2010.01.05
|
0 hozzászólás
A nemzet hőse néha stoppal jár
Az erdélyi magyaroknak is vannak nemzeti hőseik. Nemcsak a múltban, hanem a jelenben is. Több ezren vannak. Õk a vidéken tanítók.
hirdetés
A nemzet hőse Õ, aki hajnali 6-kor felkel, hogy két busszal kijusson valahogy a 20-30 kilométerre lévő kis faluba. Ha buszjárat nincs, akkor stoppol, néha akár gyalogol, vagy szekérrel közlekedik. Nyáron még elmegy, de a tél hidegében az ingázás igazi kihívás. Mindezt részben saját költségére.
A nemzet hőse Õ, aki tanítani próbál ott, ahol arra körülmények nincsenek. Az iskola régi, a felszerelés hiányos. Néha a saját fizetéséből vásárol didaktikai eszközöket, ábécés vagy matematikai szemléltetőket, oktató játékokat, színes papírt, ceruzát, ami éppen kell. Ha hideg van, reggel korábban érkezik, fát vág, tüzet rak az osztályban, hogy meleg legyen. Az oktatás a beázott kis cipők,
zoknik megszárításával kezdődik.
A nemzet hőse az, aki összevont osztályokban, hátrányos helyzetű gyerekeknek esélyt próbál adni az életben. Van, amikor nemcsak egyszerűen írni-olvasni kell tanítani a kis falu elemis gyerekét, hanem mosakodni, fogat mosni, evőeszközökkel enni. Van, amikor a gyerek alig tud eljutni iskolába, szülei szegénysége miatt. Néha hetekig hiányzik, mégis megpróbál mindent kihozni belőle a tanítója.
Megpróbálja az összevont osztály ellenére is mindenkivel egyénileg foglalkozni. Az egyetlen elégtétele, ha fejlődni látja a gyereket, ha a szülők értékelik a munkáját, ha látja, hogy a tanítványa továbbjutott.
A nemzet hőse Õ, aki néhány fős osztályokban próbálja az asszimiláció határáról magyar identitásra nevelni a gyerekeket egy olyan faluban, ahol magyarnak megmaradni már teher. Az érdektelen vagy néha ellenséges román iskolavezetéssel kell harcolni a nem ritkán ugyancsak érdektelen szülők mellett minden egyes gyerekért, hogy az osztály ne szűnjön meg. A nemzetmentés frontvonalában ők harcolnak igazán, szórványvidéki tanítók, tanárok. Minden egyes magyar nyelvű középiskolába becsatornázott gyerek egy teljesítmény.
A nemzet igazi hőse Õ, a vidéki óvodapedagógus, tanító és tanár, aki megharcol a hideggel, szegénységgel, a felszerelés hiányával, érdektelenséggel, hogy esélyt adjon azoknak, akiknek szinte az
egyetlen kitörési lehetősége az iskola.
A nemzet hősének segítségre van szüksége. Könnyebb kiutazási lehetőség kell, ingyenes bérlet, vagy egy tisztességes lakhatási lehetőség a faluban, legalább a munkanapokra. A nemzet hősének felszerelés kell, didaktikai anyag vagy fizetéspótlék erre.
Támogatásra van szüksége, hogy a gyerekeknek örömet tudjon szerezni. Néha egy-egy gyerekkönyv csomag, színes ceruza, filctoll is megteszi.
Van, akinek ez is már ajándék,
hisz sosem lett, volna pénze rá. A nemzet hősének egy laptop kellene, hogy oktatófilmeket, magyar nyelvű gyerekfilmeket, fotókat, oktatóanyagokat mutathasson a gyerekeknek. A nemzet hősének politikai támogatás is kell, hogy a magyar oktatás fennmaradásáért ne egyedül kelljen harcolnia a saját állását kockáztatva.
A nemzet hősének nem utolsó sorban egy tisztességes fizetés kell, hogy teljes szívvel és lélekkel tudja végezni a munkáját, ne azt mérlegelje 1-2 év után, hogy sem fizikailag, sem anyagilag nem bírja már a vidéki tanítást, mennie kell neki is városra, ugyanúgy, mint az összes elődjének, aki ugyancsak kevés ideig volt képes erre a munkára.
A nemzet hőse megérdemli, hogy tiszteljük és segítsük a munkáját. Még jobban megérdemlik azok a gyerekek, akik számára talán ő az egyetlen kapaszkodó, hogy túllépjenek szüleik körülményein.
A nemzet hőse Õ, aki tanítani próbál ott, ahol arra körülmények nincsenek. Az iskola régi, a felszerelés hiányos. Néha a saját fizetéséből vásárol didaktikai eszközöket, ábécés vagy matematikai szemléltetőket, oktató játékokat, színes papírt, ceruzát, ami éppen kell. Ha hideg van, reggel korábban érkezik, fát vág, tüzet rak az osztályban, hogy meleg legyen. Az oktatás a beázott kis cipők,
zoknik megszárításával kezdődik.
A nemzet hőse az, aki összevont osztályokban, hátrányos helyzetű gyerekeknek esélyt próbál adni az életben. Van, amikor nemcsak egyszerűen írni-olvasni kell tanítani a kis falu elemis gyerekét, hanem mosakodni, fogat mosni, evőeszközökkel enni. Van, amikor a gyerek alig tud eljutni iskolába, szülei szegénysége miatt. Néha hetekig hiányzik, mégis megpróbál mindent kihozni belőle a tanítója.
Megpróbálja az összevont osztály ellenére is mindenkivel egyénileg foglalkozni. Az egyetlen elégtétele, ha fejlődni látja a gyereket, ha a szülők értékelik a munkáját, ha látja, hogy a tanítványa továbbjutott.
A nemzet hőse Õ, aki néhány fős osztályokban próbálja az asszimiláció határáról magyar identitásra nevelni a gyerekeket egy olyan faluban, ahol magyarnak megmaradni már teher. Az érdektelen vagy néha ellenséges román iskolavezetéssel kell harcolni a nem ritkán ugyancsak érdektelen szülők mellett minden egyes gyerekért, hogy az osztály ne szűnjön meg. A nemzetmentés frontvonalában ők harcolnak igazán, szórványvidéki tanítók, tanárok. Minden egyes magyar nyelvű középiskolába becsatornázott gyerek egy teljesítmény.
A nemzet igazi hőse Õ, a vidéki óvodapedagógus, tanító és tanár, aki megharcol a hideggel, szegénységgel, a felszerelés hiányával, érdektelenséggel, hogy esélyt adjon azoknak, akiknek szinte az
egyetlen kitörési lehetősége az iskola.
A nemzet hősének segítségre van szüksége. Könnyebb kiutazási lehetőség kell, ingyenes bérlet, vagy egy tisztességes lakhatási lehetőség a faluban, legalább a munkanapokra. A nemzet hősének felszerelés kell, didaktikai anyag vagy fizetéspótlék erre.
Támogatásra van szüksége, hogy a gyerekeknek örömet tudjon szerezni. Néha egy-egy gyerekkönyv csomag, színes ceruza, filctoll is megteszi.
Van, akinek ez is már ajándék,
hisz sosem lett, volna pénze rá. A nemzet hősének egy laptop kellene, hogy oktatófilmeket, magyar nyelvű gyerekfilmeket, fotókat, oktatóanyagokat mutathasson a gyerekeknek. A nemzet hősének politikai támogatás is kell, hogy a magyar oktatás fennmaradásáért ne egyedül kelljen harcolnia a saját állását kockáztatva.
A nemzet hősének nem utolsó sorban egy tisztességes fizetés kell, hogy teljes szívvel és lélekkel tudja végezni a munkáját, ne azt mérlegelje 1-2 év után, hogy sem fizikailag, sem anyagilag nem bírja már a vidéki tanítást, mennie kell neki is városra, ugyanúgy, mint az összes elődjének, aki ugyancsak kevés ideig volt képes erre a munkára.
A nemzet hőse megérdemli, hogy tiszteljük és segítsük a munkáját. Még jobban megérdemlik azok a gyerekek, akik számára talán ő az egyetlen kapaszkodó, hogy túllépjenek szüleik körülményein.
0 hozzászólás
hirdetés
