes stratégiai elképzelésekbe. De mondjunk egy sokakat érintő témát, itt van az oktatásügy. A marosvásárhelyi iskolákban nyolcadik osztályig a magyar osztályok szét vannak szórva különböző intézményekben. A tanárok kilométereket rohannak, hogy teljesítsék a katedrájukat. A magyar osztályok el vannak szigetelve, a gyerekek nem érzik magukénak az iskolát.

Meg lehetne oldani, hogy létrejöjjön egy vagy két nagyobb iskolaközpont, ahol a magyar tanárok is teljes állásban dolgozhatnának, ahol lenne egy összeszokott munkaközösség. És amely iskolát mindenki magáénak érezhetne. Vagy itt van a Bolyai, ahova felvételizni kell, lakcímet kell változtatni, mert nincs elég hely. Miért ne lehetne a Bolyainak egy saját általános iskolája, több osztállyal, ahova mindenki elfér, aki ide jelentkezik. Egyszerű dolgok ezek, elsősorban szervezési kérdés.


Rendben, kicsit átszervezzük a várost: ez még nem hozza el a várt gazdasági lendületet.

Nem, de ha megállunk egy pillanatra, és megkérdezzük, hogy mit is akar magától ez a nem túl nagy, de nem kicsi város, ha elgondolkozunk azon, hogy melyek a ki nem használt vagy fel nem ismert lehetőségek, akkor az már egy jelentős előrelépés.

Nekem mániám például a Kolozsvár –Marosvásárhely tengely megerősítése. Tudom, sokáig úgy tartották számon ezt a várost, hogy  Kolozsvár ellenes. Pedig ennek a két településnek csak együtt van esélye. Zuhan a kolozsvári magyarok száma, így Kolozsvárnak kell egy nagyobb magyar testvérközösség, ez lehetünk mi.


Mit tudunk adni Kolozsvárnak, az ország második legnagyobb városának? Szép, hogy a maroknyi kolozsvári magyar mellé állnak a marosvásárhelyiek. De mondjuk Nagyszeben mellett mit tudnánk mi felmutatni?

Kolozsváron akkora a tőkefelhalmozás, hogy azt be lehetne ide csatornázni. Ez nekünk is jó, a és az ott élőknek is hasznos lehet. Marosvásárhely lehetne Kolozsvár „tőkeexportjának” a célpontja!  Ehhez 70 km autópálya hiányzik: ez nem lehet akadály. Kell legyen itt a Kultúrpalotán, a Teleki Tékán kívül is valami vonzó, újszerű. Nyilván az Azomures nem ilyen.

A civil együttműködés mellett az új városi és térségi arculatépítés, a jól átgondolt, korszerű kulturális építkezés egészen biztosan megtérül. És ne felejtsük el: Marosvásárhely az egyetemek városa, a szürkeállomány városa. Kár lenne nem kihasználni ezt a potenciált. És a kis- és középvállalkozók városa is.

Miért ne lehetne összehangolni az eladhatót az újjal, ami szép is egy ökobarát térségben?  Földrajzi, kulturális értelemben is az ország szíve vagyunk, ezt kellene végre hinni és érezni. Nagyszeben és Kolozsvár között az éltető kapocs.


Ez sajnos túl szép, hogy igaz legyen. Ha lesz piacképes stratégia, és el lehet adni a románoknak is, akkor is ott van a magyar-magyar politikai konfliktus. Ezzel mit lehet kezdeni? Sokakat riaszt az RMDSZ és az EMNP közötti nézeteltérés arról, kinek a jelöltje Vass Levente.

Nem becsülöm le a konfliktusokat, de azért végiggondolva azt, amiről eddig beszélgettünk, fel kell tennem a kérdést: komolyan ilyen dilemmákkal kell nekünk foglalkoznunk?

Hadd összpontosítsak én arra, hogy miből és hogyan él ez a város, ez a térség. Az álproblémáktól jussunk el végre az igaziakig. Egy valamit ne felejtsünk el: nem a pártok, hanem a marosvásárhelyi magyarok közös akarata számít, azoké, akik itt élnek, akiké ez a város.