Amitől csak a szüleid menthetnek meg

Kaptam egy sms-t. Így szólt:

Szia! Légy szíves írj pár sor arról, hogy a kedves plébános úrnak hogy van joga kötelezni a gyerekeket, hogy menjenek vallásórára! És ezek mellé még fenyegetőzik, hogy ha nem megyünk, akkor nem lehetnek elsőáldozók vagy bérmálkozók! A tavaly ahányszor mentek a gyerekek, szinte soha nem volt vallásóra, hanem dolgoztatta a gyerekeket! Ez felháborító, nem csak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is!

Én személy szerint már nem tudok ilyeneken felháborodni, és gondolom, hogy az élettapasztalattal rendelkező felnőttek nagy része sem. Az egyház, amióta létezik, mindig erőszakkal próbált hatalmat gyakorolni, és fenyegetésekkel.

Arról nem tudok írni, hogy hogyan zajlanak a vallásórák falunkban, és a pap miért kötelezi a gyerekeket, vagy egyáltalán kötelezi-e őket vagy sem, mert nem voltam egyetlen vallásórán sem itt.

Ha pedig elmennék egyre, megnézni, hogy milyen, akkor egészen biztosan olyant tartanának a jelenlétemben, hogy jól nézzen ki a dolog.

Ezért tehát előre közlöm, az sms tartalmát nem tudom sem hitelesnek, sem hiteltelennek elfogadni, nem óhajtok foglalkozni azzal, hogy az itteni hittanórán mi és hogyan történik.

Aki oda elmegy, vessen magára! Inkább azzal fogok foglalkozni, hogy milyen törvényes háttere van a vallásórás menetnek.

Vallásórák az iskolában

Az idén év elején elfogadott tanügyi törvény kidolgozásakor a politikusok benyaltak az egyházaknak, cserébe azért, hogy a papok is folyton dicshimnuszokat zengnek politikusainkról. Ezért a törvény a vallásórákat kötelezővé tette. De nézzük az 1/2011-es törvényt, mit ír:

ART. 18

1) Planurile-cadru ale invatamantului primar, gimnazial, liceal si profesional includ religia ca disciplina scolara, parte a trunchiului comun. Elevilor apartinand cultelor recunoscute de stat, indiferent de numarul lor, li se asigura dreptul constitutional de a participa la ora de religie, conform confesiunii proprii.

(2) La solicitarea scrisa a elevului major, respectiv a parintilor sau a tutorelui legal instituit pentru elevul minor, elevul poate sa nu frecventeze orele de religie. In acest caz, situatia scolara se incheie fara disciplina Religie. In mod similar se procedeaza si pentru elevul caruia, din motive obiective, nu i s-au asigurat conditiile pentru frecventarea orelor la aceasta disciplina.

(3) Disciplina Religie poate fi predata numai de personalul didactic calificat conform prevederilor prezentei legi si abilitat in baza protocoalelor incheiate intre Ministerul Educatiei, Cercetarii, Tineretului si Sportului si cultele religioase recunoscute oficial de stat.
 

A törvény érdekesen fogalmaz, azt mondja, a diákoknak alkotmányos jogukat biztosítják a vallásórához, ez azonban székelyre úgy fordítható, hogy “muszáj menni, kicsike barátom!”.

Elöljáróink agyában a jog és a kötelesség fogalma egybemosódik. Vagy talán tudatosan mossák egybe?

A törvény szerint az egyetlen kiút a vallásórákat nem csípők számára az, ha szüleik egy írott kérést nyújtanak be az iskolához, ami szerint ők nem szeretnék, hogy gyerekük vallásórára járjon.

Ebben az esetben a gyerek bizonyítványában egy tantárggyal kevesebb lesz, esetleg elesik egy tízestől (tudniillik a vallástanárok gyakran azzal próbálják megfogni a gyerekeket, hogy mindenkinek tízest adnak, ami javítja az év végi átlagot).

Ha a tanuló már nagykorú, a fent említett kérést egyedül is benyújthatja, nem kellenek a szülők.

Vallásórák a templomban

Erre már nem tudok törvényt. Ebből kifolyólag a templomi vallásóra nem kötelező. Az igaz, hogy a papnak is joga van, hogy ne engedjen első áldozni vagy bérmálni, ha nem voltál vallásórán.

Szerencsére az egyházi és állami hatalom már nem kötődik olyan szorosan egymáshoz (a már szó helyett használhatnám a még-et is, mert úgy tűnik, ismét közelednek, a nép sanyargatásának érdekében), ezért a jelen pillanatban a hivatalos törvények nem köteleznek arra, hogy feltétlenül csecsemőkorban megkeresztelkedj, kisgyerekként első áldozz vagy bérmálkozz.

Az egyház ezt a hatalomvesztési problémát úgy próbálja megoldani, hogy a közösségből kirekeszteti, vagy kigúnyolja a közösség azon tagjait, akik nem követik végig ezt az utat. Akár pogánynak csúfolják őket, akár istentelennek, és a többi gyereket arra uszítják, hogy csúfolódjanak a “hitetlennel” az iskolában.

A gyakorlat azt mutatja, hogy a csúfolódáson kívül semmi bajuk nem lett azoknak, akik nem első áldoztak, vagy nem bérmálkoztak. Egész nyugodtan lehet anélkül élni, sőt. Krisztus is ezek nélkül élte le rövid életét, és mégis milyen csodás ember volt.

Ha belegondolok, hogy nálunk hittanórán csak azt tanították meg, hogy ha nem hallgatunk a papra, akkor Isten megver, és egy szó nem esett Krisztus vagy az Atya határtalan szeretetéről, akkor talán jobb lett volna inkább nem bérmálkozni.

Szóval első áldozni és bérmálkozni nem kötelező. Ha valaki akar, akkor muszáj vallásórára járnia, ha a lelkész ezt várja el tőle. Ha valaki nem akar vallásórára járni, de a szülei kötelezik, akkor a szüleivel van baj, nem a pappal.

A papnak az van a munkaköri leírásában, hogy az embereket és a gyerekeket mindenáron a templomba rángassa. Ha lehet, szép szóval, de ha ehhez nem ért, akkor zsarolással. A szülőnek a nem létező munkaköri leírásában az van benne, hogy megóvja gyerekét a társadalom butaságaitól, és egy emberebb embert faragjon belőle.

Ha egy gyerek akarata ellenére megy vallásórára, vagy a vallásórán munkatábori hangulatok uralkodnak, anélkül, hogy valaki valamit is szólna, ott szerintem a szülő a hibás.