A gyógynövény csodálatos, de nem csoda

Udvara illatos, kamrája aromás: fűszerek és szárított gyógynövények tasakjainak százai sorakoznak Macalik Ernő polcain.




A Csíkkarcfalván élő biológushoz sokan fordulnak tanácsért, gyógyteáért, azoknak pedig, akik azt hiszik, létezik a mindenre jó gyógynövény, mindig leszögezi: a gyógynövény csodálatos dolog, de nem csoda.


Milyen teával kezdte a mai napot?

Mivel én kávét nem fogyasztok, fekete teát iszom helyette. Nekem jobban bevált, jobban nyitja az agyat, jobban élénkít. Ez a reggeli tea. Aztán napközben különböző herbateákat iszom, este pedig – főleg ha bőséges volt a vacsora – olyat, ami elősegíti, hogy az emésztés normálisan menjen végbe: borsmentát, fodormenta teát vagy a legkülönbözőbb keverékeket orbáncfűvel, citromfűvel, ami még nyugtat is.

Mintha ismét divathullámot követnénk, újra a gyógynövényekhez fordulunk, keresve a jótékony hatást. De tudjuk, melyik növény mire való, mikor kell fogyasztani?

Van némi tapasztalatom ezen a téren, sokan fordulnak hozzám tanácsért, jönnek gyógynövényekért, és fel tudom mérni, mi az emberek ismerete. Az a probléma, hogy rengeteg „szakanyag” jelenik meg, és sok köztük a fércmunka. Felületességek vannak bennük, ismételjük azt, amit Arisztotelész vagy Hippokratész elmondott.

Az embereknél valóban van egy olyan tendencia, hogy vissza a természeteshez, ebbenpedig a gyógynövények is előkelő helyet foglalnak el. És van egy olyan magyarázat is, hogy a hivatalos orvoslástól kezdtünk elfordulni. Isten ments, hogy az orvosokat bántsam, de maga az egészségügyi rendszer majdhogynem összedőlt, a betegek nem kapják meg azt, amit elvárnak ettől a rendszertől, és itt van az alternatíva, a természetgyógyászat, amelyben a fitoterápia – a gyógynövényekkel folytatott kezelés – fő helyet foglal el.

Egyes multinacionális cégek mintha rá is játszanának erre: olyan kivonatokat és hangzatos latin neveket próbálnak eladni nekünk, hogy gyanússá válik, valóban léteznek ezek.

Ez sajnos így van. Nem is tudom, létezik-e a világon valami, amivel ne lehetne visszaélni. Most, hogy néhány évtizede megindult a természethez való érés, a multik üzletet láttak ebben is. Meghúzódnak a „természetes” felirat mögött, ott pedig sokan a legnagyobb disznóságokat elművelik.

A perui őserdők vagy a Himalája olyan növényeit hozzák el, amelyről nem tudom, ki az a szakember, aki meg tudná állapítani egyáltalán a faji hovatartozását. Ez a visszaélés azért nagyon veszélyes, mert az emberek azt az irány követik remélve, hogy valami jót kapnak, ha pedig ebben is csalódniuk kell, nem tudom, hová lehet fordulni.

Mi ezek közül a gyógynövények közül az, amit egy gazdálkodó a ház körül könnyen megtermeszthet?

Kiskertben szinte mindent meg lehet, már azokból a gyógynövényől is, amelyek mediterrán eredetűek. Például a rozmaring nálam is gyönyörűen virágzik, az izsóp jól érzi magát, a bazsalikom szintén. Ha jön egy korai fagy vagy tavaszi késői fagy, akkor bizony elmegy a kultúra, ami kis mennyiségnél nem nagy kár, de ha van egy fűtött üvegház, ott szinte mindent lehet és érdemes termeszteni.

Érdekes, hogy azok a növények, amelyek mediterrán eredetűek, nemcsak szépen fejlődnek nálunk, hanem annyira illatosak, és annyira jó a tartalmi anyag összetételük – gondolok a fűszernövényekre –, hogy az hihetetlen. Görögországból hoztam oregánót, és a kertünkben is terem szurokfű. Behunyt szemmel meg lehet különböztetni őket, de a miénk javára – és ezt kipróbáltam. Mindenki azt mondta, hogy ja, ez a görögországi, én pedig: nem, ez a karcfalvi.

Elhiszem, bár úgy gondolom, sokszor azért rá is játszunk egy kicsit…

Persze, mindig van egy kis lokálpatriotizmus, valóban túllihegjük a dolgokat, mindig a miénk a legszebb, a legjobb. Ez viszont objektív vizsgálat volt.

Ha már hasonlítgatunk: Közép-Kelet-Európát vizsgálva hogy állunk gyógynövényekkel?

Valóban nem lokálpatriotizmusból állítom, de abszolút jó helyen vagyunk. Elég csak arra gondolnom, fiatal koromban mennyi gyógynövényt exportált Románia, milyen jó minőségben dolgozták fel azokat, és mennyire keresettek voltak a romániai termékek. Ennek persze meg is van a magyarázata, hiszen a talaj- és éghajlatviszonyok nagyon változatosak és optimálisak rengeteg növény számára. Románia területén mintegy 4300 magasabb rendű növényfajta él – ez mégiscsak valami.

Érdemes tehát termeszteni, főleg hogy a vad természetből kezdtünk lassan kiszorulni. Volt már olyan, hogy a szomszéd falu kaszálójáról elzavartak. Ha valaki meg akar élni belőle, meg tud. Most még nem vállalkoznak sokan, de nagy jövője van ennek, Nyugat kacsingat errefelé, mert a mi talajunk még nincs annyira tönkretéve, mint az övék.




Nemcsak gyógyteákért, hanem fűszerekért is kopogtatnak az ajtaján. Sőt, nevét egy márka is hordozza.

A fűszer csak hobbi volt, és bár az alkatom nem erről árulkodik, én egy gurmand vagyok. Hogy egy hasonlattal éljek: egy zenedarabot el lehet olvasni a kottából, de azt elő is lehet adni – attól lesz egy csodálatos valami. Ugyanez az étellel is: ha megfőzzük, ugyanaz, mint a kottából elolvasott melódia, de ha szakértelemmel, érzékkel fűszerezzük, egy gasztronómiai költemény lesz belőle. A táplálkozás ugyanúgy a kultúra szerves része, mint az öltözködés, a beszéd, a viselkedés.

Csinál belőle presztízskérdést, honnan származnak a fűszerek? Saját maga szerzi be ezeket, vagy bemegy azért a szupermarketbe?

Természetesen utóbbit is meg kell tenni, mert mondjuk szegfűszeget, fahéjat, feketeborsot, gyömbért nem lehet termeszteni nálunk. Persze az sem mindegy, hol vásárolsz. Őrölt borsot, fahéjat azért nem érdemes venni, mert őrölt állapotban hamar elveszíti az aromáját. Ezeket egészben kell, és akkor aprítom fel, amikor használom. Nem hiába léteznek még például borsőrlők.

Hogyan választja ki a hatalmas palettából, hogy mit miheztársít? Egyáltalán hogyan kezdődött ez a fűszeres hobbi?

Azt hiszem úgy, hogy olvasgattam a Fűszerek könyvét, és figyeltem az érdekes tanácsokat, melyik ételhez mi talál, ilyesmi. Sokat gondolkodtam azon, mikor jöttek rá erre az emberek. Valahogy magától adja egyik-másik táplálék, mi mivel megy. A paradicsomlevesbe például a zeller talál. De ha például fahéjat tennék, az nem. Ha az ember kezd ezzel foglalkozni, egyre jobban ráérez, és egyre merészebb dolgokat bevállal.

Így készült a Macalik fűszerkeverék is?

Nos, igen. Persze az sem jött létre egyből, sokat kell dolgozni, amíg egy olyan készítményhez jutsz, amiből tulajdonképpen semmit nem lehet kiérezni. Egy jó fűszerkeverék akkor jó, ha nem tudják elmondani, miből van. Ezt elég nehéz megcsinálni, sok próbálkozás és sok kóstolás kell – ilyenkor jó, ha az ember másokat is megkérdez, mert mindenkinek más az ízlése.

Nyilván, de létezik a székelyföldi konyhára jellemző ízlés is. Ezt hogyan lehetne meghatározni?

Amíg nem volt ilyen nyílt a világ, a fűszerezés – hogy megint zenei metaforával éljek – C-dúrban történt. A só persze mindenhol megy, a feketebors túlzottan használt, ami nem is egészséges. Ment a pirospaprika és a fokhagyma, sokszor túlzásba is vitték. Mostanában, hogy megnyílt a világ, különlegesebb fűszereket is hoznak az emberek.

A majoránna például, ha májas hurkába tesszük, egy költemény. Kiskertekben a csombort, kaprot mindenhol termesztik, tehát nem mondanám, hogy szegényes a székelyföldi fűszerezés, de persze azért nem fogható a franciához.

Honnan szerzi be ezeket a fűszereket? Tavasztól őszig a mezőt járja?

A vadon élő fűszernövények sora azért nem olyan bő, fel is lehet sorolni szinte mindet. Szurokfű, borsika, köménymag is sok van vadon, de ennek nincs olyan aromája, mint a nemesítettnek. Régen divat volt a rozmaring – a népköltészetünkben is jelen van –, ez majdnem eltűnt.

Vannak helyek, ahol az ablakban is nevelnek fűszernövényt – majoránnát, petrezselymet –, aztán csipkednek belőle. De ott a tárkony, ami nagyszerű fűszernövény, az első pityókaszedésnél isteni levest lehet főzni, vagy a leostyán, ahogy kibújik tavasszal. Ezekkel mind csodálatos ízeket lehet alkotni.

Kuncsaftok már nemcsak a környékről, hanem távolról is felkeresik. Hogyan tekintenek önre? Mint mindent meggyógyítani képes emberre?

Isten őrizz, hogy így tekintsenek rám! A fitoterápia természettudományos alapon nyugvó kezelési rendszer, ott pedig ilyen kijelentést nem lehet megengedni. De az is tény, hogy sokakban él a mindenre jó gyógynövény hite. Valóban, a gyógynövény csodálatos dolog, de nem csoda! Régi vesszőparipám egy Maria Treben-könyv, fordításának pedig az a címe: Egészség Isten patikájából. A naiv ember mit mond: Istentől csak jó jöhet, és ő mindent megold.

Mindig azt szoktam mondani: megírnék egy könyvet, hogy Egészség Isten zöldségeskertjéből. Hát az nem volna fontosabb? Hiszen zöldséget minden nap eszünk. Tehát a gyógynövény nem csoda. Egyedül a lét csoda, hogy van a világ, vagyunk mi, a többi csak csodálatos.