Éhes Erdély, itt hagyunk?

Az 1989 utáni két népszámlálás, azaz 1992 és 2002 között szinte kétszázezerrel csökkent a romániai magyarok száma. Egész pontosan 1 604 000 főről 1 417 000 főre a tágan értett Erdélyben, ahol a számarányuk is 20,8 százalékról 19,6 százalékra csökkent – írja Kapitány Balázs és Kiss Tamás szociológus a Korfa 2010/4-es számában. Mindketten jelen voltak kedden az RMDSZ népszámlálási bizottsága által szervezett szakmai tanácskozáson Kolozsváron.

Kapitány Balázs, a magyarországi Központi Statisztikai Hivatal tudományos titkára a népességfogyás egyik oka, a migráció mögött húzódó makrogazdasági folyamatokat vázolta. Úgy tűnik, most ez az égetőbb, bár a 2011-es népszámlálás még nem fogja kimutatni.


Kapitány Balázs | Fotók: Szabó Tünde

A kétszázezres népességfogyás feléért a kivándorlás a felelős:

az említett évtizedben mintegy százezer erdélyi magyar hagyta el Romániát. A másik mínusz százezer oka a természetes népességfogyás (több elhalálozás, mint születés) és a vegyesházasságok után fellépő intergenerációs asszimiláció. A folyamat egyszerűbb, mint a megnevezése: a román-magyar házasságokban született gyerekek egyharmada magyar, kétharmada román nemzetiségű lett. (A magyar népességre a felnőttkori nemzetiségváltás ugyanis nem jellemző.) A demográfusok szerint a magyarok 17-18 százaléka köt vegyes házasságot, így az asszimilációs veszteséget átlagosan 6,5 százalékra teszik, bár ez régiónként nagyon különböző.

A másik két ok viszont egymást erősítette: leginkább a családot még nem alapított fiatalok vándoroltak ki, az idősebbek maradtak. A kivándorolt fiatalok pedig már választott országukban alapítottak családot, vállaltak gyermeket, így aránytalanul megugrott az elhalálozások száma az itthoni születésekéhez képest.


Váratlan és biztató trendek

Az ezredforduló táján a magyar és a román nők termékenysége nagyjából azonos volt. Fél évtizeddel később viszont a magyaroké annyira megugrott (főként a diplomás nők jóval nagyobb gyermekvállalási kedve miatt), hogy 2006-ra már ki tudta egyenlíteni az asszimilációs veszteséget. Akár a következő évtizedre is kompenzálhatja az asszimilációt, ha a vegyes párkapcsolatok aránya nem nő tovább, mivel egy 2008-as felmérés szerint a felsőfokú végzettséggel rendelkező magyar nők jóval több gyereket szeretnének, mint román társaik.

Eközben olyan gazdasági folyamatok játszódtak le, amelyek radikálisan megváltoztatták a romániai emigrációs trendeket. A kétezres évek közepétől a magyarok masszív kivándorlása jelentősen csökkent, és minimális arányban bár, de mérhetővé vált a hazaköltözés is, mivel a hazai bérek elkezdtek felfele kúszni. Az EU-s csatlakozási folyamat egyre több nyugati munkaerőpiacot nyitott meg a román állampolgárok előtt, amit a románok milliós nagyságrendben kezdtek kihasználni.

Az Eurostat szerint 2009-ben már kétmillió román állampolgár élt más uniós tagországban (főként Spanyolországban és Olaszországban), és ha a nem uniós célországokat (pl. Svájc, Egyesült Államok) is beszámítjuk, akkor a demográfusok szerint Románia 2002-es lakosságának tíz százaléka jelenleg nem él az országban. Bár a románokat követve az erdélyi magyarok is kezdtek Magyarországtól nyugatabbra lévő országok felé orientálódni, ez a második hullám őket kevésbé érintette.


Illusztris hallgatóság: Porcsalmi Bálint, Kelemen Hunor kabinetfőnöke, Tánczos Vilmos etnográfus, Székely István politológus

Az ezredforduló óta nyugati munkaerőpiacokra a nem magyar erdélyiek 8-11 százaléka távozott a becslések szerint, a gyermekvállalási korban lévőknek a 12-17 százaléka. Spanyolországban 2001-ben 999 gyermeket szültek román állampolgárságú nők, 2008-ban már 13 631 gyermeket. A magyar népesség korstruktúrája a kétezres évek elejére nagyon leromlott, de ez a trend alakult ki a románoknál is emiatt a második kivándorlási hullám miatt.


Mire számítottak a népességváltozást figyelők?

Kapitány Balázs nem hagyott kétséget afelől, hogy a migrációt a gazdaság, a kiszámítható jólét határozza meg. Így gazdasági változásokra alapozva igyekeztek belőni a népesség mozgását a kétezres évek végére.

Arra számítottak, hogy a 21. század első évtizedének végére a Partium ingázó zónává válik mindkét irányban. A magyarországi és a romániai bérek kezdtek kiegyenlítődni, ennek felerősödésére számítottak, és arra, hogy csökkenni fog a határ menti, egyirányú átköltözés. Mivel a spanyolországi munkaerőhiánynak demográfiai okai voltak, azt várták, hogy a románság gazdasági kivándorlása növekedni fog.


Amire nem számítottak: a gazdasági válság

Pontosabban arra, hogy a válság differenciáltan, nem egyidejűleg ér véget Európában, közelebb pedig Magyarországon és Romániában. Németország például nyertesnek számít, a válság alatt egy százalékkal csökkent a gazdasága, és váratlanul elkezdett zuhanni a hagyományosan magas munkanélkülisége. Kapitány szerint német nyelvterületen (Németország, Svájc, Ausztria) soha nem volt olyan magas a foglalkoztatottság, mint most.

Bár Németország hagyományosan a magyarországi kivándorlás célországa, és eddig is sok magyarországi és még több lengyelországi munkaerőt vonzott, májusban formálisan is megnyitja munkaerőpiacát. Nem számítottak továbbá arra, hogy Spanyolországban húsz százalékosra ugrik a munkanélküliség, a hagyományos román migrációs útvonal bedugul, hogy elhalasztják Románia schengeni csatlakozását, hogy a romániai bérszint befagy, sőt reálszinten csökken, és hogy a magyar kormány megkönnyíti a honosítást a határon túli magyarok számára.


Amire már most számíthatunk

Romániában idén sem lesz gazdasági növekedés, vagy csak elhanyagolható, 1 százalék körüli mértékben, amit az átlagkereső nem fog megérezni. Az országban a válság kirobbanása óta nem emelkedtek a bérek, és csak a tavalyi infláció 8 százalékos volt. Az új magyar kormány viszont olyan adócsökkentési intézkedéseket hozott, amelyek 2013 végéig akkor is emelik a magyar munkavállalók fizetését, ha azokhoz a munkaadó egy forintot sem tesz hozzá.

A magyarországi havi átlagkereset 2010-ben is nőtt, főként a versenyszférában, bár az inflációs érték alatt maradt. Jelenleg több mint 450 euró, és ha a munkáltatók egyáltalán nem emelnék, az egységesített adókulcs miatt 2013-ra úgyis eléri az 500 eurót. Ismét nyílik tehát az olló a magyarországi és a romániai, székelyföldi bérek között, a migráció pedig gazdasági alapú. Schengeni belépésünk elhalasztásával pedig biztos, hogy egyelőre nem alakul ki a partiumi ingázó zóna.


Közvetett szívóhatások

A német gazdaságnak nagymértékű munkerőre van szüksége, májusban megnyitják a munkaerőpiacukat. Németországban viszont nem képzetlen fizikai munkaerőre van szükség, hanem például magasan képzett egészségügyi személyzetre, de a német ipar is fel fogja szipkázni az elérhető szakképzett munkaerőt. Kapitány Balázs szerint a lengyeleknek megvannak az eszközeik arra, hogy ellenálljanak ennek az új igénynek, Magyarországról viszont szakképzettek tömegét fogja vonzani Németország.

Magyar állampolgárok vízummentesen utazhatnak az Egyesült Államokba, és három hónapig ott tartózkodhatnak. Január 28-án pedig felkerül az ország arra a listára, amelynek állampolgárai a helyszínen legalizálni tudják Egyesült Államokbeli tartózkodásukat a három hónapon túl, ha időközben munkát találnak. (Román állampolgárok már most élhetnek ezzel a lehetőséggel, számukra a kiutazás nehezebb a vízumkötelezettség miatt.) Kapitány úgy becsüli, ez évente harmincezer személyt fog kivonzani a magyar munkaerőpiacról.

Ez és a sokkal jelentősebb német vonzás strukturális hiányt fog okozni a magyarországi munkaerőpiacon, ami nagyon nagy veszély Kapitány szerint, mert a szakképzett munkaerő távozását nem tudja pótolni saját tartalékból. Magyarországi nyugdíjasok vagy erdélyi szakképzetlenek nem fogják tudni helyettesíteni az elvándorolt szakképzetteket. Emiatt aránytalanul megnőnek a bérek ezekben a hiányszakmákban, ami tovább emeli a magyarországi munkahelyek erdélyiekre gyakorolt vonzerejét.



Ráadásul a következő években fognak nyugdíjba menni Magyarországon az úgynevezett Ratkó-gyerekek. (Ratkó-gyerekeknek nevezik az 1950-56 között született magyar állampolgárokat, mivel a korszak első felében volt népjóléti, majd egészségügyi miniszter a születésösztönző intézkedéseket is foganatosító Ratkó Anna. Az – 1956 júniusában feloldott – abortusztilalom és a gyermektelenségi adó miatt a természetes szaporodás üteme ezekben az években jelentősen nőtt.)

Az erdélyieket tehát vonzani fogják a megüresedő magyarországi munkahelyek, de a magyar állampolgárság tömeges megadásával az így könnyebben elérhető német és amerikai munkaerőpiac is. A honosítás könnyítésekor egy pozitív és egy negatív hipotézist fogalmaztak meg. Az optimista szerint nem baj, hogy erdélyiek könnyebben kapnak magyar állampolgárságot, mert ez azokat irányítja Magyarország felé, akik amúgy is ki akartak vándorolni, csak esetleg Spanyolországba. Az egyébként is bekövetkező erdélyi veszteség így legalább Magyarországon köt ki.

A negatív szerint viszont az intézkedés megnyitja a migrációs útvonalat Németország, Ausztria, az Egyesült Államok felé. Ami Kapitány szerint viszont teljességgel bizonyos, hogy akiben megvan a kivándorlási szándék, abban ezt felerősíti. A demográfus úgy véli,

ez reális veszély, de lehet védekezni ellene.

Például úgy, hogy monitorizálják a kivándorlást, ami a szakember szerint nem nagy kunszt. Amennyiben észlelik, hogy a jövő év elején újból tömeges kivándorlás indul Erdélyből Magyarországra, meg kell változtatni a vezető elit gazdasági tennivalóit. Vagyis ki kell találni, hogyan, és el kell kezdeni emelni itt is a nettó béreket.

Kapitány szerint ez speciális magyar érdek és feladat. Mert akármennyire emelik a románok bérét, ha ők megindulnak Spanyolország vagy Nagy-Britannia felé, úgyis kimennek. Mesterségesen nem lehet akkorára duzzasztani a fizetéseket, hogy azok versenyképesek legyenek a spanyol vagy brit bérekkel.

Annyira viszont meg lehet emelni a béreket, hogy versenyképesek legyenek a magyarországiakkal. A demográfus úgy véli, ha száz százalék alatt marad a különbség a két ország bérszintje között, akkor karban tartható az erdélyi magyarok kivándorlása. Azonban egy újabb, százezres nagyságrendű kivándorlást az erdélyi magyar közösség a Székelyföldön kívül nem élne túl.