Állampolgárrá érik a nép

Két hete tüntetnek Bukarestben és több nagyvárosban, többnyire spontán módon, civil szervezéssel. Egy hete, múlt csütörtökön az ellenzék is politikai nagygyűlést szervezett a fővárosban. Az ellenzéki tüntetés napján Cristian Pârvulescu politológussal, egyetemi tanárral készített interjút a Kolozsvári Rádió szerkesztői bocsátották rendelkezésünkre.

Románia, ne aludj! Tüntetők Kolozsváron. | Fotók: Szabó Tünde


Egy helyi politológus szerint két módon lehet kirántani a talajt a megmozdulások alól: azok átpolitizálása, illetve erőszakossá fajulása. Mit gondol erről ma (múlt csütörtökön, szerk. megj.), az első napon, amikor a politikum is belekeveredett?

Ma két külön megmozdulásnak lehettünk tanúi. A politikai indíttatású a bukaresti diadalívnél zajlott, a másik pedig az Egyetem téren. Két külön dolog. Crin Antonescu világosan leszögezte, senkinek nem célja a választók megzavarása, nem akarják kisajátítani az Egyetem téri tüntetést. A helyzet világos. Az Egyetem téren demonstrálók a lehető legkategorikusabbak voltak a pártokhoz intézett felkérésükben: tartsák távol magukat!

Ami az erőszakot illeti, akár a provokált erőszakot, ez nem ártott a tüntetéseknek. A csendőrség durva beavatkozása visszafelé sült el, és motiválta a tüntetőket.

A tüntetések kisajátítása azonban zajlik nem politikai síkon is. Van egy próbálkozás a demokráciához, jogállamisághoz, hatalmi ágak szétválasztásához, egy új társadalmi szerveződéshez fűződő világos politikai üzenet eltérítésére a politikától. Olyan, mintha az elsődlegesen politikai üzenetet, amely nem merül ki a „le Băsescuval, le a kormánnyal” követelésben, mást is jelent, valamiféle apolitikus jelleggel lehetne felruházni.

Cristian Pârvulescu politológus, egyetemi tanár

Szóval erre is finom próbálkozás történt viszonylag szavahihető személyiségek révén, akik a tüntetők közé szivárogtak. Nos, ez mindeddig nem járt sikerrel, mert – talán sokak számára meglepő módon – olyan mozgalomról van szó, amely mélyen gyökerezik a felháborodottak más tájakon már korábban kialakult mozgalmában.

Túl a megjelenített követelések tarka sokaságán, a „foglaljátok el a teret, foglaljátok el Romániát” típusú üzenetek egyértelmű hasonlóságot mutatnak az amerikai Occupy-mozgalmakkal: több átláthatóságot, több demokráciát követelnek.

A mostani „Egyetem tér” jelenség spontán, önálló megnyilvánulás, amely nem interferál a politikai pártok szervezte akciókkal. Az ellenzéki pártok próbálnak élni a lehetőséggel, anélkül, hogy átvennék a teret, mert ezzel túl sokat kockáztatnának, a helyzet meghaladná őket.


Valóban úgy fest, hogy a tüntetőknek rendkívül szerteágazóak a követeléseik. Van gyakorlati esély az érdemi párbeszédre ilyen körülmények között?

Párbeszéd még csak nem is zajlik. A kormány felismerte a helyzet súlyosságát, és párbeszédre hívta a szakszervezeteket, a civil szférát és a politikumot. Jórészt elutasítással találkozott. A pártok elvben elfogadták a párbeszédet, viszont olyan feltételeket támasztottak, amelyeket a kormány nyilván nehezen fogadhatott el. Úgyhogy egyelőre nem állíthatjuk, hogy körvonalazódnék a dialógus.

A téren frusztrációk, idegességek nyilvánulnak meg. Akik azonban arra járnak, azt is láthatják, hogy mindemellett fantasztikus öröm, mámor uralkodik. Az újra megtalált szólásszabadság, civil önkifejezés öröme. A civil nem jelent politikán kívülit! Állampolgár-irányultságú politikát jelent a hatalom-irányult politikával szemben.

Más élmény ez, mint 1990-ben. Akkoriban a szabadságról volt szó, most a demokrácia másik összetevőjéről, az egyenlőségről hallani. Egyenlőségről, mert olyasmikről beszélnek, mint méltóság, egyenlőtlenség, bérek, munkahelyek. Mindarról, amit a kormányzók nem vettek komolyan, és elszámolták magukat.

Azt hitték, hogy radikális reformot vihetnek végig anélkül, hogy annak társadalmi következményei lennének, mert a hatalomhoz közel álló neoliberális ideológusok ezt így sugallták. Most pedig ledermedtek, nem értik, mi is történik.

A kormány úgy vélte, hogy mindaz, ami a világban zajlik, a véletlen műve. Hogy a diktatúrákat vagy kormányokat megdöntő felháborodottak – akik különben nem kerültek hatalomra – mozgalmai puszta véletlenek. Ez nem így van, mindez a társadalmi fejlődés – nemcsak műszaki, hanem politikai fejlődés – eredménye a 21. század kezdetén.


Ilyen körülmények között milyen lehetséges forgatókönyveket lát?

Ez attól függ, meddig tart a mozgalom. Ha kitart mondjuk egy-két további héten át, és kiszélesedik, a kormány helyzete több mint kényessé válik, és a Demokrata Liberális Párt le fogja váltani a miniszterelnököt, hogy mentse, ami menthető. Ha azonban a kedélyek lehiggadnak, a kormány átvészeli a telet.

Csakhogy Románia már megváltozott. A korábbi számítások korántsem annyira biztosak. Nem csupán Bukarest, egész Románia átalakult – a társadalmi, a politikai körülmények. A hatóságoknak ezzel számolniuk kell. Persze már most számolnak vele, hiszen nem egyszerűen kinyilvánítják párbeszédkészségüket, hanem valósággal koldulják a dialógust.

Hihetetlen helyzet: látni ezeket a hatóságokat, amelyek három éven át szuverén lenézéssel tagadták meg a civil, a társadalmi, a politikai párbeszédet, most koldulják azt! Ez is bizonyítja értetlenségüket, félelmüket azoktól a jelenségektől, amelyeket semmilyen módon nem tudnak értelmezni.

Ezért mondom, hogy változás lesz. Nem pusztán a hatalmat gyakorló többség cserélődik. Olyan léptékű változás lesz, mint amilyeneket a hatvanas évek nyugat-európai, vagy miért ne – kelet-európai: csehszlovákiai, lengyelországi – ifjúsági mozgalmai  váltottak ki. Mert a kommunizmus bukását sem tudnám elképzelni a csehszlovákiai, lengyelországi diákmozgalmak nélkül. Mint ahogy az Egyesült Államok vagy Nyugat-Európa demokratizálódását sem a hatvanas évek polgárjogi mozgalmai nélkül.

Következményeik hosszú távon megnyilvánultak, és a mai, globális léptékű mozgalmaknak is minden bizonnyal szintén hosszú távú kövtekezményeik lesznek. Meg fog változni a társadalmi, politikai modell. Persze nem egyik napról a másikra és nem csupán Romániában. Románia csak  állomása egy globalizált világban zajló világméretű folyamatnak.


Választási év van. Mit gondol, a politika főszereplőinek a novemberben vagy hamarabb esedékes választásokig sikerül alkalmazkodniuk?

Erre lehetőség sincs, nem tudják az összes üzenetet feldolgozni – a tüntetők üzenetei radikálisak. Másfelől azok, akik a leginkább tudnak alkalmazkodni, azok nyerhetnek. Az ellenzéknek sikerült némi politikai tőkét kovácsolnia Crin Antonescu nyilatkozataival. Valamiképpen fejet hajottak a követelések előtt, ez pedig új éthoszra enged következtetni. Meggyőződésem, hogy erről jelenleg érdemes gondolkodni.

Elhangzott, hogy a lakosság nem volt meggyőződve arról, hogy az ellenzéki szövetség (bár a felmérések szerint népszerűségben vezet) meg tudja nyerni a választásokat. Ez a vélemény van most változóban. Ez kulcskérdés egy előrejelzést készítő felmérésben, mi ugyanis nem tudunk pontos előrejelzést adni.

Azt viszont elmondhatjuk, hogy az ellenzéknek sokat javultak az esélyei az elmúlt héten, és ezt az elnök kirohanásának köszönhetik. Az elnök elszámolta magát, amikor öncenzúra nélkül támadott, a tanácsadóitól pedig azt hallhatta, hogy a nehezén túl van, és semmi rossz nem történhet.


Az interjú itt hallgatható meg.