Erdélyi magyar Wikileaks

2005. július 22-én részletes jelentést küld a bukaresti amerikai nagykövetség a romániai magyar politikusokról. Az 1996 óta kormányon lévő RMDSZ belső viszonyait és külső kapcsolatait is részletes vizsgálják.



Az amerikaiak két meghatározó csoportot különítenek el a magyar közösségen belül: a mérsékelteket, akik az etnikai jogok és az etnikai alapú autonómia fokozatos elérésében bíznak, valamint a radikálisokat, akik gyors reformokat követelnek. 1993, azaz Markó Béla megválasztása óta

a mérsékeltek határozták meg az RMDSZ irányvonalát,

akik készek voltak együttműködni a romániai pártokkal. A radikálisok több csoportba tömörülnek, megtalálhatóak közöttük az RMDSZ-ből kiábrándultak, a helyüket nem találó fiatalok, továbbá azok, akik elégedetlenek a Szövetség eredményeivel.

A radikálisok között – állítják a nem rég napvilágot látott dokumentum szerint az amerikai megfigyelők – többen vannak olyanok, akik a Székelyföld szinte teljes függetlenségét követelik, továbbá céljuk a teljes, szegregált magyar oktatás kiépítése. A radikálisok Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Párt és a Székely Nemzeti Tanács tagjai.


1. A mérsékeltek

Az amerikai elemzők korabeli jelentése szerint a legbefolyásosabb RMDSZ-es politikus Markó Béla, aki szoros együttműködésre törekedett román pártokkal, és azon dolgozott, hogy a Szövetség a romániai politikai élet megegyezéspárti – “dealmaker” – centrumpártjává váljon.

Ennek a politikai gyakorlatnak köszönhető, hogy kialakult a szeparált magyar nyelvű iskolarendszer, megkezdődött a magyar egyházi javak visszaszolgáltatása, és a magyar nyelv hivatalos használatára is lehetőség nyílt.

Markó Béla nem tárgyalt a Magyar Polgári Párttal, és attól tartott, hogy a radikálisok megosztják a magyar szavazókat, ez pedig azzal járhat, hogy egyetlen magyar párt sem éri el a parlamenti bejutáshoz szükséges öt százalékot. A Markó körüli csoportosulás többször fellépett azért, hogy a Magyar Polgári Párt ne indulhasson a választásokon, többek között megóvták az MPP pártbejegyzését mert – állítják a jelentést készítői – negyvenezer hamis aláírás szerepelt a támogatói íveken.

Az alkotmánybíróság helyt adott az RMDSZ keresetének, annak ellenére – jegyzi meg a jelentés –, hogy a Szövetség a szociáldemokratákkal ápol jó viszonyt, ám 2004-ben a demokraták jutnak hatalomra.  “Markónak nem volt más választása, mint alkudozni a PNL-PD koalíció tagjaival” – állították az amerikai nagykövetég RMDSZ-es informátorai.

Az RMDSZ mérsékelt politikusai közül

a legbefolyásosabb Borbély László

– áll a Wikileaks dokumentumban – aki a “neptuni triumvirátussal” (Tokay Györggyel és Frunda Györggyel) 1993-ban Neptun üdülőtelepen kötött megállapodást a PSD tagjaival.

Borbély a szociáldemokratákhoz kötődő szoros kapcsolatai és eredményes tárgyalókészsége révén vált ismertté, sikerét jó szervezőkészsége is biztosította. Nem rejtette véka alá csalódottságát Băsescu győzelme miatt. “Nem késlekedett tudatni az amerikai nagykövetséggel, hogy a választások eredményétől függetlenül az RMDSZ a szociáldemokratákkal működik együtt. Borbély bejelentése után” – jegyzi meg a dokumentum – „az RMDSZ koalícióra lépett a demokrata liberális pártok képviselőivel.”

Frunda Györgyöt az RMDSZ “legjobb európai politikusaként” ismerteti a dokumentum. A szövegből kiderül: nemcsak karizmatikus egyéniség, de rendkívül jó szónok is. Politikai célja pedig – a jelentés szerint – a magyar és a többi Romániában élő nemzeti kisebbség számára a nyugat-európai jogbiztonság megteremtése.

Ügyvédként olyan emberjogi tapasztalatokkal rendelkezik – állapítják meg az amerikaiak – amelyek több esetben segítették a Szövetég működését.  Frunda támogatója a Markó által képviselt “kis lépések” politikájának.


Verestóy Attila az RMDSZ “rendkívüli” politikusa,

a dokumentum szerint. Sikeres üzletemberként multimilliomossá vált. Doktorátusát kémiából szerezte, és a rendszerváltás előtt kutatóként dolgozott. 

“Az 1990-e években szoros üzleti kapcsolatokat ápolt a magyarellenes PUNR-vel (Román Nemzeti Egységpárttal). Jó a viszonya a szociáldemokratákkal is, egyike azoknak, akik kidolgozták a 2000-2004-re vonatkozó együttműködési megállapodást. Ő az RMDSZ legerősebb embere” – áll a dokumentumban.

Azt is megállapítják: több üzleti botrányba is belekeveredett az ismert politikus. Példaként azt a 7 millió dolláros üzletet említik, amelyben érdekelt volt az Egészségügyi Minisztérium és a Hungastro cég (ez utóbbinak – áll a jelentésben – Verestóy volt a többségi tulajdonosa).

Eckstein-Kovács Pétert több civilszervezet alapítójaként mutatja be

a dokumentum, valamint olyan jogvédőként, aki sokat tett az egyházi javak visszaszolgáltatásáért. Az amerikai elemzés arra is kitér, hogy Eckstein támogatta a demokrata-liberális szövetséget az RMDSZ politikusai közül, és akkor is kiállt Traian Băsescu mellett, amikor a Szövetség a szociáldemokratákkal kötött megállapodást.

”Olyan liberális gazdaságpolitikát képvisel, amely ellentétes az RMDSZ politikusainak szociáldemokrata álláspontjával” – fogalmaz az elemzés.

Winkler Gyulát említi a szöveg még elkötelezett mérsékeltnek, akiről az elemzők megjegyzik: meggyőződése Amerika-párti.


2. A szélsőségesek

Ezt a listát Tőkés László vezeti, akit az RMDSZ egykori legbefolyásosabb politikusaként ismertetnek.

“Teljes körű autonómiát követelt a magyar közösség számára, ezért a mérsékeltek elszigetelték. Megítélése romlott belföldön és külföldön is, miután napvilágot látott a feltételezés, hogy együttműködött a szekuritátéval” – összegez az irat.

1996 és 2000 között azért lobbizott, hogy az RMDSZ vonuljon ki a kormányzásból, 2003-ban kilépett a Szövetségből és azóta a mérsékeltek leghatározottabb kritikusa. A Wikilieaks úgy tudja, hogy a 2004-es kolozsvári önkormányzati választásokon a szélsőséges nacionalista Gheorghe Funart támogatta a mérsékelt RMDSZ-es jelölttel szemben. A feljegyzés megállapítja: sokan sajnálatosnak tartják, hogy a romániai forradalom egykori szimbólumát ma többen partvonalra sodródott szélsőségesként kezelik.

Az említésre méltó szélsőségesek között szerepel Szilágyi Zsolt is, akiről az amerikaiak megjegyzik: pályája kezdetén Markó Béla támogatta. Őt a Magyar Polgári Párt alapítójaként szerepel, és a Fidesz támogatottjaként, aki Tőkés László háttérembereként dolgozik.

Az irat ismerteti Markó Attilát, mint az RMDSZ emberjogi kérdésekben illetékes szakemberét, Niculescu Antalt, akit a Frunda-vonal követőjeként és EU-integrációs szakértőként határoznak meg.

Kiemelt figyelmet kap Böndi Gyöngyike Máramaros megyei politikus, mint az RMDSZ alapítója, és a dokumentum hangsúlyozza: a Szövetség több tagja sérelmezte a nagykövetség tagjainak, hogy a mérsékelt szervezeten belül nincs nemi esélyegyenlőség.

Egy 2006-os amerikai jelentés foglalkozik a székelyföldi autonómia kérdésével.

Az elemzők úgy vélik, hogy a radikálisok nyomására az RMDSZ is határozottabban szólalt fel a kérdésben.

“Most először követel az RMDSZ területi autonómiát, eddig mindig a kulturális autonómiáért szállt síkra a szervezet. Miért most kérik az autonómiát? A Sógor Csaba szenátorral, Eckstein-Kovács Péterrel és Sata Viktorral (Markó Béla tanácsosával) folytatott egyeztetésből kiderül: a székelyföldi radikálisok – ideértve az MPP-t és az EMNT-t – fellépése kényszeríti az RMDSZ elnökét az eddiginél agresszívebb álláfoglalásra.” – közli az irat.

Az elemzők megállapítják: az RMDSZ csapdába esett koalíciós partnerei között. Băsescu tanácsadója, Claudiu Săftoiu például úgy véli a jelentés szerint: “A Szövetég velejéig korrupt és megérdemli, hogy elveszítse a magyar közösség támogatását”.

A Feddhetetlenségi Ügynökséget szabályozó törvénnyel kapcsolatban a Wikileaks által idézett dokumentum kitér arra, hogy Eckstein-Kovács Péter és Sógor Csaba is megerősíti: van alapja az RMDSZ-t illető korrupciós vádaknak, továbbá a szervezet több tagjának sem érdeke, hogy erős korrupcióellenes jogszabály lépjen érvénybe.
 
A székelyföldi autonómia kérdését az amerikai diplomaták szkeptikusan kezelik, mert úgy vélik, ez a követelés demográfiai szempontból nem fenntartható, továbbá sem a magyar szervezetek rivalizálása, sem a román pártok ellenállása nem szolgálja ezt a célt.

2006. március 10-én Markó – állítólag – úgy nyilatkozott az amerikai nagykövetnek, hogy

nem támogatják az “autonómia kikiáltását” március 15-én.


A Szövetég elnöke jelezte ugyanakkor, hogy a jobb-közép kormány, Traian Băsescu és a demokraták nem támogatták a kisebbségi törvényt. Băsescu tanácsosai azzal érveltek: azért nem álltak az RMDSZ által fontosnak tartott jogszabály mögé, mert a Szövetség nem támogatta a korrupcióellenes törvényt.

Szász Jenőt a jelentés szerint Markó Béla úgy jellemezte, mint olyan embert, aki nem értékek, hanem érdekek mentén politizál. Szász viszont úgy nyilatkozott a nagykövetség munkatársainak, hogy a székelyek “belefáradtak a várakozásba”.

Markó arra kérte az amerikai nagykövetet: járjon közbe Băsescunál a kisebbségi törvény elfogadása érdekében, és vegye rá: ne menjen Székelyudvarhelyre, mert ez feszültséget kelt majd. Săftoiu szerint az RMDSZ azért fordult szembe a korrupcióellenes törvény elfogadásával, mert tíz éve kormányon van, és “korrupt vezetői” félnek a jogszabály érvénybe lépésétől. “Az ügyészégnek szigorúan el kellene járnia velük szemben” – nyilatkozta a tanácsos.

Három nappal a Markóval folytatott beszélgetés után a nagykövet találkozott Băsescuval, aki elmondta: arra gyanakszik, hogy a magyar nacionalisták,

Orbán Viktor és a Fidesz “az etnikai katlan alá akarnak gyújtani” .

A nagykövet figyelmeztette Băsescut, hogy bármilyen konfliktus is alakul ki Székelyudvarhelyen, annak negatív következménye lehet a május 15-én esedékes országjelentést illetően.

Băsescu biztosította a diplomatát arról, hogy az eseményeket “ellenőrzés alatt tarjta”, mert “mi intelligensek vagyunk, hagyjuk a magyarokat beszélni, a románokat pedig nem engedjük oda”. A demokrata politikus azt is elmondta, személyesen figyelmeztette Vadim Tudort: ne menjen Székelyudvarhelyre, és ne is küldjön oda senkit.

A nagykövet rákérdezett: Băsescu oda akar-e látogatni, a politikus pedig azt válaszolta: csak akkor, ha Székelyföldön nem történik semmi alkotmányellenes. Băsescu úgy nyilatkozott: a kialakult helyzetért a külföldi agitátorok a felelősök, Orbán Viktor Európa utolsó szélsőséges politikusainak egyike, a Fidesz pedig az utolsó szélsőséges párt. 

Markó Bélával kapcsolatban az amerikai diplomaták megjegyzik, hogy saját pártjának vezetői tartják nyomás alatt, a Szövetség vélhetően nem éri el az öt százalékos parlamenti küszöböt, és ha korrupciós vizsgálatok vélhetően a szervezet legfelső vezetéséig vezethetnek.
 
2007. augusztus 7-én az amerikaiak Tontsch Kingával – Markó külügyi tanácsadójával – egyeztettek, aki úgy nyilatkozott:

Eckstein és Verestóy a párton belüli törésvonalakért felelősek, míg Nagy Zsolt, Bobély László és Kelemen Hunor az elnök bizalmasai, ámbár Markó “szeret egyedül dönteni” a párt ügyeiben.


Kelemen Hunort Markó tökéletes másának nevezte.

Ugyanebben az időszakban Eckstein úgy nyilatkozott: Markó elhasználódott, és a régi generációhoz tartozik. A szenátor az amerikaiak szerint hozzátette: Verestóy, Nagy és Markó is érintett a korrupciós ügyekben. A politikus hozzátette: Markó elvesztette a kontrollt a szervezet fölött, és ha Tőkés elindul az EP-választásokon az RMDSZ-szel szemben, akkor a Szövetég nem éri el az öt százalékot.

2008 áprilisában szintén Eckstein-Kovács Péterrel egyeztettek az amerikaiak: akkor a magyar politikus úgy vélte, hogy az MPP-vel folytatott RMDSZ-es tárgyalások határozzák meg a magyar közösség jövőjét.

Eckstein hozzátette: a magyar szavazatok elnyeréséért egyre nagyobb mértékű autonómia-követelésekkel állnak majd elő a magyar jelöltek. Az MPP keresztapjaként a kolozsvári politikus Băsescut jelölte meg, mert úgy véli: így akar bosszút állni a szövetségen a liberálisokkal kötött, ellene irányuló egyezség miatt. Băsescut a magyar vezetők azzal vádolták, hogy az etnikai szavazótábor megosztása érdekében saját magyar pártot hozott létre az MPP révén.

2008 októberében arról születik amerikai jelentés, hogy a magyarok készek bárkivel kormányra lépni, mert – ahogy Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester fogalmazott – rossz tapasztalatok születtek a Băsescuval kötött egyezség révén.