Befűtenek Mátyás királynak

Mi a véleménye a múlt szerdai magyar tiltakozásról?

Nincs különösebb véleményem róla. Ez egy tiltakozási forma, nagyon kulturáltan történt, de azt is el kell mondanom, hogy alpolgármesteri minőségemben egyszer sem találkoztam olyan esettel, amikor mindenki elégedett lett volna.

Hétfő este óvan intettem a polgármestert, hogy ne siesse el az avatást, de látom, hogy kampányban mindig mindent át kell adni. Ugyanígy átadták a szamosújvári kerülőutat is, aztán másnap megint lezárták.

Véleményem szerint a Főtér felújításának még nincs vége, eddig mindössze a tervek 40 százaléka valósult meg. Várható volt, hogy a tér részleges átadása szinte sokkoló lesz a közvélemény számára, már az elmúlt évtizedekben is minden alkalommal heves indulatokat váltott ki a Főtér átalakítása.

Naívak voltunk, amikor azt vártuk, hogy október 22-ig sikerül a teret teljes egészében átadni, a szoborral együtt (szeptember 30. lett volna a tér átadásának határideje, közvilágítással, a templomkertig). Ez nem történt meg, legnagyobbrészt a szobor restaurátorálása miatt, ugyanis a téren továbbra is fenn kell tartani egy betonozott sávot, hogy a szoborhoz be tudjanak menni daruval és munkagépekkel.


Autók, trikolór és sörfesztivál nélkül

A következő lépés, hogy a tér két oldaláról kiszorítjuk a gépkocsiforgalmat, tulajdonképp az utca helyére kerül majd a zöldterület. Illetve ki lesznek emelve azok az objektumok, a szobor és a templom, amelyek megérdemlik. A templom az új rendezésben uralni fogja az egész teret, kivilágításánál fogva éjjel is.



Érthető, hogy sokan elégedetlenek a tér jelenlegi állapotával. De a fanyalgóknak is meg kell érteni, hogy a terek funkciója megváltozott. A díszterek helyét a közösségi terek veszik át. Például tegnap (csütörtök) este elmentem a tér mellett és tele volt. Többen voltak a téren, mint az átadáskor a tiltakozó magyarokkal együtt. A tér visszavette azt a funkcióját, hogy találkozási teret biztosít embereknek. Álltak a szökőkút körül, beszélgettek, élvezték, használták.

Másfelől azt is el kell mondanom, hogy már most láthatóak bizonyos elemek abból, hogy milyen átalakulások következnek. Lehet, hogy túl szerény vagyok, de én nem látok a téren különböző szinű zászlórudakat, hanem most világítótesteket vannak. Azt is el kell mondanom, hogy nagyon értékelem Horvát Botondnak a munkáját, aki a szökőkutat csinálta, vagy Péter Paliék munkáját, akik a közvilágítási rendszer eddigi részét kivitelezték, vagy Antal Istvánék kövét, amit nagyon szépnek tartok.

Nem véletlenül lett egyébként kockakő, mert nem görkorcsolyázni szánjuk, és nem olyan tér lesz, ahol majd sörfesztiválokat meg egyéb ökörségeket lehet rendezni, ezt egyébként tanácsi határozat is garantálja. Amikor elkészül majd a teljes tér, akkor nagy valószínűséggel nem fogják majd egyesek a templomkertet szükségleteik elvégzésére használni.

Azért mondom ezt, mert eléggé degradálódótt a tér az elmúlt évtizedekben, vele a tér funkciója is. Másfelől remélem, hogy ez a kontraszt a teret körülvevő épületek homlokzatai, a templom, illetve az ezekhez képest nagyon modern tér kialakítja azt az egyensúlyt, amelyet az elkövetkezőkben megszoknak a kolozsváriak, és használni is fogják.


A térfelújítás és az avatás a szimbolikus térfoglalásként is értelmezhető. Ezt sok félreértés övezte, de a polgármester sem igyekezett tisztázni: szerinte a 'román térré avatás' ellen tiltakozók nem is kolozsváriak voltak, hanem Szatmárról érkeztek. Tapasztalható ilyen cinizmus vagy rosszindulat a román vezetés részéről?

Mindig is volt. Miért is gondoljuk, hogy az elmúlt 19 év alatt ez a cinizmus átalakult volna? Mérséklődött. Csütörtökön elég hosszasan beszélgettünk erről a témáról a polgármesterrel, amelyet nem neveznék baráti beszélgetésnek, viszont azt látom, hogy elege lett az ilyenszerű akciókból, egyszerűen nem értette, hogy mi történt. Másképp értelmezik, és egyszerűen nem értik az ilyen akcióknak a hátterét.

Ez tapasztalatlanságra vezethető vissza, viszont abban is megállapodtunk, hogy ettől a pillanattól nem mászik bele a Főtérrel kapcsolatos dolgokba, hibás lépésnek tartotta ő is a tegnapelőtti eseményeket. Amit én nagyon remélek, hogy a Főtér igazi avatásakor jóval többen leszünk, és magunkénak fogjuk érezni a teret és az átadását is.


A szobor avatása mikorra várható? Mi késlelteti?

A legfontosabb tényező, amely eddig hátráltatta a felújítást, az volt, hogy a tervező olyan műszaki megoldásokat javasolt, amely a későbbi vizsgálatok során nem bizonyultak a legmegfelelőbbnek. Gondolok itt egyrészt arra, hogy az első felújítási tervben a szobor talapzatát oltottmeszes injektálással kívánták konszolidálni. Felderítő fúrások során kiderült, hogy ez nem oldja meg a szobor legnagyobb problémáját, miszerint a talajból felszivárog a víz a talapzatba, ami lassan tönkreteszi. Oltottmész helyett alkalmazható lenne egy műgyanta-szerű anyag, ha ragaszkodunk az injektáláshoz.

Mezős Tamás, a magyar állam által delegált műszaki felügyelő szerint azonban ez sem oldja meg a problémát. Õ azt javasolta, hogy emeljék meg a szobrokat, szedjék szét teljesen a talapzatot, tegyenek alá egy szigetelt betonlapot, majd erre épüljön vissza a talapzat és a szobrok. Ezzel a módszerrel a talapzatot elszigetelik a talajtól, így a szoborcsoport súlya jobban eloszlik, nem fog süllyedni és nedvesedni sem.

Süttőben elkezdődött a burkoló díszkövek kifaragása, azok készen fognak megérkezni Kolozsvárra. November 16. körül látható lesz majd egy acélhíd, amit fel fognak építeni, megemelik a lovasszobrot, fölé felhúznak egy fűthető sátrat, amelyben a restaurátorok is tudnak dolgozni, illetve a kőművesmunka is folyik majd.

A csúszásokat eddig leginkább az okozta, hogy minden egyes módosítást le kellett tárgyalni a terveket készítő céggel, ugyanis törvény szerint övék a felelősség a munkáért. November másodikán, hétfőn született meg a végső megbeszélés és megoldás a kivitelezés részleteiről, úgyhogy a tulajdonképpeni munka azóta indulhatott meg.


Hogyan kommentálja Máté András Levente kijelentését, miszerint a PD-L-vel közös  együttműködés Kolozsváron megbukott, másrészt azokat a magyarországi sajtóban megjelent értesüléseket, miszerint a kolozsvári RMDSZ és az országos vezetés között hangsúlyos törés van?

A kampány nemcsak az elsietett átadások időszaka, hanem a nagyotmondásoké is. Mindenki kétségbeesetten próbál a közvélemény figyelmébe kerülni a kijelentéseivel. Én továbbra is remélem, hogy a megállapodásunk hosszútávra szól helyi, megyei szinten és most a napokban országos szinten is meg fog születni valamilyen megállapodás.

Nagyon remélem, hogy részt tudunk venni minden olyan testületben, ahol döntések születnek, a sorsunkat befolyásolja, legyen az a legkisebb község tanácsa vagy Románia kormánya. Azt azonban el kell mondanom, hogy mi vagyunk jelen pillanatban a mérleg nyelve. Mi döntjuk el szavazatainkkal, hogy ki lesz Románia elnöke a következő öt évben, és mi dönthetjük el, hogy ki kormányozza az országot az elkövetkező időszakban. Természetesen ez attól függ, hogy hányan megyünk el szavazni, Lakatos András szavaival élve az erdélyi magyarságnak minden szavazás egy népszámlálással ér fel.

A második kérdésre vonatkozóan én nem látok semmilyen különvéleményt az országos és a megyei RMDSZ között, egyszerűen mindenikünknek képesnek kell lenni arra, hogy szolidárisan viselkedjünk, tiszteletben tartsuk egymás mandátumát. Van egy testület Bukarestben, amely a tárgyalásokban vesz részt (véleményem szerint nagyon jól csinálják), láthattuk tegnap este is, hogy még ott vagyunk és tárgyalunk, próbáljuk maximalizálni a kialakult helyzetből adódó lehetőségeket.

Ebben a pillanatban nem látom, hogy mi lesz négy hét múlva a végeredmény. A helyzetet ahhoz hasonlítanám, mikor

a feldobott érme az élére esik, és ott billeg.

Nem lehet tudni, hogy melyik oldalára esik. Másrészt azt is látom, hogy jelen pillanatban olyan problémával szembesülünk, hogy meg kell oldani: a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. Mondhatjuk, hogy jelen pillanatban 49 százalékos esélyünk van, hogy a rossz oldalra állunk.

Ezt nagyon sok esetben csak úgy fogjuk tudni megoldani, ha szolidárisan lépünk fel, és nem beszélünk össze-vissza. Egyszerűen tartsuk tiszteletben azoknak az embereknek a mandátumát, akiknek ez a dolguk. Lehet, hogy egyesek úgy érzik, hogy már itt az ideje, hogy nagyot mondjanak. Érzésem szerint

december 6 után lesz a nagyotmondás időszaka.


Remélem, hogy akkorra már kormányon leszünk, és tudjuk folytatni azt a munkát, amit az elmúlt 19 évben kormányon is meg tudtunk tenni. Jelen pillanatban elég nehezen működik ez az együttműkődés [lokális szinten], ugyanis hiányzik egy fontos láncszem: a közös kormányzati szerepvállalás.


Mikorra lesz kész a szobor tehát?

Három hónapnyi munka van a szoborral. Ha az időjárás is engedi, akkor ez a három hónap tartható, nem hiába javasolták a szakemberek a fűthető sátor felhúzását. Személy szerint nekem nagyon tetszik a március 15-i határidő. Remélem, hogy valaki ott fenn velünk lesz.