Ki kivel borul össze?

Az erdélyi magyar politikai szervezetek már készülnek a következő választásokra. Hogy ki kivel milyen szinten, azt a csütörtöki Hogyan tovább erdélyi magyar politika? tusványosi panelen (kinyújtott kerekasztalon) boncolgatták. A beszélgetést Orbán Balázs, az MPP ügyvezető elnöke nyitotta, aki szerint az erdélyi magyar politikában a jelenlegi helyzet eléggé

kényes, kusza, viszont nem reménytelen.

Vagyis van kiút egy aktív és több közösségi eredményt hozó politikára: az RMDSZ-szel szemben ütőképes alternatívaként újra kell alakítani a 2007-es természetes szövetséget vagy ahhoz hasonlót, melynek tagjai az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Párt és a velük szimpatizáló civilek lennének. A politológus szerint az RMDSZ versenypárttá vált, nem akar nyitani a politikai spektrumon, hanem arra törekszik, hogy saját politikai céljai mentén újratermelje, ha nem is abszolút többségben, de arányaiban a támogatottságát.

Orbán Balázs nem látja annak reális esélyét, hogy össze lehetne terelni az erdélyi magyar politikumot valamilyen látszategységbe. Azt ellenben nem tartja  elképzelhetetlennek, sőt, hogy az EMNT teljesen önálló politikai szereplővé lép majd elő, hiszen mint bejegyzett civil szervezet már rendelkezik valamiféle közjogi háttérrel. Az MPP a 2008-as helyhatósági választás után inkább regionális párttá zsugorodott, az ügyvezető elnök szerint viszont rá kéne startolni egy dinamikusabb, aktívabb és főként az interetnikus környezetben élő magyarok számára is megfelelő stratégiára.

Bakk Miklós egyetemi tanár egy új, dinamikus erdélyi magyar politikai versenyközegről beszélt, amelyben a regionális – Székelyföld-nem-Székelyföld – törésvonal sokkal jelentősebbé válik, mint eddig. A kérdés az, hogy az erdmagyar versenypártok hogyan fogalmazzák meg az identitáspolitikát, és hogyan tudják hitelesen közvetíteni mindkét régióban.

Bakk szerint ugyanis ha az identitáspolitikát kulturális és közpolitikai szinten értelmezzük, csak Székelyföld esetében jelenik meg mind a kettő, miközben az RMDSZ interetnikus környezetben csak az elsőre korlátozódik.


Az RMDSZ belső törésvonalai
 
Székely István politológus, a Jakabffy Elemér Alapítvány elnöke pontról pontra vizsgálta meg, mi történt az elmúlt egy évben az erdélyi magyar politikában, és ennek milyen lehetséges forgatókönyvei vannak a választásokra nézve. A legfontosabb történések Székely szerint:

1. Az RMDSZ kormányra került, de úgy tűnik, nem a legjobb történelmi pillanatban, hiszen olyan megszorító intézkedésekhez kell adnia a nevét, amelyek óhatatlanul támogatásvesztéssel járnak.

2. Magyarországon kormányváltás történt, ami az erdélyi szereplők mindegyikére nézve következményeket is hordoz magában.

3. Az RMDSZ-nél megfigyelhető, hogy újratermelődnek a belső törésvonalak. Ami szerinte azért érdekes, mert a 2003-as szatmárnémeti kongresszus után az RMDSZ-ről egységes monolitként beszélhetünk.

Most viszont ellentét fakad egyrészt abból, hogy az önkormányzati választásokon, helyi szinten az RMDSZ nem csak a demokrata-liberálisokkal kötött koalíciót, a bukaresti kormányzatba integrálódó RMDSZ-ben pedig konfliktusok alakultak ki a különböző tisztségek elosztása kapcsán.

Egy másik törésvonal Székely szerint talán még markánsabban jelenik meg: a székelyföldi önkormányzatoknál generációs és elitváltás történt, és úgy tűnik, hogy ezeknek a fiataloknak az együttműködési hajlandóságuk nagyobb, mint a régieknek. Ez pedig azt jelenti, hogy olyan székelyföldi álláspont egyeztetésére is képesek, amely időnként az RMDSZ-nek problémákat okoz.

MPP Székelyföldre szabva

Az MPP Székely szerint az elmúlt egy évben megértette az önkormányzati választások üzenetét: országosan nem tudnak olyan erőt felmutatni, ami alkupozíciót jelentene az RMDSZ-szel szemben. Ellenben ha megverik az RMDSZ-t regionális szinten, vagyis Hargita és Kovászna megyében, ez olyan alkupozícióhoz juttatná őket, amely akár a Székelyföldön leadott szavazaton túlmutató erőt képviselhet az országos politikában.

„Ennek tudom be, hogy az MPP-ben meglévő tisztogatási hullám elsősorban a Székelyföldön kívüli politikusokat érinti, vagyis Marosvásárhelyt,  Kolozsvárt, Szatmárnémetit, Nagyváradot, illetve Aradot. Az MPP tudatosan ott vágja le a nyúlványait, ahol nem lát segítséget közvetlenül a székelyföldi térnyerésben, egy kettős diskurzus akár a székelyföldi térnyerés ellenébe is hatna”, magyarázta.


Orbánék megorrolnak az RMDSZ-re?

A magyarországi kormányváltás hatásaira rátérve Székely úgy fogalmazott, hogy az RMDSZ és a most megalakuló magyar kormány kapcsán egyre több olyan kérdést lehet beazonosítani, ami közép vagy hosszú távon konfliktushoz vezet. A második Orbán-kormány pedig az EMNT-t nevezte meg stratégiai partnerként. Az MPP egyszerre veszíti el Traian Bãsescu államfő és a demokraták, illetve az Orbán-kormány támogatását.

Székely szerint a magyar kormány stratégiájából a következőket lehet kiolvasni: Tőkés erősítése azt a célt is szolgálja, hogy a 2012-es önkormányzati választásoknál Tőkés legyen a mérleg nyelve, vagyis aki Tőkés mellé áll, az nyerő helyzetben van. Elmondta, ő ezt az elképzelést nem tartja járható útnak.

„Amennyiben az EMNT pártot jegyez be, és az RMDSZ is koalíciót kötne, az EMNT alkupozícióba kerül a parlamenti és az EP-választásokon, ugyanakkor az önkormányzati választásokon kiegyezhet az RMDSZ-szel Hargita és Kovászna megyét leszámítva. Ebben a két megyében annyira polarizálódott a politika, hogy az EMNT a választások előtt nem köthet szövetséget sem az RMDSZ-szel, sem az MPP-vel. Ilyen szempontból tehát csak áttételesen lehet királycsináló a polgármesterek esetében” –magyarázta Székely.

„Én most azt borítékolom, legnagyobb valószínűsége annak van, hogy a parlamenti választásokon az RMDSZ ki fog egyezni az EMNT-vel abban az esetben is, ha nem sikerül az EMNT-nek pártot alapítania” – jósolta a politológus.