Autópálya: semmiből a semmibe

2005-ben, mikor először megtaláltam az interneten az észak-erdélyi autópálya nyomvonalát, nagyon megörvendtem. Nemcsak azért, mert ha elkészül, Kolozsvárról úgy két óra alatt eljuthatok nagyszüleimhez a Brassó megyei Halmágyra, két és fél óra alatt pedig a szüleimhez Szentgyörgyre. Azért is örültem neki, mert tudtam, hogy ahol autópálya fut, ott gyors a fejlődés.

Az autópálya ma olyan, mint a vasút volt a XIX. század végén.

Ahová behúzzák, ott gyárak, feldolgozó üzemek, kereskedelmi gócpontok létesülnek. A XXI. században akkor kerülsz fel a nemzetközi befektetői térképre, ha van autópályád, közeli reptered. Ha nincs, akkor mindig találnak egy hasonló sorú országot körülbelül ugyanolyan feltételekkel, egyetlen nagy különbséggel: ott már kész van az autópálya.

A készülő autópálya legnagyobb előnye a nyomvonala volt. RMDSZ-es kormánytámogatás hiányában a szociáldemokrata Năstase-kormány biztos nem egy erdélyi autópályát jelöl ki pritoritásnak azon vidékek helyett, ahol inkább a Szociáldemokrata Párt szavazói bázisa él (Olténia, Havasalföld, kevésbé Moldva).

Ha magától is Erdélyt választotta volna, hisz minden út nyugatra vezet, biztosan nem vigyáz arra, hogy a nyomvonal érintse a magyarlakta Marosvásárhelyt, Kolozsvárt, Szilágyságot, Észak-Bihart, Nagyváradot, illetve Erdély azon román régióit, amelyek tipikusan demokrata vagy liberális fellegvárnak számítanak. Valószínűleg a dél-erdélyi Szeben – Hunyad – Arad pályát részesítette volna előnyben, vagy valamelyik Kárpáton-túli szakaszt. Nehogy már éppen a magyarabb vidékek fejlődjenek hamarabb. Jó pár évvel ezelőtt úgy tűnt, volt aminek örülni.


Felmondták a biztos bizonytalant

Vegyes érzelmeket ébresztett bennem Anca Boagiu közlekedésügyi miniszter tegnapelőtti bejelentése, miszerint a kormány felmondja az észak-erdélyi autópálya kivitelezési szerződését a Bechtellel (a Bors – Berettyószéplak közötti Bihar megyei szakasz kivételével). Első gondolatom a felszusszanás volt.

Több éve nyilvánvaló, hogy ez a szerződés teljesen működésképtelen, ahol gyakorlatilag soha semmi sem biztos. Nem biztos a határidő: a 2004-es szerződéskötéskor arról volt szó, hogy 2012-re meg kell építeni mind a 415 kilométert a magyar határtól Brassóig, de alig rá egy évre már 2013 lett a határidő, amely azóta is tovább tolódott, mindaddig, amíg ki merték jelenteni a felek, hogy valójában nem lehet tudni, mikor lesz kész a teljes az autópálya, de talán valamikor 2020 előtt.

Instabil volt a szerződés azért is, mert folyton újra kellett tárgyalni az árakat, hisz hol a román kormány nem volt megelégedve a kialkudott árral, hol a Bechtel. Mindebből pedig következett a legnagyobb gond: egyszerűen nem haladtak a munkálatok.


Miért kellett eltelnie hét évnek,

hogy a kormány is megértse, hogy Bechtellel nem érdemes seftelni? Miért veszítettünk el hét évet, úgy, hogy alig készült el 52 km, és áll félkészen még körülbelül 64 km? Miért gondolta meg magát többször a kormány is és a Bechtel is az árat illetően? Miért kellett a szerződést 2005-2006-ban másfél éven át újratárgyalni úgy, hogy eközben a munka nem kezdődhetett meg?

Miért nem lépett a kormány hamarabb az időhúzó, zsaroló, végső soron komolytalan Bechtel nyakára? Miért nézte el minden demokrata-liberális közlekedési miniszter (Dobre-Berceanu-Boagiu) a Bechtelnek a folytonos késéseket és zsarolásokat? Azért, mert sürgősen kellett az a 42 km-es szakasz Gyalu és Torda között a 2009-es elnöki választási kampány közepére, a két forduló közé?


Most akkor ki építi meg és mikor az autópályánkat?

Van egy kész szakaszunk, amely – Mircea Badea szavával – a semmiből a semmibe vezet. Nem úgy értem, hogy Gyalu és Aranyoslóna ne érdemelne maximális tiszteletet, de az átadott Kolozs megyei 52 km mindkét vége a mezőn áll, igencsak távol egy másik autópályától akár nyugati, akár keleti irányban.

A másik autópálya-darab, amely talán 2013-ban készül el, ugyanacsak árva lesz: egyelőre sem Magyarország irányából, sem Kolozs és Szilágy megye irányából nem érkezik meg az összeköttetés. Ha valamit meg kellett volna hagyni abból a rosszul működő, de részben menthető szerződésből, az a teljes Berettyószéplak – Gyalu szakasz, amely összekötné az autópálya nemsokára kész bihari darabját a már kész Kolozs megyeivel.

Így legalább Kolozsvárig el lehetne jutni nyugatról jövet. Pontosabban Tordáig, vagy Aranyosgyéresig, mert arra nem futotta az eszük, hogy bekötőutat építsenek Kolozsvárra valahonnan Tordaszentlászló környékéről. Az erdélyi „sosemleszmárkész”autópályán

nincsenek lejáratok, NO EXIT here.


A miniszterelnök szerint a Gyalu és Berettyószéplak között hiányzó 100 kilométerből 24 kilométerre (Gyalu – Nádasszentmihálytelke) a kormány mihamarabb kiírná az újabb pályázatot, de a Berettyószéplakig fennmaradó, Szilágyságon átvezető 76 kilométerre valamiért nem. Természetesen nem azért, mert Szilágy megyének mostanában szociáldemokrata tanácselnöke van, aki tíz hónap múlva a választók elé tudna állni azzal, hogy elindult a megyét nagyban segítő autópálya építése.

Az pedig valóban fontos, hogy Gyalutól eljussunk egy másik községbe, a Kolozs és Szilágy megye határán fekvő Nádaszentmihálytelkére. Így legalább a gyalui szénásdomb helyett a szentmihálytelki szénakazalokhoz ruccanhatunk, ha nyugatra szeretnénk autókázni a sztrádán.  Arról már ne is beszéljünk, hogy

mekkorát veszített ezzel a hét év maszatolással

Marosvásárhely, Segesvár, Fogaras, Brassó és az a sok száz falu és község, amelyet az autópálya közelsége kiemelt volna a gazdasági szürkeségből. A Kolozs megyei szakasztól keletre egyáltalán nem kezdődtek el a munkálatok. Ezekre most újra össze kell állítani és kiírni a közbeszerzési pályázatot, el kell bírálni a jelentkezőket, ezzel párhuzamosan el kell kezdeni a terület-kisajátításokat. Még legalább egy év, amíg egyáltalán szerződést írnak alá ezekre és a Szilágyságban hiányzó szakaszra.

2004-ben a semmiből indultunk. Hét év után is szinte a semmiben vagyunk. Ha mindaz teljesült volna, amit hét évvel ezelőtt olvastam az észak-erdélyi autópályáról, akkor néhány hónapon belül közösen élvezhetnénk a 415 kilométeres száguldást Brassótól a magyar határig.

Ehelyett jövőre nagyon sok ígéretet kapunk majd újra arról, hogy nem kell már újabb hét év, hogy elkészüljön még vagy 52 km a semmiből a semmibe. Hisz Romániában az autópályákat a választási kampányokban építik. Akkor is többnyire csak papíron.