Szétrág a stressz az adócsalás miatt?

Számtalan okkal tudjuk megmagyarázni magunknak és környezetünknek, hogy miért ne fizessük ki az államnak azt, ami az övé.



Mert az övé. Ha már úgy sikerült, hogy az északi féltekének, arra a pontjára pottyantunk, amit Romániának neveznek, akkor tetszik vagy sem, bizonyos szabályok vonatkoznak ránk. Az adózás szempontjából is.

„Úgyis ellopják!”, „Így sem jövök ki a pénzemből!”, „Az igazi nagy adócsalókat soha nem kapják el!” – ilyen és ehhez hasonló kijelentésekkel és – valljuk be – nem teljesen alaptalan érvekkel magyarázzuk meg magunknak, illetve a környezetünknek, hogy miért nem kellene befizetni a kötelezettségeinket.

Nézzük meg az érem másik oldalát is. Érdemes? Nem érdemes? Lehet? Lehetetlen?


A munkatársaink nem vakok

Pontosan látják, hogy szabályt szegünk. Ha a munkaadómnak szabad szabályt szegni, akkor nekem nem? „Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad Ju Péternek!”? Ezzel ne áltassuk magunkat.

Látják a fekete bevételt, és látják a fekete – vagy félig meddig fehér – fizetéseket is. Talán soha nem fogalmazódik meg konkrétan a munkatárs fejében, hogy ha a főnök csal az adóval, akkor ő is megengedheti magának a linkséget, de a munkaköréhez való hozzáállására, a motivációjára, a kitartására kihat. Észrevétlenül is.

Majd tajtékzunk, ha késik, figyelmetlen, és ezerszer kell valamit elmagyarázni neki. Ha mi csalunk, akkor neki is érvet adunk a kezébe a csalásra. És az is csalás a munkatárs részéről, hogy fél gőzzel végzi a feladatait. (Ha beosztottként olvasod ezeket a sorokat, akkor őszintén valld be magadnak: tudásod, képességeid hány százalékát használod a munkaadódnál?)


Alszunk vagy pihenünk?

Munkám során rengeteg KKV-tulajdonossal találkozom. Szinte kivétel nélkül idegesíti a feketézés. Este, amikor lefekszik, eszébe jut, hogy esetleg feljelenti a megorrolt munkatárs, reszket, hogy egy pénzügyi ellenőrzés során nem találja majd a széle a hosszát.

Az adókerülés minden formája még egy szeletet foglal az elménkből, még egy olyan pont, amely állandóan foglalkoztatja az agyunkat. Még egy „stresszfaktor.” De miért ne a több bevétel, a nagyobb hatékonyság foglalja le a gondolatainkat a schwarz megtakarítás helyett?

Tisztában vagyok vele, hogy nehéz – ha nem lehetetlen – tökéletesen megfelelni a hatályos jogszabályoknak, és ha valaki meg akar büntetni, akkor talál valamit, amibe beleköthet. De a pénzügyi ellenőrök (sem) hülyék. Messziről látszik, ha valaki krónikus adócsaló, vagy csak egy félreértelmezhető jogszabály kapcsán mulasztott.

(Javaslat: köss olyan szerződést a könyvelőddel, miszerint mindig mindent úgy csinálsz, ahogy ő mondja, de ha büntetést kapsz, akkor azt ő fizeti.)


Kicsik leszünk, vagy aprók maradunk? Ez a kérdés, válasszatok!

Ez kapcsolódik az előző két ponthoz. Ha ki szeretnénk nőni a párfős vállalkozás státusából, ha el akarunk jutni oda, hogy a dolgok nélkülünk is működjenek, akkor azt lehetetlen adókerüléssel meglépni.

A tiszta rendszert – vagy egy részét – egy munkatárs is tudja működtetni, de (be)avatatlan nem lát át egy olyan struktúrát, ahol a pénzek egy részét így kell csavarni, a másik részét úgy. Egyszerűen nem tudunk felelősségi pontokat átadni, ellenőrizni, ha nem egyértelműek és világosak a szabályok.

Ha van egy zsák pénzed, akkor lehet nagyban rosszalkodni. Ha viszont kisvállalkozó vagy, aki gyakorlatilag a semmiből csinál valamit, és minden eszközzel azon dolgozol, hogy ne az állambácsi bukszáját vastagítsd, akkor kicsi is maradsz, mert állandóan kézben kell, hogy tartsd a dolgokat.


Adóznék, de így sem jövök ki a bevételemből

Ha valaki éhes, akkor mi a logikusabb?
1. Koplal (csal)
2. Kaját keres (dolgozik)

Nem akarok szemtelenkedni, de kérlek, ne mondd, hogy dolgozol. Hatékonyság, termékfejlesztés, hozzáállás – csupán három olyan közhely, ahol a romániai KKV-k többsége egy csomó meg nem keresett pénzt hagy a piacon.

Amennyiben olyan vállalkozó vagy, akinél például a számlát még mindig kézzel állítják ki, a céged úgy van felépítve, hogy a te elméd irányítja a munkatársak testét, te döntöd el, hogy a piac mit akar, és nem a piacot kérdezed meg stb., nem dolgozol, csak matatgatsz.

Így soha nem éred el azok az eredményeket, amelyekre szükség van a XXI. században pusztán ahhoz, hogy életben maradj a piacon. Éhezel, ezért koplalnod kell, tehát csalsz.

(Addig, amíg létezik a te piacágadon legalább egy, a tiedhez hasonló méretű vállalkozás, amelynek jobban megy, mint neked, nem mondhatod, hogy az adott körülmények között lehetetlen működni, fejlődni.)


De a szomszéd is csal!

Mindenki rakjon rendet a saját focipályáján, és utána mutogathat a szomszédra.

Ha a szomszéd nem akar növekedni, hát hagyd, hogy ne növekedjen. Ha kellenek neki az álmatlan éjszakák, akkor hadd hánykolódjon. Ha nem tud/nem akar a létező piaci, jogszabályi körülmények között egyenesen haladni, és muszáj kitérőket tennie, akkor hadd fárassza magát.

Foglalkozz a magad dolgával, de azzal jól.


Úgyis ellopják!

Azt is gyakran hallom, hogy teljesen fölösleges tisztességesen adózni, ugyanis ez a megválasztott rablóbanda felét úgyis ellopja, a másik felét meg nem arra költi, amire kellene. Talán ez a legerősebb és leggyakoribb érv.

Ez persze nem válasz a fenti három pontra.
1. A munkatársaink nem vakok
2. Alszunk vagy pihenünk
3. Kicsik leszünk vagy aprók maradunk? Ez a kérdés! Válasszatok!

Bemész egy kórházba (remélem, csak látogatóba), és megnézed a napi menüt. Ránézel az osztályteremből sapkával kijövő gyerekekre. A te nevedben is kölcsönkért eurómilliárdok hollétén gondolkodsz, és megvakarod a kobakod: „Hol vannak az adólejeim?”

Tény, hogy amikor egy gondolkodni még tudó vállalkozó ezeket látja, nem érzi azt a hatalmas késztetést, hogy tovább tömje a feneketlen állami zsebet. Ha überoptimistán nézzük, akkor pontosan ezek miatt kellene még hatékonyabban dolgozni és még többet adózni. A sokkal több adóból talán több jutna oda, ahol valóban elkelne.

Igen, még többet lehetne „érdekes” közbeszerzési kiírásokon a testvérem feleségének a nagybátyján keresztül „legálisan” elkölteni – mondhatja a pesszimista adócsaló. De ettől függetlenül több jutna a megfelelő helyre. Kell ehhez egy „beteg” optimizmus, ami már az őrültség határát súrolja, de a sok kis cseppből lesz a nagy óceán. Szükség van a te adólejeidre is.


Nem lesznek versenyképesek az áraim, nem tudok tisztességes fizetést adni

Ezek is nyomós érvek. Az egyik megválaszolandó kérdést már említettük: van-e olyan vállalkozás a te ágazatodban, amely magasabb (adókkal terhelt) árakat képes elfogadtatni a piaccal? Ha van, akkor ő valamit jobban csinál.

Nem 24 százalékkal kellene „leengedni” az árat, hanem 34 százalékkal nagyobb értéket adni a megfelelő vásárlóknak. Ez mindennek a lényege.

Változtatni kell az üzleti modellen, a termékeden vagy a szolgáltatásodon. Azon, ahogy eléred a potenciális vásárlóidat, ahogy bemutatod az ajánlatodat. Változtatni kell a munkatársaid, a vállalkozásod hitelességén, az imidzseteken.

Rengeteget kell változtatni. (Hogy adózhassak? Nem.) Azért kell rengeteget változtatni, hogy:

1. a munkatársaidtól tudj többet követelni,
2. nyugodtabban aludj,
3. ne kézi vezérlésű vállalkozásod legyen, hanem olyan, amely hozza azokat az eredményeket, amelyeket megérdemelsz.