Sajnos az autóbaleset nem vicces

Mikor lejárt a Humorfesztivál pénteki napja, még nem gondoltam volna, hogy az este még tartogat számomra meglepetéseket. Sőt azt sem, hogy a meglepetés Domnu’ Muresán és egy Porche Cayenne képében fog megérkezni.

Beültem Zsével egy taxiba, bemondtam a címet, elindultuk, de persze ott volt Domnu’ Muresán, aki úgy döntött, hogy nem áll meg a stoplámpánál, és inkább ütközik velünk.

Láttam egy fényt oldalról, betörtek az üvegek, kirobbantak a légzsákok és a Renault, amelyben ültünk,

180 fokosan megpördült az úton.


Kiszálltunk Zsével a hátsó ülésről, neki vérzett a lába, én pillanatnyilag nem éreztem semmi sérülést. A taxisofőrnek a fejéből patakzott a vér, és eltörtek az ujjai. Közben kért, hogy hívjuk a rendőrséget és mentőket, és ne menjünk el, mert szüksége van tanúkra. Dehogy megyünk.

Két percen belül megérkezett a többi taxisofőr, és kiszállt a terepjárójából Domnu’ Muresán is, aki azt mondta, hogy nem látta a stoplámpát. „Ha nekem jössz, már halott lennél” – fenyegeti egy másik taxisofőr, igazi lincshangulat kezd kialakulni. Domnu’ Muresán részéről még egy „bocs, paraszt vagyok” sem hangzik el.


Személy szerint nem bánom, ha meglincselik.

Tizenkét perc múlva megérkezik a rendőrség és a mentő is. Taxisofőrünket elviszik, és mikor szembesülnek a baleset súlyosságával és azzal, hogy nekünk szinte semmi bajunk, mintha kicsit csalódottak is lennének. „Ilyen nincs, hogy ilyen lazán megúsztátok” – mondják.

A mentős megvizsgálja Zsé lábát. „Fel kellene vágjam a nadrágot, hogy hozzáférjek a sebhez” – mondja, de Zsé szereti a nadrágot ezért inkább feltűri. Bekötik, mély a seb, de nincs törés. Utána jövök én, válaszolnom kell pár kérdésre – például milyen nap van ma? Gondolom, hogy lássák, hogy mennyire vagyok sokk alatt. Hát kicsit az alatt vagyok, de hogy nem komoly, azt már korábban letesztelem magamon.

Kíváncsi vagyok, hogy emlékszem-e, mit mondok majd a Humorfeszt gálán. Emlékszem. Azon gondolkodom, hogy egy amnézia nagyon bebaszna egy humoristának.

A nő felírja a kórlapomra, hogy megsérült a homlokom az ütközés következében, ja és van egy lightos traumám. Nagyon mérges vagyok Domnu’ Muresánra. „Dögölne meg a hülye paraszt” – gondolom, de lehet, hogy ennél keményebbeket is gondoltam.

A rendőr megkérdi, hogy sérült-e valami cuccom a baleset közben, előveszem a fényképezőgépem, igen, elromlott a sokkhatásban. Ilyen képet készített az autóról, amiben ültünk:



Jön egy másik zsaru, azt mondja Zsének, hogy azért a térdsérülésért akár 150 euró kártérítést is kérhet Domnu’ Muresántól. Nem kér. Egy sajnálom elég lenne, de Domnu’ Muresán nem olyan.


Elég az, ha tanúskodunk ellene. Hogyne tanúskodnánk.

Mikor lejár a helyszínlelés, bevisznek a rendőrök a sürgősségire, mert ott van a taxis, ott töltjük ki a papírokat, írjuk le, mi történt. Éjjel négykor ér véget a Nem Várt és Nem Is Túlságosan Kellemes Esemény.

Hazamegyünk Zsével. Örülünk, hogy ilyen könnyen megúsztuk. Zsé nézi a nadrágját, kicsit sajnálja, elvégre nőből van. „Ne aggódj, az kijön, az csak vér” – próbálom vigasztalni. Nem gondoltam volna, hogy ezt valaha mondani fogom valakinek.

Másnap Humorfeszt Gála, a stábból nem mondom el csak TSznek, hogy mi történt, elvégre is a Humorfesztiválnak nem ilyen hülyeségekről kell szólnia, hogy Domnu’ Muresán paraszt.

Teszek a homlokomra bőrszínű sminket, és lenyomjuk Kovács András Péter és Badár előtt a cuccot. A közönség nem vesz észre semmit, nevetnek.

Egyetlen dolog van, amiben csalódtam. A baleset pillanatában nem pörgött le előttem életem filmje, pedig van pár jó rész, amit szívesen visszanéztem volna.