Cirkusznak vége, cirkusz keződik

Első kérdés: legitim elnök lesz-e Bãsescu?

Ilyen eredménnyel és a lakosság alacsony bizalmi indexével a választások jogszerűségében, minden valószínűség szerint nem. Cseppet sem kételkedem abban, hogy mindkét párt ott és úgy csalt, ahogy érte. Valószínűleg – ahogy a szociáldemokrata Ponta frusztráltan megjegyezte – a PD-L sétáltatási gépezete jobban működött, mint a PSD-é.

A néhány tízezres különbség az ötmilliós táborokhoz képest nagyon kicsi, bármerre dőlhetett volna. Mennyi csalás volt, elfogadják-e az óvást?

Elsősorban azon múlik, mennyi bizonyítékot sikerül összegyűjteni (tömeges csalást kell bizonyítani, nem néhányat). Nem adok nagy esélyt annak, hogy érvénytelenítse a BEC vagy akár az Alkotmánybíróság a második forduló végeredményét.


Második kérdés: ki a hibás a PSD-PNL-RMDSZ-nemzeti kisebbségek koalíció sikertelenségéért?

Valószínűleg mindenkinek van egy kis része benne. Talán a szociáldemokratáké a legnagyobb, mert nagyon eltolták Mircea Geoanã utolsó, sorsdöntő vitáját. Úgy engedték be az arénába, hogy nem készítettek neki tisztességes választ saját, Sorin Ovidiu Vântunál tett látogatásával kapcsolatban, amely akkorra már a sajtóban (Hotnews, Catavencu) is nyilvánosságra került.

Eleve nagy baki volt, hogy a folyamatos mogulozás közben elment hozzá éppen az utolsó kampányhéten, de az már megbocsáthatatlan, hogy miután ez sajtótéma lett, a stábja ne készítse fel Bãsescu nagyon is várható támadására. Geoanã stábja nem csak abban tévedett, hogy erre nem készítette fel a jelöltet, de abban is, hogy nem készítettek elő valóban ütős támadást, mondjuk ki: negatív kampányt Bãsescu ellen a vitában.

Kihagytak két olyan jó fúrási lehetőséget, mint az a két kérdés, amit Geoanã tehetett fel Bãsescunak, illetve a vita végi ajándékozás. Ezekben sokkal jobban elő lehetett volna venni Bãsescu hibáit, kényelmetlen helyzetbe lehetett volna hozni.  Maga Geoanã sem volt túl jó, monoton volt a szövege, túl gyorsan beszélt, közhelyes, kevés ütős gondolattal. Mindez elsősorban a PSD kampánystábjának róható fel.

A Nemzeti Liberális Párt fő hibája abban állt, hogy nem volt eléggé meggyőző és hatékony a „kommunistázó” ellenkampány kivédésében. Egyértelmű, hogy a Geoanã ellen főként azok a jobboldali emberek szavaztak, akik máig nem felejtik a kommunizmus éveit, és máig nem képesek elválasztani ezeket a PSD-től. A PNL mint a valamikori kommunizmus-ellenes elit legtekintélyesebb összefogója ezt a bélyeget jóval erősebben kellett volna, hogy lemossa a támogatott jelöltről.

Nem volt elég sem Doina Cornea, sem Temesvár. Ennél több kellett volna. Valószínűleg azért is nem tudtak többet, mert csapaton belül is komoly volt a megosztottság.

Az RMDSZ-nek is megvan a maga hibája, és ezt most a szemére is hányják. Elsősorban azt, hogy nem vette túl komolyan a második fordulós kampányt. A Geoanã melletti állásfoglalás vérszegény volt, a PSD mellett gyakorlatilag nem kampányolt, még kevésbé mozgósított. Igaz, nem lett volna könnyű feladat PSD-s jelöltre buzdítani az alapvetően PSD-ellenes magyarságot. De ha már döntöttünk, intenzívebben kellett volna gyakorlatba ültetni.

A fentiek közül bárhol elveszhetett a sorsdöntő néhány tízezer szavazat. Mindhárom pártnak megvan a maga része.


Harmadik kérdés: Milyen kormányzás jöhet?

Három verzió lehetséges: a jelenlegi, Geoanã mögötti koalíció kitart, konfrontációs állapot fennmarad az elnök és a parlament között. Ebben az esetben nem lesz új kormányunk az idén, és minden valószínűség szerint előrehozott választásokra kell számítani 2010 tavaszán.

Az előrehozott választás egyetlen pártnak sem jó. Nem beszélve arról, hogy mennyire káros az ország jelenlegi állapotában a politikai instabilitás és a csomó, feleslegesen újra kidobott pénz. 476 választói kerületben újra kampányt fizetni már senki nem tud, nem is akar. A vállalkozóknak is elegük lett a kampányfinanszírozásból, főleg 5 kampány és egy olyan rossz gazdasági év után, mint 2009. Ennek tehát az esélye nem túl nagy.

A másik opció egy PD-L-RMDSZ-Kisebbségek-(PD-L által összevásárolt) függetlenek koalíciója által megszavazott kormány.  Hogy egy ilyen konstrukciónak meglegyen a  többsége, alig néhány képviselőt vagy szenátort kell még „megvásárolnia” a PD-L-nek. Egy újságíró kollégám szerint állítólag már csak 2 szavazat hiányozna. Jó kérdés persze, hogy mit akar a PD-L, mit akar a PNL (egy része), mit akar az RMDSZ.

Ha a narancsoknak jobban megéri az előrehozott választás, és pénzt is tudnak találni rá, Bãsescu nem fog sokat várni vele. Ha ez a koalíció mégis összejön, a kormány túl stabil így sem lesz, hisz hajszálon fognak múlni a szavazások.

A harmadik opció akár háromféle is lehet: pusztán PD-L – PNL koalíció, PD-L – PNL – RMDSZ koalíció, PD-L – PNL egy része – RMDSZ koalíció (abban az esetben, ha a PNL szakad). Számításaim szerint bármelyik verzió viszonylag stabil, 55% fölötti parlamenti többséget jelentene.


Negyedik kérdés: Melyek a potenciális veszélyek most?

Olyan alkotmányos reform, amely végleg elbillentené a hatalmat (elsősorban a kormányalakítási és -kontrollálási döntést) a parlamenttől az államelnök felé. Elnöki köztársaság intézménye nem kiforrott demokráciákban sosem hozott jót. Az irreleváns, hogy hivatalosan továbbra is félelnökinek hívnák vagy bármi másnak. Románia nincs felkészülve sem egy amerikai, sem egy francia típusú elnöki köztársaságra. Nem mellékesen egy ilyen hatalmi eltolódás nekünk, erdélyi magyaroknak sem lenne jó, hisz számunkra a legfontosabb befolyási felület a parlament.

A választási rendszer olyan reformja, ami az erdélyi magyarság számára katasztrofális károkkal járna. Ha megszűnik a parlament egyik háza, és lecsökken a honatyák száma 300-ra, az új körzeti kialakítás egyértelműen csak rosszabb lehet nekünk, hisz a szórványosodás miatt Hargita, Kovászna, részben Maros és Szatmár megyén kívül nem igazán lehet olyan nagyobb körzeteket faragni, ahol jó esélyeink lennének. Különösen, ha a vitatott arányos visszaosztási rendszer is eltörlődne, teljesen biztos, hogy Arad, Brassó, Máramaros magyar képviselő nélkül maradna, jó eséllyel sajnos Kolozs megye is. Bihar, Szilágy, Szatmár és Maros megye is több helyet veszítene.

Ennek következtében az RMDSZ parlamenti részaránya nem lenne több, mint 3-4 százalék, amivel már sokkal kisebb befolyást lehet majd elérni. Az egyetlen esélyünk, hogy ennél a reformnál, ami a referendum sikere miatt nem igazán látszik megállíthatónak, megtartsuk az arányos visszaosztás intézményét. Ez amúgy a PNL elemi érdeke is. Így, akár abszurd visszaosztási eredményekkel is, de az országos 6,5% az 6,5%-nyi képviselőt adna. Az sem lenne baj, ha az új választási kerületek megrajzolásának pillanatában éppen kormányon lennénk, így sokkal nagyobb eséllyel vigyázhatnánk az etnikai határok menti körzet-kialakításra (amennyire ez lehetséges).

Tartok attól is, hogy egyre nagyobb lépésekkel közeledünk a rendőrállam státus felé. A titkosszolgálati lehallgatások, követések, jelentések mértéke a közvitákban elhangzottak alapján így is úgy néz ki, rég átütötte a törvényesség határait. Ha ez így van, a titkosszolgálatok beavatkozása a gazdasági és politikai szférába a következő 5 évnyi Bãsescu-érában várhatóan csak erősödni fog, ami alapjaiban megkérdőjelezi a jogállam létét.


Ötödik kérdés: Mi lesz az RMDSZ-el?

Mi lenne? Az RMDSZ közel 7 százalékos parlamenti erő legalább 2012-ig. Változni ez nem fog. Az önkormányzati jelenlét és befolyás sem fog változni különösebben, kivéve esetleg 1-2 helyi koalíció újrarázását az új kormány összetételének megfelelően.

Kommunikáció szintjén most valóban nincs jó helyzetben a Szövetség, hisz arra a jelöltre buzdított, amelyik nem nyert. Ilyen a politikában előfordul, ez önmagában nem katasztrófa, de nagyon kényelmetlen helyzet. A magyar képviselet léte azonban nem ezen a választáson múlott, múlik.

Esetleges kormányalakítási pozíciók szintjén ugyanakkor egyáltalán nem tiszta a kép. Persze nem is lehet a választások után egy-két nappal. Itt nagyon sok függ majd Bãsescu akaratától, a PD-L számításaitól, a PNL-n belüli mozgásoktól. Sok múlik az RMDSZ vezetősége eddigi háttértárgyalásaitól és az ezután jövők sikerétől.

Sok függhet Eckstein-Kovács Pétertől is, akinek Cotroceni-i jelenléte most igencsak felértékelődhet.

Biztos dolog nem igazán van. Talán egy csupán: a cirkusz megy tovább.