A geek halála: már anyád is tud laptopot venni

A számítógépipar nem hajlamos gyökerestől felfordulni egyetlen év alatt, mégis a korábban leírtak mára szinte teljesen értelmüket vesztették. Tavaly szeptemberben még volt értelme netbookokról meg középkategóriáról beszélni, mára ezek a fogalmak összemosódtak.



A laptop-felhozatal ma egy hatalmas, strukturálatlan massza. Minden márka minden almárkája a piac minden szegmensében részt vesz. Uralkodik a horziontális lefedés, mindenki mindent árul. Tavaly még tipikusan egy Thinkpaddel illusztráltuk a csúcsok csúcsát, mára már netbook is kapható ilyen név alatt. Felejtsünk el tehát minden prekoncepciót, és vásároljunk tiszta fejjel.


Mire mennyit

Néhány választ kell adnunk magunknak, hogy pontosan mire is szeretnénk használni az új laptopot, és mennyi pénzt szánunk rá. Amennyiben ezeket a - csöppet sem könnyű - döntéseket meghoztuk, válasszunk ízlésünk szerint.

Egyszerűnek hangzik? Egyszerű is. Ma már bátran küldhetjük akár édesanyánkat is laptopot vásárolni, ő sem fog számottevően rosszabb döntést hozni, mint mi. Tényleg ennyire egyszerű. Míg régebb igen könnyen megégethettük magunkat egy rossz vásárlással, mára ez szinte lehetetlenné vált.

A katasztrofális minőségű Fujitsu-Siemensek meg rossz Acerek kora lejárt, a Fujitsu szakított a németekkel, és csúcslaptopokat gyárt, az Acer pedig mára a világ egyik legnagyobb számítógépgyártója, termékeik semmiben sem rosszabbak, mint bárkié a piacon.


Betemették a szakadékot

Egy évvel ezelőtt hatalmas sláger volt a netbook, boldog-boldogtalan ilyent akart második gépnek (vagy nagyon olcsó elsőnek). Azóta a marketingesek okosan rájöttek, hogy kicsit drágábban tudnak ők sokkal jobbat is gyártani, ezzel a ‘klasszikus’ laptopok és a netbookok közötti óriási árbeli és teljesítménybeli szakadékot hamar megszüntették.

Persze kellett ehhez az Intel is, az arrogáns csipgyártó ugyanis kisfogyasztású, de a netbookos Atomnál lényegesen gyorsabb csipeket is piacra dobott hihetetlenül alacsony árakon. Ezzel az Intel modern és olcsó architektúrája szinte teljesen lefedi a piacot, nincs drámai különbség a Celeronok,  Pentiumok, Centrinók, Core-ok vagy az ‘i’ sorozat között, sem a teljesítményt, sem a fogyasztást, sem az árat tekintve.

Ezzel pedig többé nem kényszerülünk durva kompromisszumokra, ha olcsó gépet akarunk. A múltban a sokkolóan rossz Pentium 4-esek és Celeronok sok felhasználó életét megkeserítették, mára ezek a ‘rossz’ döntések kiszorultak a piacról.

Tehát az olcsó is egész jó, így a funkcionalitás nem elsősorban az ár függvénye. Mielőtt mindenki elrohan megvenni a legolcsóbb gépet, nézzük végig azokat a kérdéseket, amelyeket érdemes megválaszolni magunknak.


Hordozni akarjuk, vagy inkább az asztalon/ágyban fog velünk ülni?

Ez a kérdés már csak azért is maradt benn a legfontosabbak között, mert ennek függvénye a méret és a súly. Amennyiben hátizsákunk hű társa lesz a laptop, legyen eszünk, vegyünk kisebbet - a 13 colos és kisebb gépek igazi megváltásnak számítanak egy 15-ös cipelése után.

A képernyő miatt pedig ne aggódjunk, a netbookok és a nagyon drágák kivételével a többi laptopnak szinte ugyanolyan felbontása van, nem fog romlani a produktivitásunk a kisebb képernyő miatt. Legfennebb filmnézéskor kell közelebb húzni a gépet.

A második fontos döntés a minőség - és ezzel tulajdonképp az ár. Mindegy ugyanis, hogy kicsit vagy nagyot veszünk, a sebességben jelentős eltérések nem lesznek, a laptop apró funkciói, megbízhatósága, billentyűzete viszont az árral szinte egyenes arányban fog javulni. Az árat persze feltornázza, ha extrém igényeink vannak (négymagos processzor, dedikált videókártya), de a laptopok elsöprő többsége teljesítmény tekintetében nem mutat jelentős szórást.

Vége tehát a mindenttudó geek uralmának a laptopos vásárlási döntéseket illetően. A leghozzáértőbb, leginformáltabb szakember sem tud jobbat ajánlani, mint hogy menjünk el a város legnagyobb plázájába, tapogassuk össze az összes gépet, válasszuk ki, amelyik a legjobban tetszik - majd menjünk haza, és rendeljük meg az internetről.