Bolond-e Tőkés László?

Az interjú részletei az Academia Caþavencu szatirikus hetilapban, teljes változata pedig a kérdező Eugen Istodor blogján jelent meg.

Az utóbbi fordítását közöljük.

Tőkés: napjainkban is folyik a nacionál-kommunista elrománosítás

Nem tudom, miért ezt a címet választottam. Jobban szerettem volna azt, hogy Szeretem Romániát, mert gazdag ország. Vagy azt, hogy Szeretem Magyarországot, mert gazdag ország. Vagy talán: Az idegesít Magyarországban, hogy sokszor nem lehetek büszke rá, hogy magyar vagyok.

A fenti címnél maradtam egy egyszerű ok miatt. Kretén politikai életünk idiótaságában egyesek tényleg ahhoz hasonlóan ténykednek, amit Tőkés említ. Az az ember, akinek már húsz év szabadságot köszönhetünk.


Erdély, Románia, Magyarország, az Európai Unió a hazám

Szereti a hazáját?

Igen.

Melyik az ön hazája?

Erdély, Románia, Magyarország, az Európai Unió

Szereti Romániát? Miért?

Mert gazdag ország. Kolozsváron magyarok, románok, zsidók között nevelkedtem, szászok között, Brassóban szolgáltam, majd Désen és a Bánság szívében, Temesváron. Szinte két évtizeden át voltam püspök a Partium fővárosában, Nagyváradon, míg Székelyföld, ahonnan a családom származik, sajátos része a lelkemnek – és ezzel még csak Erdélyről szóltam. Bukarest külön világ, amely rendkívül érdekesnek tűnik, Moldvában mély hitet találunk, és Munténia sem terméketlen hely, elemi ereje van. Azaz Caragiale – ha élne – most helyeslően bólogatna.

Szereti Magyarországot? Miért?

Mert gazdag ország. Amikor ezelőtt több mint ezer évvel Szent István felvállalta, hogy bevezeti a nyugati kereszténységet, nem gondolt arra, hogy ezt a döntését még évszázadokon keresztül meg kell majd védenünk. Tatárok, törökök, osztrákok – mindegyikkel szemben ellen tudtunk állni, és mindegyikből megőriztük azt, ami jó. Az anyanyelvünk, a kultúránk és hitünk mind-mind gazdag. Visszatérve Magyarországra: számomra a jelenkor 1956-tal kezdődik, amikor fegyvertelen fiatalok kiálltak a megszálló orosz tankok ellen. Ez jelenti Magyarországot, hogy képesek vagyunk szeretni a szabadságot, és fel tudjuk építeni a hitünkre és arra alapozva, amit ismerünk.


Magyarország elfeledkezett rólunk, határon túli magyarokról

Mi idegesíti Romániában?

A független gondolkodás iránti ellenszenv. Zavar, hogy nem vagyunk képesek őszintén szembenézni a múlttal. Idegesít, hogy az 1989 előtti időszakot holtpontként kezelik, miközben aktuális problémáink jórésze abban az időszakban gyökerezik.

Mi idegesíti Magyarországban?

Idegesít, hogy sokszor nem lehetek büszke arra, hogy magyar vagyok. Hogy az utóbbi időben nem csodálhattuk Magyarországot. Elfeledkeztek rólunk, határon túli magyarokról. Mi több, a szocialisták és liberálisok konjunkturális szövetsége hazug kampányt folytatott épp a mi „román természetünkre” alapozva (a „23 millió román munkás fojtja meg Magyarországot” arcátlan hazugságával) akkor, amikor meggyőzték nemzettársainkat, szavazzanak a kettős állampolgárság ellen 2004. december 5-én.

Ön még az az ember, aki kirobbantotta a forradalmat?

Akkor és most is csak azt mondom, amiről meg vagyok győződve, hogy igaz. Az igazság kényelmetlen, mert nem lehet múló érdekekhez igazítani. Lélekben ugyanaz maradtam, egy egyszerű pap, akinek hivatást adott az Isten. Én arra szegődtem, hogy Õt szolgáljam. Az más kérdés, hogy a forradalom emlékezete most ugyanaz-e, mint amit akkor elképzeltünk.

És mi az igazság? Tudja?

Csak Isten rendelkezik az abszolút igazsággal.


Erdély Magyarországhoz csatolásának nincs már semmilyen való alapja

Ön szeretné, ha Erdélyt Magyarországhoz csatolnák?

Erdély évszázadokon át önálló egység volt, saját identitással rendelkező makrorégió. A többnyelvűség, multikulturalitás vidéke volt, az a hely, ahol megszületett a felekezeti szabadság és tolerancia. Erdélyt sehova sem kell csatolni ahhoz, hogy elismerjék rendkívüli jellegét, önmagában is lehet szeretni.

Képzeljünk el egy olyan régiót – Erdélyt –, ahol egyesülnének a románok és magyarok helyi energiái (azt fel sem tudjuk becsülni, mit veszített Románia a zsidók deportálásával és a németek: szászok és svábok eladásával), amelyeket jelenleg a központosított állam bakancsa tart prés alatt. Nem lehetne ez a vidék Európa ékszere, amelyre Románia is büszke lehet? Minden feltétel adott ahhoz, hogy Erdélyen keresztül megmutathassuk a Nyugatnak, amely kevés empátiát mutat, milyen értékekkel járulhatnak hozzá a volt kommunista országok az egyesülés útjára lépett Európához.

Visszatérve a kérdéshez, Erdély Magyarországhoz csatolásának már nincs semmilyen valós alapja, mert a két világháború közötti és a kommunisták véglegesítette gyarmatosító folyamat a régió etnikai arányának visszafordíthatatlan felborulásához vezetett: jelenleg húsz százalék körüli a magyarok és szinte 80 százalékos a románok aránya. Képzelje el, mi történne, ha Magyarország hirtelen örökölne hatmillió románt. Éppen ezért a Magyarországhoz csatolással való ijesztgetés nem más, mint a szélsőséges nacionalisták propagandaeszköze.


Erőltetett militarizálás, agresszív ortodox terjeszkedés

Melyek a román hatóságok titkos tervei a székely megyék elrománosítására?

Erőltetett militarizálás: kis túlzással szinte minden székelyre jut egy hegyi vadász vagy egy csendőr. Agresszív ortodox terjeszkedés a főként katolikus és protestáns Székelyföldön: például Nyárádszeredában mindössze néhány román lakosnak már a harmadik ortodox templomot akarják felépíteni, természetesen állami költségvetésből, azaz a mi pénzünkből. Arról nem is beszélve, hogy az utóbbi húsz évben majdnen kétezer templom és negyven kolostor épült az egész Erdélyben.

Székelyföldi telkek és ingatlanok felvásárlása a végrehajtó hatalom intézményeinek szervezésében és nem transzparens támogatásával. Igaz, ebben mi is hibásak vagyunk, mert ahhoz, hogy ezeket a telkeket és házakat megvehessék, valakinek el is kell adnia őket.

Emlékszik még, amikor a Moldovai Köztársaságból érdeklődtek a Kovászna Megyei Tanácsnál, hogy mit lehet tudni arról a kormányprogramról, amely moldoval állampolgárok odaköltözését támogatja? Milyen vehemensen tagadta akkor a kormány, pedig ez a jelenlegi államlogika következménye. Ne értsen félre: nem ellenzem a besszarábok román állampolgársághoz való jogát, de nem szeretném, ha ez a jog a székelyföldi etnikai arányok megváltoztatásához vezetne, amit egyébként a román parlament által ratifikált Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája is tilt.

A nacionál-kommunizmus időszakának elrománosítási gyakorlata, amelyre a Tismãneanu-jelentés is rávilágít, és főleg a nagyobb székelyföldi városokat érintette, napjainkban is folyik, csak kisebb mértékben, korlátozott intenzitással. Érdekes lesz megnézni a 2011-es népszámlálás adatait elsősorban Kovászna megyében, főként Sepsiszentgyörgyön.


Koszovó elnyerte függetlenségét. Mi az autonómiát miért nem?

A magyarságnak tényleg a koszovói és a katalán autonómia-modell kell átvennie, és utcára vonulva kérni a jogait?

Megismétlem, amit nemrég mondtam: ha Koszovó elnyerte függetlenségét, akkor mi miért ne vívhatnánk ki az autonómiát? Emlékszik, amikor Bãsescu elnök úr az autonómiát javasolta megoldásként Koszovó esetében 2005-ben, francia kollégájával, Chirac-kal folytatott beszélgetésében? Ha akkor a román közvélemény különbséget tudott tenni autonómia és függetlenség között, most miért nem tud? Vajon az ENSZ Hágai Nemzetközi Bíróságának – nem kötelező érvényű – ítélete zavarja össze, amely szerint Koszovó függetlenségének egyoldalú kikiáltása 2008-ban nem ellenkezik a nemzetközi joggal? Nem hiszem.

Koszovó azért nyerte el a függetlenségét, mert hitt benne – tulajdonképpen ebben a kontextusban hoztam szóba a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen, de azok a politikusok, akik minősíthetetlen módon támadtak miatta, nem akarták ezt meghallani. A barcelonai katalán megmozdulás példa volt főbb céljaink eléréséért folytatott politikai harc eszköztárának bővítésére. Hinnünk kell a céljainkban, és minden békés eszközt fel kell használnunk az elérésükre, ez volt a mondanivalóm lényege.

Másrészt az EU más tagországaiban működő autonómia-modellek csak iránymutatóak, akkor lehet őket sikerrel alkalmazni, ha az egyénben és közösségében gyökereznek. Pontosabban: olyan életgyakorlatnak kell lennie, amely minden, minket meghatározó sajátosságban megnyilvánul.

Visszatérve Erdély státusához: a régió szélsőséges magyarok festette portréjáról hiányoznak a románok, a szélsőséges románok elképzelte portréról a magyarokat törölték. Abszurdum: tényállásokat tagadnak le, szelektív logikával érvelnek, ezt máshol őrültségnek nevezik. Ha egyre többen szakadnak el a valóságtól, ha egyre többen kezdik használni ennek a közösségi őrültségnek a narratíváját, a helyzet veszélyessé válhat, mint ahogy az árja faj mítosza is az volt.

A tényeket kiegyensúlyozottan kell mérlegelnünk, közösen kell a jövőt építenünk, és ehhez a „Románia – igazi európai otthon minden állmapolgára számára” szlogen ígéretes kezdet lehet.

Miért szeret felfokozottan beszélni? Olyankor ön nélkül szólal meg a szája?

Inkább egyesek hallgatnak engem az eszük nélkül. Húsz éve következetesen képviselem ugyanazt az álláspontot, mégis néha célba vesznek. És nem hiszem, hogy annyi „újszülött” hallgatna, akinek minden vicc új, inkább a különböző érdekeket szolgáló, rövid távú amnézia készteti őket arra, hogy rosszul értsék a mondanivalómat.

Ez demokráciánk törékenységét mutatja: minden nap újrakezdjük, emlékek nélkül, és csodálkozunk, hogy mindig ugyanabba a zsákutcába jutunk. Megszokjuk, hogy Romániát a következmények nélküli országnak hívjuk. De ha nincsenek következmények, akkor nincs felelősség, felelősség nélkül pedig nem lehet megalapozott jövőnk. Én vállalom a felelősséget az összes cselekedetemért és nyilatkozatomért, mert elsősorban Istennek tartozom elszámolással, és ez alól nem tudok kibújni.

Ön bolond. Tényleg bolond, ahogy meg is vádolták?

Lehetséges, hogy ma bolondnak tekintik azt, aki félreteszi saját érdekeit, és a közösség érdekében tevékenykedik. A mi kultúránk, az európai kultúra tele van ilyen személyiségekkel. Pál apostol írja az első, korintusiakhoz írott levelében: „mi ellenben azt a megfeszített Krisztust prédikáljuk, aki a zsidóknak botrány, a görögöknek pedig bolondság” (1Kor 1:23). Erről van szó az európai történelemben is. Örökségünk és jövőnk kötelez minket.