Az egerek hatalmáról
Egy hős udvarló egyszer egy fehér egeret vitt ajándékba kedvesének, aki meg, mivel nem szerette volna megbántani udvarlóját, elfogadta az ajándékot, holott rettegett és irtózott mindennemű rágcsálótól.
Tette mindezt azért, mert nem kívánta megbántani udvarlóját, hiszen válogatni más férfiak között nem tudott, mert férje teljességgel elzárta a külvilágtól, ezt az egyetlent pedig úgy szerezte meg, hogy férje a barátjának vallotta, és a barátokban, úgy tudta a szerencsétlen ökör, megbízhatunk.
A fehér egér ott grasszált tehát ketrecében fel és alá, minden bizonnyal a kiutat kereste, ezt már onnan is kikövetkeztethetjük, hogy fél óra keresgélés után meg is találta, mert végigiramodva a hálószobán, egyenesen felugrott az ágyban hadakozók vánkosára, és ott sunyin megrezegtette a bajszát, és már éppen berendezkedett volna, amikor a hölgy, a vánkosból felpillantva,
irtózatosan elvisította magát.
A hős udvarló férfiasságának bizonyítványát vélte előtörni a hölgyből, és még hevesebb lökésekkel igyekezett fenntartani a bizonyosságot. Az egér természetesen még rettenetesebben megijedt, mert befutott az ágy alá, és ott próbált egy nyugodtabb zugot találni, amit valószínűleg meg is talált, mert az udvarló, leszállva nőről és ágyról, keresgélni kezdte, azonban sehogysem lelte.
Az udvarló még aznap délután egy macskával állított be, hogy hölgyét megnyugtassa, és az eljövendő közös ágytornák nevében bevágta a macskát az ágy alá, ő pedig ugyanennek a célkitűzésnek a jegyében rávetette magát a hölgyre, aki elnyúlva hevert a paplan alatt a végigélt izgalmak fáradtságát nyögve.
A macska gyámoltalanul nézett maga elé,
úgy maradt ott, ahogy gazdája odalökte, tanácstalanabb volt, mint valaha, egeret életében nem fogott, és utálta az ágyak alatti poros, koszos zugokat. Ezért aztán csakhamar úgy döntött, puhább helyet keres magának, és minden késedelem nélkül fölugrott az ágyra, rátelepedett a takaróra, és körmeit ki-be húzva dagasztani kezdte a paplant, körmeit mélyen belemélyszetve a takaró alatt heverők húsába.
Az udvarló haladéktalanul kifutott az udvarra, eloldotta a kopókutyát, és ráeresztette a hálószobára. A macska ijedtében fölugrott a sötétítőfüggönyre, amit sikeresen végighasított, a kopókutya pedig végleg leverte a függönytartót, ami meg felborította az ágy mellett található drága vázát, aminek tartalma, holmi állott, büdös lé a szintén drága perzsára ömlött, a macska tovább menekült, és mindeközben a hölgy, a ház úrnője torkaszakadtából visított, amit még az is tetézett, hogy a megvadult kutya tévedésből az udvarló kezébe mart.
Nem tudhatjuk,
hogy a hölgyet végül az udvarló eljuttatta-e a csúcsra vagy sem. Mint ahogy az is a részletek homályában maradt, hogy az az egyetlen, apró, fehér egerecske hová lett. És hogy miért akart minden áron a fajtája számára annyira otthonos ketrecből kikerülni, az sem világos.
Egyszerűen felszívódott az éjszakában, odébb állt, és pár hónappal később, amikor beköszöntött a tél, valószínűleg megfagyott.
A ház úrnője kilenc hónappal később három, rózsaszín bőrű kisfiúnak adott életet, a kisfiúk az újszülött ikreknél nem szokatlan apró méretnél is is apróbbak voltak, tenyérnyinél alig nagyobbak, és kedvesen cincogva bújtak össze kiságyukban. Metszőfogaikat, amelyek születésükkor már megvoltak, pár hónappal később veszítették el, amikor már végképp elkoptak a babaágy farácsainak folyamatos rágcsálásában.
