Bukásra áll Románia

Évek óta folyik a készségfejlesztés erősítésére összpontosító tanügyi programváltás Romániában. És semmi eredménye, sokkolt nemrég egy minisztériumi jelentés. A közoktatásban résztvevő diákok 56 százaléka olvasási nehézségekkel küzd, 75 százalékuk tudományos analfabéta, azaz egyszerűen nem tud mit kezdeni az általános iskolában oktatott, tudományos ismeretek alapjaival sem.

 

Az iskolaelhagyók aránya az európai átlaghoz képest kiugróan magas. Az idei érettségin a maturandusok egyharmada megbukott, a nyolcadikos záróvizsgán a végzősök egynegyede vérzett el. A tanügy minisztérium felmérése szerint nem csak az alaptanterv, de az egész iskolarendszer átalakításra szorul. 

 

 

 

 

Kádár Annamária a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Óvodai és elemi oktatás pedagógiája nevű, Marosvásárhelyre kihelyezett szakán tanít. Szerinte “az oktatás hatékonysága perspektivikusan úgy lenne javítható, ha figyelembe vennénk a tanulók életkori és egyéni sajátosságait, és ehhez igazítanánk az oktató-nevelő munkát, és nem fordítva, hogy az oktató-nevelő munkával szeretnénk befolyásolni a tanulók életkori sajátosságait.” 

 

A pszichológus úgy veli, a hazai oktatás  olyan gyorsan haladó tanulási-tanítási ütemet tekint természetesenek, amellyel csak a tanulók egy része képes együtt haladni. Az eltérő tanulási képességű és a hátrányos szociokulturális hátterű tanulók így tartósan és véglegesen lemaradnak – figyelmeztet körkérdésünkre adott válaszában Kádár –, a lemaradással pedig folyamatosan újratermelődnek a társadalmi egyenlőtlenségek. 

 

A BBTE oktatója azt javasolja, olyan iskolarendszereket kellene megvizsgálni, ahol a nemzetközi eredménymérések (pl. PISA – Program for International Student Assesment) jó eredményeket mutattak ki a tanulók teljesítményében. 

 

 

 

nagy szerepe van annak, hogy oktatási rendszerük “komprehenzív jellegű”, és az egyik legkevésbé szelektív, amelyben minden tanuló a neki megfelelő fejlesztésben részesül. A készségfejlesztés lassan történik, az olvasás tanítására például hat év áll rendelkezésre. Nincsenek olyan gyerekek, akikről lemondanak, minden gyereket a saját képességének maximumára akarnak eljuttatni. 

 

Vegyes, heterogén csoportokat alakítanak ki még az osztályokon belüli egyes munkafolyamatokban is, mivel – véli az általunk megkérdezett szakember –  az ilyen csoportokban lehetséges leginkább a fejlesztés/fejlődés. A rendszer hatékonyságának titka a gondoskodásban, törődésben és figyelemben rejlik, mindent megtesznek azokért a gyerekekért, akik nehézséggel küzdenek az olvasás és írás területén. 

 

A fejlesztést az iskola több más profilú szervezettel, intézménnyel együttműködve végzi, mivel a gyermek fejlődését megtérülő befektetésnek tekintik. Ha szükséges, néhány diáknak olyan egyénre szabott tantervet készítenek, amely a tanulókat saját képességükhöz igazodva fejleszti – figyelmeztet Kádár Annamária. A pedagógusként és kutatóként is dolgozó szakember meggyőződése, hogy az oktatási rendszer hatékonyságának javítása 

 

 

ahol nagy szerepe van a pedagógus szakmai-emberi felkészültségének, a személyközpontú pedagógiai gyakorlatnak és a gyermek életkorának megfelelő támogató, segítő pedagógusszerep kialakulásának is. Ebben a kontextusban a pedagógiai értékelés nem csupán osztályozást jelent, hanem folyamatos visszajelzést, amelynek funkciója, hogy elősegítse a tanuló belső értékelését, önértékelését. 

 

A funkcionális analfabetizmusra vonatkozó adatok olyan iskolarendszer keretében javíthatók – mutat rá Kádár –, amely megfelelően gondoskodó, a gyerek szükségleteit, igényeit helyezi középpontba, amelyben nincs központi szerepe a versengésnek, ahol elegendő idő van a lassú készség- és képességfejlesztésre, és amely egyenlő esélyt biztosít minden diákjának.

 

 

 

Péter László, a BBTE szociológus oktatója a manna.ro megkeresésére elmondta: gazdasági, kulturális okai is vannak annak, hogy magas Romániában az iskolaelhagyók aránya, de nem “veszélytelen” a most folyó oktatási reform se. (A diákok 16 százaléka sosem fejezi be az általános iskolai tanulmányait.) 

 

A társadalomkutató úgy véli, a vidéken élő, elszegényedett, szociálisan kiszolgáltatott rétegek a legveszélyeztetettebbek. Azzal, hogy a tanügyminisztérium a hatékonyságra hivatkozva iskolákat szüntet meg, egyre többen lesznek olyanok, akik nem vállalják a hosszú utakat a legközelebbi oktatási intézményig – magyarázta Péter László. 

 

Az utóbbi időben romlott a diplomások elhelyezkedési esélye, a friss felmérés szerint az egyetemi végzősök csupán 53 százaléka talál munkát. Ez az arány két évvel ezelőtt 58, négy évvel ezelőtt 65 százalék volt: ez a tény is arra sarkall nagyon sok fiatalt, hogy ne folytassa a tanulmányait. 

 

 

 

Silye Loránd, a BBTE geológus oktatója szerint dúl a kontraszelekció a teljes oktatási rendszerben: „a jelenlegi egyetemi felvételi rendszerrel, valamint a helytelen egyetemi finanszírozással már évekkel ezelőtt életre hívták a tökéletes kontraszelekciót a romániai tanügyben”. 

 

A bajt szerinte tetézi az oktatók motiváltságának teljes hiánya, amelynek gyökerét egyrészt a nem megfelelő bérezésben kell keresni, de ehhez legalább olyan mértékben hozzájárul az egyetemi oktatók esetében az előléptetések kaotikus és hibás rendszere. Ráadásul hozzáférhetetlenek a kutatási pénzek, mert sok pályázatot előre levajaznak, vagy csak hosszú hónapokig nem kapják meg a megnyert összegeket, vázolta az egyetemi tanár.

 

A diákok felkészültsége sem alkalmas már arra, hogy felvillanyozza a professzorokat. Silye Loránd saját tapasztalatai szerint az érettségi után a diákok ezzel a négy

 

 

1. A diákok több mint fele nem beszél idegen nyelveket, még románul sem tud.  

 

2. A fenti arányon szerinte nem is lehet csodálkozni, hiszen 50 százalék körüli azoknak az aránya, akik saját anyanyelvükön (ide értek román anyanyelvű hallgatókat is) sem tudnak rendesen fogalmazni, vagy fogalmakat megmagyarázni: funkcionális analfabéták.

 

3. A reáltudományokhoz kapcsolódó képzés esetében mindezt súlyosbítja „természetesen” a matematika, fizika és a kémia elemi ismereteinek a hiánya, főként az úgynevezett társadalomtudományi osztályt végzettek esetében, de sajnos nem csak ők a rosszul képzettek.

 

4. A számítástechnikai programok ismeretének hiánya is jellemző, a hallgatók körülbelül 80-90 százalékánál. Mindenki tud messengerezni, webböngészőket használni, de amikor már  szövegszerkesztőt, grafikus szerkesztésre használt alapvető programot vagy képszerkesztőt, táblázatkezelő vagy bemutató-szerkesztésre használatos programokat kell használni, akkor a legtöbb diák azt sem tudja, mi a sorköz, a bekezdés, hogy lehet stílusokat létrehozni, mi a vektorgrafikus és raszteres kép, stb.

 

 

 

Mit lehet tenni? A választ megadni a jéghegy csúcsáról, az egyetemi berkekből igen nehéz, véli Silye, mivel az oktatási rendszer sok elemből tevődik össze. Ennek ellenére hasznosnak gondolja, ha minden oktatási szint megfogalmazná, mit vár el a belépőtől, és mit szándékszik megvalósítani. 

 

„Természetesen ezt elsősorban nemcsak úgy értem, hogy pontosan leszögezzük, mit kell tudni matematikából, kémiából, irodalomból stb., hanem olyan általános célokat szeretnék végre látni, amelyek életszagúak. Például a diák tud kommunikálni anyanyelvén és egy idegen nyelven, képes az alapvető számítógépes programok használatára, képes egy szöveget értelmezni és az ahhoz kapcsolódó kérdésekre válaszolni. 

 

Ha minden szint „ezt leírta”, meghatározta, akkor lehet őket közelíteni egymáshoz, azaz meg lehet nézni, hogy amit a középiskola útravalóul ad, az elég-e az egyetemnek, és ha nem, akkor mit kell változtatni, és így szépen lefele óvodáig” – nyilatkozta az oktató, aki elég szkeptikus az új kerettörvénnyel szemben. Szerinte olyan pedagógusokkal, olyan eszközökkel, szülői hozzáállással, mint a romániai, a legjobb törvény is halálra van ítélve.

 

 

 

A második részben Demeter Szilárd vázolja, hogyan nem találkozik a tanár a diákkal, illetve Csata Zsombor szedi szét a jelentést: nem az adatok a sokkolóak, hanem a jelentés felületessége, mert az üzeni, mélyebben ülünk a kakiban, mint ahogy meg tudnánk ítélni, és nem igazán törődünk a létrával, amelyen kimászhatnánk belőle. Pedig ott van.