Aranyosgyéres és a bírósági multikulti

A kétnyelvű, román-magyar tábla kitételéről 2008 decemberében döntött a helyi tanács, majd 2010-ben megtoldotta ezt egy új határozattal, amelyben a német nyelv kitételét is elrendelte.



A kihelyezésre azonban közel másfél évet kellett várni, hisz Kolozs megye prefektusa megtámadta az eredeti határozatot, elsősorban azzal az ürüggyel, hogy a város lakosságának csupán 8 százaléka magyar, 20 százalék alatt pedig szerinte nem lehet kisebbségi nyelven kitenni a helységnévtáblákat.

Végül – egy kétszintes per után – 2009 novemberében a gyéresi városháza nyert, így 2010 márciusában kikerülhettek a háromnyelvű táblák a város bejáratához.  Akkor azt hittük mindörökre ott maradnak.


Nem kellett sokat várni az új támadásra

Kihelyezés után néhány héttel egy Mircea Crișan nevű gyéresi polgár újabb pert indított a táblákat elrendelő határozatok ellen. Crișant helyi körökben úgy ismerik, mint egy Nagy Románia Párt környéki embert, aki előszeretettel perel mindenkivel mindenért, ha lehet sajtófigyelem mellett.

Valószínű, hogy ezzel a perrel már korábban készültek, hisz a tábla kitétele után alig 3 héttel egy egészen alaposan előkészített, veszélyes jogi logikai csavarokkal ellátott keresetet nyújtottak be. Itt valaki már hosszabb ideje dolgozhattak azon, hogy a 2009 novemberében elvesztett per után ne hagyják annyiba a dolgot.


Az új kereset érvelései abszurdak voltak.

Először is újra megismételte a korábbi fő érvet, miszerint a helyi tanácsnak nem volt hatásköre kisebbségi nyelveken is kitenni a helységnévtáblát, mert erre nincs explicit hatásköre a helyi közigazgatási törvényben ott ahol nincs meg a 20 százalék.

Az első szintű bíróság, a Kolozs megyei törvényszék, ahogy a korábbi perben is, ezt az érvet elfogadta, szerinte a közigazgatási jogban a nem érvényesül a „ami nem tiltott az megengedett elv”, hanem pontos hatáskör felhatalmazás kell minden döntéshez. 

Másfelől a törvényszék elfogadta Crisan azon téves érvét is, miszerint a helységek elnevezését szabályzó 63/2000 sz. Kormányrendelet szerint a helységek hivatalos elnevezését vagy névmódosítását törvényben kell szabályozni, nem helyi tanácsi határozattal.

Ez így nyílván nonszensz, ugyanis a 215/2001-es közigazgatási törvény végrehajtó rendelkezési tisztán kimondják, hogy a kisebbségi nyelvű név nem számít a helység hivatalos nevének, az kimondottan „informatív jellegű”. Ezért a helységek kisebbségi nyelven való „elnevezését” nem kell törvényben szabályozni, hisz az nem hivatalos név.

A harmadik hamis érv szerint, amelyet a törvényszék helyben hagyott a helységnévtábla „közlekedési táblának” minősül, amelyet a 195/2002-es törvény, a román KRESZ (Cod rutier) szabályoz, amelyben semmiféle felhatalmazás nincs adva a helyi tanácsoknak, hogy kisebbségi nyelven kitegyenek helységnévtáblákat.


Ez teljesen nonszensz,

hisz a KRESZ nem is kell tartalmazzon kisebbségi nyelvi jogi felhatalmazásokat, mert egyszerűen nem tárgya a törvénynek ez a kérdés. A nyelvi jogokat más jogszabályok szabályozzák.

A gyéresi tanács első körben elveszítette tehát a második pert is, most a fenti érvek mentén. De szerencsére nem hagyta annyiba, 2010 novemberében felfolyamodott a Kolozs megyei Ítélőtáblához, kérve a törvényszék határozatának a megsemmisítését.

A felfolyamodványban egytől-egyik megcáfoltuk ezeket az érveket, továbbá újra nyomatékosítottuk a legfontosabb jogossági érvet a tábla mellett: nincs semmiféle tiltás 20 százalékos kisebbségi arány alatti többnyelvű táblázásra, az országban több tíz olyan város és község van ahol kitették a kétnyelvű vagy háromnyelvű helységnévtáblákat, annak ellenére, hogy nem volt az illető kisebbség 20 százalékon.

Továbbá a kisebbségek iránti toleranciát és nyitottságot szorgalmazza több Románia által aláírt nemzetközi egyezmény is, amelyek bár ajánló jellegűek, a szellemükkel teljesen ellentétes egy ilyen döntés.

Az Ítélőtáblán a per elhúzódott. 2011 március 29-én furcsa módon a kirendelt bíró visszalépett. Az újonnan kirendelt bíró másnap azonnal döntött is: a két határozat törvényellenes, a táblákat le kell venni.


Nem lehet tudni miért döntött így,

de annyi biztos, hogy a fent említett törvényszék által elfogadott érvekből egyet vagy néhányat ő is elfogadott. A bíró ezzel a döntésével nemcsak, hogy jogi abszurdumokat fogadott el, hanem szembement saját kollégája egy évvel azelőtti döntésével is.

Az ügy tartalma szinte ugyanaz volt, mint a korábbi peré, csak az egyik fél volt csupán más, a prefektus helyett egy fizikai személy kérte a táblákat elrendelő határozat érvénytelenítését. Igaz az érvek részben különböztek, de akkor is nagyon furcsa, hogy ugyanazon az Ítélőtábla két bírója teljesen másképp döntsön.

Nyílván korábbi döntések nem kötelezik a bírókat, Romániában nincs precedensjog, dönthettek egymással ellentétesen. De általában ezen a szinten már nem szoktak.


A dolog mindenképp gyanús,

hisz az eredetileg kirendelt bíró valamiért visszalépett, az új bíró pedig szemrebbenés nélkül döntött. Miért lépett vissza az eredeti bíró? Nem akart szembeni saját kollégája korábbi döntésével, vagy talán nem akart úgy dönteni „ahogy leszóltak” neki?

Vajon létezik valóban titkosszolgálati beavatkozás a nemzetpolitikai bírósági perek döntéseiben, vagy ez csak kisebbségi paranoia? Már sosem tudjuk meg.


A  polgármester hozzáállása tiszteletre méltó.

Nemcsak azért mert mindkét perben végig támogatta a jogi harcot, aláírta a felfolyamodványokat, utasította a jogászát, hogy dolgozzon együtt a periratok megírását segítő kolozsvári magyar jogász csapattal, hanem azért is, mert a 2011 márciusi végérvényes ítélőtáblai döntés végrehajtását is addig húzta ameddig csak tudta.

2011 augusztusában ugyanaz Mircea Crișan pert indított a polgármester ellen a márciusi bírósági döntés végre nem hajtásáért, hisz a tábla még mindig kint volt. Októberben a polgármester kézhez kapta az idézését, végül megtette, amit nem tudott elkerülni, elrendelte a táblák levételét. Nem volt választása, hisz a bírósági döntés végre nem hajtása bűntény, akár börtönbe is kerülhetett volna miatta.

A gyéresi háromnyelvű táblában 1,5 évig gyönyörködhettünk. Két per volt miatta, és mérhetetlen mennyiségű háttér lobbi, politikai harc és nacionalista sajtóbotrány.

Itt kell megemlítenünk a táblát elrendelő határozat, a polgármester és a PDL helyi tanácsi frakció pozitív hozzáállásának fő elérőjét, Németi András RMDSZ-es helyi tanácsost is, vagy

helyi becenevén Tiver Bandit.


Tiver Bandi féle ember minden szórványközösségnek jól jönne. Vállalkozóként nem ritkán saját költségén szervezi meg a közösség rendezvényeit, a magyar napot, a karácsonyi ajándékozást, a farsangi bált. Az ő hotelje ebédlője ad helyt a magyar találkozóknak, ugyancsak nála van az RMDSZ iroda is.

Ketten vannak magyarok a helyi tanácsban a tizenhét románnal szemben, de sokkal többet el tudtak érni az utóbbi években, mint amit ez az arány első látásra engedné. A háromnyelvű tábla csak egyik, talán a legláthatóbb eredmény volt.

A tábla levétele nyílván csalódás volt neki is, ahogy mind a kb. 2000 helyi magyarnak is. Furcsa és szinte elfogadhatatlan az, amikor egy város polgármestere, tanácsa önkéntesen akar biztosítani egy kisebbségi jogot és azt végül egy elvileg semleges bíróság fúrja meg.

Ennek a döntésnek jogi következménye csak gyéres városára van, más bíróságok nem kell követniük.

Persze új perek esetén máshol hivatkozni mindig lehet rá, de ugyanúgy lehet hivatkozni ugyanazon táblabíróság ugyanazon témában, szinte ugyanazon érvek mentén hozott egy évvel korábbi ellentétes döntésére is. Ez egy ilyen ország.


Lesz még háromnyelvű tábla Gyéresen?

Addig, amíg a 215/2001 helyi közigazgatási törvényt nem sikerül úgy módosítani a parlamentben, hogy az egyértelműen kimondja, hogy 20 százalékos arány alatt a helyi tanácsnak jogában áll önkéntesen megadni egy vagy több nyelvi jogot, addig kizárt, hogy a helyi tanács újra lépjen ez ügyben, főleg egy ilyen vesztes per után.

Hogy sürgessük ezt, a második gyéresi per elvesztése után két héttel benyújtottunk egy javaslatcsomagot az RMDSZ két parlamenti frakciójához, amelyben több más lehetséges nyelvi jogi bővítés mellett kértük egy olyan cikk bevezetését is amely fehéren-feketén, tisztán és megengedően szabályozná a 20 százalék alatti eseteket.

Egy ilyen módosítás nemcsak Gyéresnek lenne fontos, hisz Erdély szerte több tíz tábla van, amely veszélybe kerülhet esetleges hasonló rosszindulatú perek kapcsán, legyen szó Segesvárról, Vajdahunyadról, Nagyenyedről, Kiskapusról vagy Nagyszebenről.

Mindig kerül egy bíró, aki nem lép vissza, és úgy dönt, ahogy a „nemzeti érdek kívánja”.