A konvoj

Két történet.

Íme az egyik.

Szokásos bukaresti dugó, hosszú kocsisor a Dambovita-hidra felvezető úton, a parlament előtti hatalmas park mellett. (A park leginkább talán arról híres, hogy a tavaly nyáron ott koncertezett Madonna.) Még alig van május, máris fullasztó a meleg így déltájt, a körülményekhez képest mégis türelmesen várakozunk.

Araszolunk a dugóban a híd felé, majd amikor látótávolságba kerül a folyóval párhuzamos “splai”, azaz a Dambovita-rakpart, ha lehet így nevezni. És kiderül, mi az oka annak, hogy ennyire lassan lehet csak haladni: egy forgalmista hadonászik hevesen, csupán egyesével engedve át a kocsikat a mi irányunkból. Mégpedig azért, mert a rakparton, a Cotroceni-palota felőli irányból hivatalos konvoj közeledik.



Ekkor azonban bonyolódik a helyzet, mert valahonnan a dugóban veszteglők háta mögül mentőautó szirénázása hallatszik; amennyire lehet, jobbra húznak a kocsik, így a mentőkocsi elfér a sorban állók és a szemből jövő autók között, elhagyva bennünket. Igen ám, de amikor a rendőr elé ér, a jelzés ugyanaz, mint számunkra: megállni!

Eltelik másfél-két perc így, amíg a hivatalos konvoj meg is jelenik, és pillanatok alatt elhúz előttünk. És persze a mentőkocsi előtt, amelyben alighanem valakinek az életéért folyik ebben a másfél-két percben is emberfeletti küzdelem.


És a másik történet.

Szintén Bukarest, néhány órával később, immár bent, a Cotroceni-palotában. Az államfő – egy személyben kormányfő és pénzügyminiszter – bejelenti, hogy az államkassza üres, és a hiányt fel kell tölteni valahonnan. Õ meg is találta, hogy honnan: valamennyi állami alkalmazottnak, nyugdíjasnak, munkanélkülinek, fogyatékkal élőnek le kell mondania jövedelme 25, illetőleg 15 százalékáról.

Le kell mondania a falusi kezdő tanárnak nyolcszáz lejes béréből kétszázról, le kell mondania a nagymamának hatszázhúsz lejes nyugdíjából száz lejről, a munkanélkülinek négyszáz lejes segélyéből hatvan lejről, és a fogyatékkal élőnek háromszáz lejes segélyéből négyszázötven lejről. S le kell mondania a mentőorvosnak is minden hónapban egyheti béréről.

Minden hónapban egy teljes hétig ingyen és bérmentve küzd majd a kórház felé rohanó mentőkocsiban a balesetet szenvedtek, súlyos betegek, haldoklók életéért.

Kivéve, amikor hivatalos konvojokban utazóknak van sokkal ennél sokkal fontosabb, sürgős és halaszthatatlan dolguk azon a környéken.