A Hargita megyei etnikai konfliktus folytatódik: őrségben a földeken a cigányokkal

A csíkszentmártoni cigányok háza előtt minden hétfő este összegyűlnek a falubeli magyarok.

Három hónappal ezelőtt megtámadták a romák házait, felgyújtották őket, a romákat az erdőre kergették dühösen amiatt, hogy a cigányok lopni szoktak.

A magyarok 15 pontos egyezséget kötöttek velük, amelyben megszabták nekik, milyen szabályok szerint éljenek, és hogy adják el nekik a lovaikat.


A cigányok aláírták.

Tiszteletben is tartották, eddig senki sem szegte meg. Bár néhány civil szervezet önkényesnek véli az egyezséget, a romák hallgattak, és nyeltek. Õk maguk is hibásnak tartják magukat azok miatt, akik loptak.

Most annyira meg vannak ijedve, hogy nincs bátorságuk kimenni az utcára, találkozni az összegyűlt magyarokkal. Arrébb áll néhány felnőtt és suhanc. Megértették, hogy a magyarok nem viccelnek, akik ezt eszükbe is juttatják minden hétfő este.


A sajtóval szemben is megnyilvánul a magyar szélsőségesség

A magyarok csekefalvi találkozói titkosak. Részt vesznek rajta terepszínű ruhát viselő fiatalok ugyanúgy, mint a falu korosabb férfiai is.

Augusztus 17-én, hétfőn mintegy 150 ember gyűlt össze. Arra kérdésre, hogy miért, kitérő válaszokat adtak. Gyanakodva néznek, és várják a pillanatot, amikor valaki tudni fogja, mit kell tenni a betolakodóval, bárki is legyen az. Néhány percen belül megérkeznek a rendőri egységek. A rendőr sem akar szóba állni a sajtóval, viszont beszél a helyiekkel. Folyamatosan és vádlón arról faggatják, ki adta le az ügyészségnek a listát azokkal, akik részt vettek az eseményen. Felelősségre vonják. Azt mondja, nem ő, talán a SRI...

A falusiak feldühödnek. Megfordulnak, és észreveszik maguk között az idegeneket. Néhány másodperc múlva egy csoport haragos ember tiszta románsággal felszólít, hogy azonnal távozzunk onnan, azonnal hagyjuk el a falujukat, ki küldött minket? Ki? Bár megígérem, hogy azonnal elmegyünk, tovább is kiabálnak ránk, rángatják a ruhámat, erőszakosan lökdösnek.

Sietve távozunk, de még látjuk, hogy a rendőr hátat fordít, és egyetlen mozdulatot sem tesz, hogy lenyugtassa az embereket. Nem védett meg minket. Mikor kiérünk a tolongásból, megérkezik a második rendőrségi kocsi is magasrangú tiszttel, egy parancsnokkal. Később tőle tudjuk meg az örsön, ki menekül meg és ki nem.


Rendőrök: „Könnyen elszabadulhat ez a hisztéria”

ªtefan Antal a Hargita megyei rendőrparancsnok helyettese, a parancsnok szabadságon van. Tud mindenről, ami itt zajlik, éppen ezért növelte az állományt Szentmártonban, és iderendelt egy csendőri egységet is. „Több ez, mint a romák és magyarok közötti egyszeri összetűzés. Az egész országban előfordulnak a romákkal kapcsolatos incidensek, de itt ennél többről van szó. Azzal, hogy összegyűlnek a faluban, nyomás alatt tartják a romákat, de minket is. Van valami szokatlan az ilyen helyzetekben. Nem fogadnak el senkit sem a faluban, elkergettek egy idelátogató polgárt is, aki már nem tudom kit keresett. Nem csodálkozom, hogy önöket is elkergették, nem tolerálnak senkit, aki máshonnan jött”, mondta Antal helyettes parancsnok.

Az esti gyülekezésből felismer két, terepnadrágos fiatalembert a fényképről. Azt gyanítja, a feszültséget a közösségen kívülről táplálják, itt viszont már más állami szerveknek kellene bekapcsolódniuk. Egy táborban, ahol a háborús bűnös Wass Albert könyveit árulták, a résztvevőket pedig szélsőjobb propagandával vádolták, a rendőrség azért bírságolta meg a könyvárusokat, mert nem adtak nyugtát. „Hiányzik a megfelelő törvénykezés, ez nem megoldás”, ismerte be Antal, „mert legközelebb nyugtatömbbel jönnek, és nem tehetünk semmit!”

Csíkszentmártonban nyomozást folytattak, elkészültek a bűnvádi dossziék. „A vizsgálatok befejeződtek, a bűnvádi dossziék az ügyészségen vannak, következik a bírósági eljárás. Ott büntetőjogi cselekmények zajlottak, és a tetteseket meg fogják büntetni. Ami a megelőzést illeti, erősítést küldtünk a problémás falvakba, és különleges készültség van érvényben a megye egész területén”, magyarázza  ªtefan Antal, a Hargita megyei rendőrparancsnokság helyettes vezetője.


A községházán nem történik semmi

Csíkszentmárton polgármestere szabadságát tölti, az alpolgármester nem tud semmiről, nem ártja bele magát, nem tudja, nem akarja. Hallott a falubeli gyülekezésekről, de soha nem volt ott, nem tudja, miért gyűlnek össze az emberek. A cigányokkal kötött egyezségbe a községháza nem szólt bele, nem alkalmaztak egészségügyi, tanügyi szociális munkást a romák számára, és szakértőt sem. Nem terveznek semmit a roma közösségekkel, semmilyen projektjük nincs számukra.


Az éjszaka hangjai

A szentmártoni magyarok saját maguk akarják megoldani a problémáikat a romákkal. Ahányszor csak alkalmuk adódik, megmondják nekik, hogy a magyaroknak van pénzük, ha megbüntetik őket, akkor kifizetik, de után megbosszulják. És akkor nem lesz ott sem a sajtó, sem a szervezetek, hogy megvédjék őket.

A cigányok most már hisznek nekik. Nem írástudók, nem olvasnak sajtót, azt sem igen tudják, mire lennének jók a civil szervezetek, fogalmuk sincs róla, hogy másszanak ki a slamasztikából, és nem is hiszik már, hogy ki tudnak.

Szentmártonban jobban megértem, mint bárhol máshol, a helyi rendőrséghez kiküldött parancsnok szavait: „Aki tud írni és olvasni, az megmenekül.”


A Jobbik szélsőséges szervezetnek van „megoldása” a cigányok számára

A román sajtó jelezte az utóbbi időben, hogy Erdélyben megerősödtek a szélsőséges magyar politikai mozgalmak. A magyarországi Magyar Gárda (amelyet a budapesti bíróság betiltott) alapján megalakítanák a Székely Gárdát, jelentette be nemrég szándékát Csibi Barna, a Székely Nemzeti Tanács csíkszéki volt elnöke.

„Tudom, hogy létezik az RMDSZ, az SZNT és a romániai magyarok más szervezetei, de egyik sem tesz semmit. A Székely Gárda a nemzetért, a népért élne és dolgozna”, magyarázta a kezdeményező.

A székelyföldi szélsőséges megnyilvánulásokat egyes esetekben a helyi hatóságok is támogatják. A Hargita megyei tanács nem egészen két hónapja közpénzzel támogatta az Erdélyi Magyar Ifjak Gyergyószentmiklós melletti táborát, amelynek díszvendége Vona Gábor volt, a magyarországi szélsőjobb párt, a Jobbik (Jobbik Magyarországért Mozgalom) elnöke.

A Jobbik azt állítja magáról, ő az egyetlen párt, amely meg tudná oldani „a magyar társadalom alapproblémáinak egyikét, az állandóan növekvő cigány népességéét”.


Carol és az ő cigányai

Csíkszentmárton és Csíkszereda között elterülő mezőkön, a krumplihalmos földeken cigányasszonyok rázzák a szélben virágos szoknyáikat, közben sebesen töltik a piros zsákokat burgonyával. A gyerekeik fegyelmezetten játszanak az ágyásokban, a ló a közelben legel, a szekér mellett. Este Carol egy-egy zsák krumplit ad nekik a napi munkájukért. A nők felpakolják a szekérre a krumplit és a gyerekeket, összehúzzák virágos szoknyáikat, és elindulnak a házaik felé.

Carol elégedett a munkájukkal, már évek óta. Õ úgy kedveli a cigányokat, amilyenek. „Indiában csak ülnek a fa alatt, és gondolkodnak, ott bölcseknek tartják őket. Õk ilyenek. Mások, mint mi. Akkor jönnek hozzám dolgozni a krumpliföldekre, amikor jólesik nekik. Nem kellene megváltoztatnunk őket, és nem is lenne jó, ha megváltoznának. Én így kedvelem őket, ahogy vannak.” De Carol tudományos kutató Csíkszeredában. Tudja, hogy nem lehet addig elfogadni valamit, amíg meg nem értjük.