Tótumfaktum
Az átmenet Romániájában a politikusok elhitették, hogy 24/7-es rendszerben lehetsz egyidőben miniszter, egyetemi professzor, különböző igazgatótanácsok tagja, tőzsdejátékos, focidrukker, értekezések és könyvek szerzője, tévéműsorok meghívottja, apa, nagybácsi vagy nagyapa.
Mindenki számára világos, hogy mi emberek nem egyformán dolgozunk (a hatékonyságot tekintve), nem egyformán élünk (az életszínvonalat tekintve), és nem egyformán halunk meg (a külső és belső életkort tekintve).
Egyesek alig bírnak hat órát végiggürcölni az irodában. A munkára születettek kisebbsége a napi 12, 14 vagy éppen 16 órás rekordokat döntögeti. A legtöbb ember számára az éjszakai alvás, a reggeli, az ebéd, a szieszta és a vacsora jelenti az álmodozás és a lazítás szabadidejét. Mások egész nap az interneten vagy telefonon csevegnek. Röviden: a munkamorál egyénenként, vállalatonként és országonként változik.
Az átmenet Romániájában számtalan politikus a mindenütt jelenvalóság illúzióját keltette a munka területén. Elhitették, hogy 24/7-es rendszerben lehetsz egyidőben miniszter, egyetemi professzor, különböző igazgatótanácsok tagja, tőzsdejátékos, focidrukker, értekezések és könyvek szerzője, tévéműsorok meghívottja, apa, nagybácsi vagy nagyapa – anélkül, hogy az ország, a diákok, a tévénézők vagy a rokonok ezt megszenvednék.
Valaha az ellenzéki sajtó azon háborodott fel, hogy Adrian Nãstase négy jogi karon is tanított, és egy tucat más akadémiai, politikai, közigazgatási vagy végrehajtói funkciót halmozott fel.
Manapság már semmi kivetnivaló sincs abban, hogy a "jó fiúk" szétszóródtak a négy kardinális terület mindegyikén. Továbbra is Caragiale világában élünk, ahol a politrópia fejedelme Zaharia Trahanache – "az állandó bizottság, a választási bizottság, a tanügyi bizottság, a mezőgazdasági bizottmány és más bizottságok és választmányok elnöke...". Figyeljék meg bármelyik illusztris tótumfaktum pályáját, és elmélázhatnak az állam intézményeivel kötött házasságán.
Nem a munkásmozgalmi homogenitás a termékeny társadalom ideálja, hanem a saját szakmai feladathoz való alkalmazkodás. A vállalati versenyközegben nem lehet összeegyeztetni egy teljes munkaidős állást ennyi rivális mellékessel. A közpénzekből viszont ugyanaz az ember többszörös fizetést is kaphat.
El tudják képzelni, amint Condoleezza Rice a hivatalos útjait a Stanford Egyetem látogatás nélküli szemináriumaival váltogatja? Nem. El tudják képzelni, hogy a bukaresti amerikai nagykövet mellékállásban egy washingtoni főiskolán tanít? Ismét nem, mert a funkciók halmozása csökkenti a figyelmet, felületességhez vezet, és az elfecsérlésben való megdicsőülésbe torkollik.
Akkor válunk a nyugati világ részévé, amikor drasztikusan megreformáljuk a román köztisztviselőt.
Mihail Neamþu: Factotum. COTIDIANUL
