Civil kurázsi

Vannak ezek a szép szavak, hogy „civil”, meg az, hogy „magyar”, vagy itt van mindjárt az, hogy „zöld”. Hát ezeket úgy lehet használni, mint valami szép fényes pajzsot: az ember maga elé tartja, és máris lebarnul, jól érzi magát, helyre áll a D-vitamin háztartása, érzi az izmaiban feszülő erőt.



Ne közelíts a pajzsos emberhez. Aki civil, magyar vagy zöld, az velünk van. És annak mindig igaza van. Tiszta a lelke, a lába, a füle és a körme.

A civilek például sokkal, de sokkal jobbak, mint a politikusok. Akiket viszont azonnal, lendületből seggbe lehet rúgni, le lehet hülyézni, köpni. A politikus az mind aljas, aki csak a saját zsebét tömi, aki két pofára eszi a mások (civilek) által kikapart gesztenyét.

 
A politikus hülye, nem ért semmihez,

nem is értjük, miért vesz levegőt. Ellentétben a civilekkel, akik azért vesznek levegőt, hogy leszívják mélyen a civil tüdejükbe, majd oxigénnel dúsítva kifújják azt. Így hasznos tagjai ők a társadalomnak. A civilek fotoszintetizálnak is, annyira jók, nem génmódosított alapon. Mi lenne velünk nélkülük?

A politikusnak saját háza, autója van, de még milyen, és vagyonbevallása, hogy nem sül le a pofájáról a bőr, míg a civilnek szervezete, pályázata, pecsétje és mindenek fölött igaza van. Hála jár nekik érte. Meg pályázati pénz, amit a politikus, a galád, nem ad oda. Vagy nem annak adja, hanem egy másik civilnek. Mert vannak igazi civilek és álcivilek, ők igazából politikusok, csak nem mutatják.


A magyarok azok még jobbak a civileknél is.

Kivéve, ha civilmagyarok, mert náluk már nem is lehet jobb. Na jó, a civil zöld magyarok, azok aztán mindennél jobbak, ott ülnek az atyaúristen jobbján. A magyaroknak akkor is igazuk van, ha meg se szólalnak. A magyarok és a civilmagyarok között az a különbség, hogy a civilmagyarok megszólalnak, de csak azért, hogy igazat adjanak azoknak a magyaroknak, akik hallgatnak. És akiknek igaza van.

Kellő bölcsesség hiányában azt hihetnénk, hogy a magyarok csak úgy úszkálnak a népek tengerében, a többiek között, mint például a románok. De nem, mert először is a magyarok mindig árral szemben, balsors akit régen tép. Másodszor is, a magyar az magyar: összemérhetetlen, lekörözhetetlen, pótolhatatlan, alanyi jogon rendkívüli és értékelendő. Soron kívüli. Továbbá: megható, felemelő, könnyes lesz tőle az ember szeme.


A magyar politikus a legjobb

a politikusok között, őt egyáltalán nem szabad lehülyézni, leköpni, és eszünkbe se jusson seggbe rúgni. A magyar politikusnak a győzelmi pajzson a helye, taps jár neki meg elismerés. Azért az áldozatos munkáért, amit a megható, felemelő, könnyes és rendkívüli magyarságért tesz.

A magyar politikust, ha nem volna, ki kéne találni. A magyar politikust még a civilek is a keblükre ölelik, eszükbe sem jut a zsebükben turkálni, számon kérni vagy tüntetni ellene. És mindezért cserébe a pályázati pénzt kérés és elszámolás nélkül önként oda adja. Ebből is látszik, hogy mennyire rendes ember.


Végül: a magyar zöld politikus annyira jó,

hogy már nem is lehet kitalálni. Neki olyasmi is az eszébe jut, ami még a civileknek sem. Ő az, aki mindig a saját kertjén belül van, aki mindig jobban tudja, sőt meg is mondja. Aki nem árulja el, nem adja el, akit nem lehet megvesztegetni, aki igazán megbecsüli, kiharcolja, eléri, és ha mindezt nem sikerül, akkor legalább jól megmondja.

Többször is, és aztán körbeküldi sajtótájékoztatóban a végtelenített email listáján, hogy egészen biztosan mindenkihez eljusson, hogy jól megmondta. És mindenki szavazhasson rá, mert így jön el az ő országa, a földi paradicsom, civil-zöld-magyar politikusokkal sűrűn benépesítve.