Nem(zet)i diszkrimináció a tévében

Az itt közölt cikk fordítás. A cikkben leírtak nem feltétlenül tükrözik a Manna.ro szerkesztőségének álláspontját.

REFLEX rovatunkban azokat a román nyelvű sajtóban megjelenő cikkeket fordítjuk le, amelyek a Romániában élő magyarokkal kapcsolatosak, vagy a manna.ro szerkesztői számára érdekesnek, hasznosnak tűnnek.

Május 25-28. között olyan reklám népszerűsítette a Realitatea TV-n az Academia Caþavencu aktuális számát, amely több intézmény életét is megbonyolította.

A szpotban harcok, kigyulladt középkori városok képei keveredtek kortárs felvételekkel (Markó Béla Cotroceni-ben, Kelemen Hunor miniszteri eskütétele), és egy hang a hajdani Teleenciclopedia fogalmazásmódját parodizálva a következőt mondta:

„A magyarok a IX. században áramlottak be Európába az Ural hegységen keresztül. Hordákba szerveződve és a sztyeppe népeire jellemző harcmodorral ezek a hódítók megfélemlítették kortársaikat, és rengeteg győzelmet arattak felettük. Legutóbbi győzelmük 2010-re tehető, amikor a magyaroknak sikerült leigázni Dél-Kelet Európa egyik lusta népét, amely harc nélkül engedte át a kulturális minisztériumot. Magyar uralom alatt a kultúra. Olvasd el szerdán az Academia Caþavencuban.”

Következmény: néhány, magát sértve érző magyar ember értesítette az Országos Audiovizuális Tanácsot (CNA). A CNA a maga során értesítette az Országos Diszkriminációellenes Tanácsot (CNCD) és a Romániai Reklámtanácsot.

Elhúzódó viták után mindezek a tanácsok és bizottságok arra jutottak, hogy a reklám nemcsak a magyarokat diszkriminálja, hanem a románokat is a lusta nép kifejezéssel, „amely negatív hatású, kisebbrendűségi komplexust megjelenítő sztereotípia”.
 

 

Az Országos Diszkriminációellenes Tanács többek között ezzel indokolta meg a döntését: „Ha az Academia Caþavencu olvasói «intelligensebbek», mint más sajtótermékek fogyasztói, ebből a népszerűsítési módból nem következik, hogy a Realitatea TV összes nézője ugyanolyan «intelligens», mint az Academia Caþavencu olvasói. […] Más a közönség, amelyhez eljut az üzenet, és eltérő képességgel rendelkezik ennek a reklámterméknek a helyes értelmezéséhez.” (Az Academia Caþavencu szatirikus hetilap egyik régi szlogenje, hogy A mi olvasóink intelligensebbek, mint az övék – szerk. megj.)

Másszóval: a Realitatea TV nézőjeként én butább vagyok, mint az  Academia Caþavencu olvasójaként. Már-már jön, hogy feljelentsem az  Országos Diszkriminációellenes Tanácsot saját magánál, diszkriminációért. De nem teszem.

Csak annyit jegyzek meg, hogy ennek a hosszú szappanoperának a végén a CNA azzal a döntéssel szerette volna törvényessé tenni a reklámot, hogy a tévé függessze fel a sugárzását, és gyártsák újra. A döntés már csak azért is röhejes, mert a reklámot eleve csak május 28-ig sugározták.

Namármost: ennek az országnak az állampolgáraként engem nem tud nem meghatni – egészen rendkívüli módon –, hogy az állam három intézménye agysejteket áldozott arra, hogy felfogja, egy szatirikus-humoros folyóirat reklámja kit diszkriminált jobban.

Nőként viszont meglehetősen zavar, hogy nem foglalkozik más, fontosabb és égetőbb dolgokkal. És itt nem arra gondolok, hogy nem kell már sok ahhoz, hogy élő szexközvetítésben legyen részünk egyenesen Mãdãlin Ionescu asztaláról, erre a CNA azért jobban odafigyel, legalább fél szemmel.

A „műsorvezető asszisztensének” intézményére gondolok, amely folyamatosan és agresszíven a szilikonnal kitömött, az intelligencia leghalványabb jelét sem mutató nő imázsát reklámozza, aki szinte meztelenül de rettenetesen örül annak, hogy olcsó szexuális tárgyként kezelik.

Arra a lányra gondolok, aki Rãzvannak és Daninak „segít”, mindig készen arra, hogy felemelje szoknyácskáját és megmutassa a bugyiját, ha kollégái erre kérik; Mihai Morar „asszisztenseire” gondolok, akik a mellükkel és a fenekükkel kapják el a labdácskákat, vagy a főnök kérésére epekedően nyalják a vuvuzelát, és a hozzájuk hasonlókra.

Vagy ez nem diszkrimináció? És amikor majd azt halljuk, hogy a kislányokat az oviban arra kényszerítették a kisfiúk, hogy mutassák meg a bugyijukat, és a fenekükkel gyurmázzanak, szórakoznunk kell majd, és fetrengenünk a nevetéstől?

Az eredeti szöveg itt található:
Simona Tache: Asta are, asta n-are, asta e discriminare »