BOR-t iszik, vizet prédikál

Egyre több sajtótermék foglalkozik szkeptikusan a vallásoktatás kérdésével az állami iskolákban.

Akinek sikerült hétfő este elkapnia a Robert Turcescu féle 100% c. műsort a Realitatea tévécsatornán, az tudja miről beszélek. Az öt meghívott között volt két ortodox pap, a Szolidaritás a Lelkiismereti Szabadságért egyesület két képviselője és régi kedvencünk, George Pruteanu nyelvőrző kultúrember, akinek elvileg semlegesnek kellet volna lennie.

Nem tekinthetjük meglepetésnek azt, hogy a műsor egyértelműen az ortodox álláspont fele húzott, hisz nemcsak több idő jutott a papoknak, de a zárszót is nekik adták. Mindenesetre pozitív jelként értékelhető, hogy ez a csatorna, amely előszeretettel nyal a román ortodox egyháznak, most legalább szót adott a másik oldalnak is.

Nyalni tudni kell

Két párhuzamos beszélget a végtelenről

Ebből a vitából is jól látszott, hogy mennyire elbeszél egymás mellett a két tábor érvrendszere. Hisz míg a humanisták tényekről beszéltek, felmérésekről, trendekről, elemzésekről, európai példákról, addig az ortodox papok teljesen érzelmi síkon közelítették meg a kérdést. Érveik a szokásosak voltak: erkölcsi nevelés biztosítása, Európai örökség (?), a gyerekek egyetértése a vallásórák bevezetésével kapcsolatban.

Szerencsére más médiaorgánumok is szót emelnek ezen visszafejlődések ellen. Az egyik legolvasottabb online román hírportálon, a Hotnews-on az utóbbi napokban már két cikk is megjelent a témában: Alex Mihaileanu szerint az Isten nem fog minket megvédeni a drogoktól, Vasile Ernu pedig azt látja, hogy a BOR a Kremlintől tanulja a Controceni palota átvételét, hisz pontosan olyan ügyesen mászik bele a politikába, mint azt moszkvai érdektársa teszi.

Mihaileanu úgy tartja, hogy az ortodox iskolai vallásórák már most teljesen hasztalanok, mert azokat az istentiszteletek mintájára építik fel. Énekek, imák, unalmas, mű szertartások és igen kevés szubsztancia. A papok nyelvezete és üzenete sem olyan, hogy a mai fiatalokat megmozgatná. Az újságíró aberráltnak tartja a fiatalok problémáit a vallásórával kezelni.


Gyúrják a gyerek fejét

A Pro Európa Liga tavaly elkészült, széleskörű jelentése szerint az ortodox vallásórákkal más bajok is vannak. Hadd idézzek egy párat a jelentés következtetéseiből:

• Általános valláskultúra, vallástörténet vagy erkölcstan helyett gyakorlatilag ortodox katekizmust próbálnak indoktrinálni ezeken az órákon. Információátadás helyett dogmatikus axiómákat gyúrnak a diákokba.

• Az ortodox vallásórák gyakran más vallások, etnikumok és a szexuális kisebbségek iránti intolerancia fészkei. Az órákat tartó papok nyíltan beszélnek bizonyos vallási, etnikai vagy szexuális kisebbségek ellen, ezzel súlyosan károsítva a jövőbeni szorosabb társadalmi kohézió esélyeit.

• A vallásórákon gyakran nincs tankönyv, hiányzik az egységes tanterv, így a helyi papra van bízva, hogy éppen mi hangzik el. A tanügyminisztérium gyakorlatilag elvesztette a kontrolt a vallás oktatása fölött. Mivel azt az egyházakra bízta, nem lehetséges államilag befolyásolni, ellenőrizni a képlékeny és gyakran problémás tananyagot.

• Bár a jelenleg érvényben lévő törvény fakultatív tantárgyként kezeli a vallás oktatását, ez a gyakorlatban nem érvényesül. Az év elején az osztályfőnökök egyszerűen besorolják a diákokat abba a vallásórába, amelybe felekezetük szerint tartoznak anélkül, hogy megkérdeznék őket vagy szüleiket, hogy érdekeltek-e. Nagyon gyakran előfordul az is, hogy kisebbségi vallásoknak nem biztosítanak órákat, hanem mindenkit az ortodox órára terelnek be.

A vallás oktatásának kötelezővé tétele ellen a napokban egy sor román blogger is felemelte a szavát: Zoso, ContraSens, Cabral, Unwekable, TLP . Jele ez annak, hogy a román fiatalabb, felvilágosultabb generációnak is kezd elege lenni Daniel pátriárka restaurációs hatalomjátszmáiból.

A másik gond az egyházak mostani térnyerésével a politikában és a gazdasági életben való beavatkozásuk. Erre tér ki Vasile Ernu Hotnews-os cikke is, amelyben párhuzamot von a román és az orosz ortodox egyházak politikai játszmái között. A következtésével csupán egyetérteni lehet: a politikai pártoknak szükségük van a domináns egyházra a választások alkalmával, az egyháznak meg jó minél közelebb lenni a hatalomhoz, hogy annak befolyásával saját gazdasági, infrastrukturális és térnyerési céljait elérje. Oroszországban is az egész a vallásórák iskolai bevezetésével kezdődött, és ma már az orosz parlament tiltakozik azért, hogy a román ortodox egyház ne működtessen saját püspökségeket a Moldvai Köztársaságban.

Az utóbbi évek változásait elnézve nem tudok csodálkozni Ernu megállapításain. Azt gondolná az ember, hogy leginkább egy liberális kormány tartja tiszteletben az állam és az egyház elválasztottságának az európai liberalizmus által kidolgozott szabályát. De a PNL, úgy látszik, köszönőviszonyban sincs az európai liberalizmussal. Hisz éppen a liberális kormány adományozott

sokmillió eurós összeget a BOR-nak,

hogy Bukarest kellős közepén építse fel a nemzet megváltásának katedrálisát egy méregdrága, ingyen odaadott telekre.

A liberális Adomnitei oktatási miniszter javasolta elsőként a vallás oktatásának kötelezővé tételét. A liberális kormányzás időszaka alatt vették ki a biológia óráról az evolúció elméletének tanítását (2007-2008-as tanévtől kezdődően). A liberális kormányzás alatt is masszívan folytatódott az újabb és újabb ortodox betontemplomok építése állami költségvetésből, bármilyen szükségességi felmérés nélkül.


A liberális kormány emelte fel a legnagyobb mértékben a papok fizetését az utóbbi években. Tariceanu liberális miniszterelnök nem hagy ki egyetlen ünnepi alkalmat sem, hogy megmutatkozzon az ortodox egyház vezetői mellett a kamerák előtt. Talán soha nem volt egy olyan kormány,  amely fölött az ortodox egyháznak ekkora hatalma lett volna, mint most. És nem úgy néz ki, hogy a dolgok a közeljövőben  változnának.


Irány Irán, kézcsókom főpap bácsi!

A The Lucifer Principle román blog tegnap összesítette az arra utaló jeleket, hogy Románia a teokrácia felé tart. A fő kijelentése vitatható, de érdemes alaposan megfigyelni a listáját, mert az általa felsoroltak mind helyénvalóak. Úgy tűnik, az utóbbi években koordinált politikai és médiaakciók viszik országunkat egy iráni stílusú berendezkedés felé, amelyben például az elnöknek meg kell csókolnia a főpap kezét (egyébként Bãsescu volt az első elnök, aki ezt megtette).

Ha nem is egyenesen teokrácia, de egy második Kaczyñski-féle Lengyelország biztosan leszünk hamarosan. Hisz már nálunk is egyre több politikus szájából hallani: "a mi országunk a kereszténység bástyája az EU-ban (egyébként tényleg az egyik utolsó Lengyelország és Görögország mellett). Kötelességünk tehát visszavinni a súlyosan szekularizálódó Európának az igét." Ugyanilyeneket hallhattunk nem is olyan régen a volt lengyel konzervatív kormánypárt, a Jog és Igazságosság európai parlamenti (EP) képviselőitől. Egyre fanatikusabb keresztény üzenetek lesznek a mindennapi politikai diskurzus részei nálunk is, román és magyar oldalon egyaránt.

Nálunk eddig éppen Tőkés Lászlóra jött rá az EP megtérítése Biblia-nappal meg kiállítással (talán más politikai program híján). De úgy látszik, eléggé sikertelen volt az akció, mert a kérés beharangozásán túl semmiféle eredményről nem olvashattunk beszámolót azóta. Persze eredmény nem is lesz, mert Európa okosabbik fele pár évszázada rájött arra, hogy a vallás magánügy, és nem közügy, az államnak meg laikusnak kell lennie és nem egyházinak. Beleértve a parlamentet és az iskolát is.