Fogy és székelyesedik a magyar
Nyilvánosságot láttak a népszámlálási adatok városi bontásban: már csak Kolozsvár és Temesvár van háromszázezer fő fölött Erdélyben.
2002-ben Iaşi volt Románia második legnagyobb városa 321 ezer lakossal. Mára 263 ezer főre csökkent az itt élők száma, néhány településen 30 százalékkal fogyott a lakosság.
Bukarestben 1,678 millió ember él, Kolozsvár a második legnagyobb város 309 136 lakossal. A magyarok száma itt 49 375 fő.
A legkisebb megyeszékhely Csíkszereda
41 852 ember élt itt 2002-ben, ezzel szemben 2011-ben csupán 37 980 lakosa volt. A románok száma 7030. A legnagyobb létszámcsökkenés Galacon (298 589 főről 231.204 főre, 22,56 százalékos visszaesés) és Foksányban történt(103 219 lakosból 73 868 maradt).
Két- és háromszázezer lakos közötti megyeszékhely Brassó, Konstanca, Craiova, Galac és Iaşi. 2002-ben még ugyanezen a listán volt Nagyvárad és Ploieşti is.
A száz- és kétszázezer fő közötti városok listája három helységnévvel lett rövidebb, az erdélyi városok közül Marosvásárhely, Arad, Nagybánya, Nagyvárad, és Nagyszeben került fel a ranglistára.
A magyarság lélekszáma városi bontásban most így alakul:
Arad 147 922, magyar 15 695
Brassó 227 961, magyar: 16 172
Csíkszereda 37 980, fő magyar: 30 950
Gyergyószentmiklós 17 705, magyar:15 250
Kolozsvár 309 136, magyar: 49 375
Kézdivásárhely 18 082, magyar: 16 446
Marosvásárhely127 849, magyar: 57 362
Nagyvárad 183 123, magyar: 44 892
Nagybánya 114 925, magyar: 14 085
Nagykároly 20 181, magyar: 11 054
Nagyszalonta 17 042, magyar: 10 000
Sepsiszentgyörgy 54 312, magyar: 41 770
Szatmárnémeti 94 948, magyar: 35 723
Székelyudvarhely 33 265, magyar: 31 520
Temesvár 303 708, magyar: 15 580
Húsz év alatt a magyarság negyede tűnt el Romániából
Az etnikai adatokkal kapcsolatban Magyari Nándor László szociológus megjegyzi: „Nyilvánvaló, hogy a romániai magyar népesség negatív demográfiai folyamatokat él meg. Az elmúlt tíz évben mintegy 200 ezerrel lettünk kevesebben, az elmúlt húsz évet tekintve pedig további 220 ezerrel, azaz az egész időszakra számítva mintegy 420 ezerrel kevesebben vagyunk. Ez százalékosan azt jelenti, hogy durván egy negyedével lettünk kevesebben húsz év alatt.”
A kutató úgy összegzi, hogy a fogyási trend a teljes román lakosságra érvényes, hiszen az összlakosság húsz év alatt 3,75 millióval csökkent (ez mintegy 16,5%). Az egyetlen népcsoport, amely minden valószínűség szerint a népszámláláskor mért arányoknál és számbelileg is nagyobb mértékben nőtt, az a roma lakosság.
A szélek fogynak, a tömb székelyesedik
Magyari Nándor hangsúlyozza, hogy a romániai magyarság leginkább a „széleken” fogyott. Van olyan megye (régió), ahol ez a fogyás az elmúlt húsz évben megfelezte a magyarság számát (Krassó-Szörény, Hunyad, Szeben és Bukarest).
A közép-erdélyi régió legnagyobb vesztesei Maros és Kolozs megye, itt ugyanis a román lakossághoz viszonyítva a „veszteségünk” csupán 4% körüli, abszolút számokban viszont a két megyében húsz év alatt mintegy 100 ezer magyarral maradt kevesebb.
Bár mindegyik régió – beleértve a Székelyföldet (azaz Hargita, Kovászna és Maros megyét) – összességében veszített a magyarság számát tekintve, ez a legkevésbé a Székelyföldre érvényes (ahol az asszimiláció a legkevésbé jellemző): vagyis a romániai magyarság egyre inkább „elszékelyesedik”.
