2008.03.04
|
0 hozzászólás
Mit tegyen a tabu, hogy beszéljenek róla?
Van pár témánk, ami vagy tabu, vagy nem érdekes, vagy nem található meg az MTI kopi-paszta állományában, vagy nem is gondolkodtunk el róla. Esetleg csak ritkán. De nagyon ritkán, és akkor sem objektíven, illetve szégyelljük, normálisnak tartjuk, esetleg nemzeti hagyománynak számít.
hirdetés
Homoszexualitás
Hol vannak az erdélyi magyar melegek? Mert vannak, ne mondja senki, hogy nincsenek. Egy több éven át folytatott indianai egyetemi felmérés szerint minden társadalomban átlagban a férfiak 7, a nők 2 százaléka saját neméhez vonzódik. Ez azt jelenti, hogy az erdélyi magyarság körében is minden 14 férfiből legalább 1 meleg. A kutatás azt is kijelenti, hogy ez biológiai szabály, és nem függ attól, hogy a társadalom mennyire fogadja el, vagy sem ezt a jelenséget. Kérdés tehát: miért félnek még mindig az erdélyi melegek a megnyilvánulástól, illetve miért fél a sajtó a témától?
A romák kérdése
Ez természetesen nagyon bő és komplex téma. Nem lehet azt mondani, hogy nincsenek konferenciák, kiadványok, kutatások. Foglalkoznak a témával tudományos körökben bőven. De mi van a sajtóval? Ír a sajtó is, igaz. Legtöbbször arról, hogy letartóztattak valakit, vagy összeverekedtek, vagy éppen a Blaha teret ijesztgeti egy 12 éves kölök. De ki ír arról, hogy Háromszék vagy Marosszék egyes magyar falvai máris roma többségűek? Ki ír arról az időzített bombáról, ami Brassó vagy Szeben megyékre vár belátható időn belül? Ki ír ezeknek az embereknek és főleg gyerekeiknek a kilátástalanságáról, a sokunknak már elképzelhetetlen higiéniai, lakhatósági környezetről, alultápláltságról?
Demográfiai zuhanás
Erről, ha ritkábban is, de még hallunk. Két módon: Kiss Tamás kimondja, hogy mi a valós helyzet, illetve valamelyik jobboldali politikus panaszkodni kezd egy kampányrendezvényen arról, hogy a magyarok kivándorolnak.
Kérdés: hány helyi lap mutatta be a Kiss Tamás-féle előrejelzés eredményeit a saját vidékére? Tudják-e azok az emberek, akik újabb és újabb magyar iskolákért harcolnak, hogy alig pár éven belül már a mostani osztályok egy részét sem lesz aki megtöltse? Tudják-e egy-egy vidék vezetői, gondolkodó emberei, hogy milyen perspektívák állnak előttük, illetve milyen iskola és sürgős közösségszervezési megoldások kellenek?
Egyházi iskolasorvasztás
Nemrég elindult végre egy közvita egyházaink erőszakos oktatási térnyeréséről. De hány újság meri továbbvinni? Hány helyi vagy országos lap meri kimondani, hogy a saját egyházaink emésztik fel a saját állami iskoláinkat az ő városaikban? Hány városban írják meg, hogy évente egyre több osztály kényszerül délután iskolába járni, mert az ingatlant visszakapó egyház fokozatosan szorítja ki az állami iskolát? Hány értelmiségi, hány újságíró meri ki is mondani azt, amit gondol: a vallásnak nem az iskolában a helye?
Egyházi ingatlanok titkos útja
Hány oknyomozó riportot olvastunk arról, hogy mi történik azokkal a belvárosi ingatlanokkal, amelyeket az egyházaink kaptak vissza? 2, 3, 4? Ki mer írni a hotelekről, vendéglőkről, üzletekről, amelyek az egyházaink leple alatt működnek? Ki mer írni azokról az utcára tett idős emberekről, magyar érdekeltségű intézményekről, akik és amelyek hajléktalanok lettek ezen épületek visszaszolgáltatása után?
Alkoholizmus
Hány cikket olvastunk az erdélyi magyar falvak alkoholizmusáról? Hány kampányt láttunk a jelenség ellen? Mikor veszi már észre valaki, hogy nem normális az a szintű pálinkázás, ami nálunk folyik? Családok szakadnak szét, gyerekek nőnek fel ordibáló szülők között, apukák és nagytaták halnak meg májcirrózisban. Nem mondom, hogy tömegbetegség lenne, de van éppen akkora ez a jelenség, hogy igazán foglalkozni kellene vele.
A étkezési kultúra egyes problémái
Erdélyi konyha, magyar konyha, román konyha. Zsír, hús, csípős, rántott, krumpli, burgonya, pityóka. Menj be egy átlag (nem puccos) erdélyi magyar vagy román vendéglőbe, és nézd meg a menüt: pityóka hússal 23 formátumban, majd a kalóriabomba vajas-krémes tészta. Kevés saláta, kevés hal, kevés gyümölcs, kevés párolt zöldség. Ne csodálkozzunk 3 dolgon: 30 után a legtöbb ember már kövér, 40 után a legtöbb embernek emésztési panaszai vannak, 50 után nem ritka a szívinfarktus. Nem azt mondom, hogy az erdélyi konyha nem jó. De azt ki merem mondani, hogy nagy része köszönő viszonyban sincs az egészséges étkezéssel.
Városi munkások élete
Foglalkozik valaki konkrétan azon százezrek életével, problémáival, érdekeivel, akiket a Ceauºescu-korszak hozott városokba az iparosítás során? Miért gondolja mindenki azt, hogy az erdélyi városok munkás magyarjai 1990-ben hirtelen mindannyian „polgáriak” lettek, középréteg, jó magyar emberek? Mitől lett volna ez a közepesen iskolázott proletár réteg hirtelen annyira polgári? Vajon mit gondolnak a mai életről azok a ma már 40 és 65 között lévő erdélyi magyar városlakók, akik a '70-es, '80-as években kerültek a gyárakba, bányákba, nehéz és könnyű iparba, legtöbben faluról? Ki foglalkozik ezzel a népes réteggel? Mit érthetnek ők ebből a nagymagyar autonóm világból?
A szociális élet hiánya
Hány cikket, elemzést, témafelvetést olvashattunk eddig arról, hogy a városi magyar lakosság nagyobb százalékának (többnyire a nem értelmiségieknek) gyakorlatilag nincs szociális élete? Hazamegy a munkából, leül a tévé elé, és ott éri az esti álom.
Nincsenek klubjaink, nincsenek társaságaink, nincsenek olyan szervezeteink, amelyek a nem értelmiségieket (a magyar lakosság nagyobbik részét) megmozgatnák. A városi találkozik barátaival ünnepekkor és városnapokon. A többi napon otthon ül. A falusinak marad a kocsma, mert mi más lenne? Milyen ingervilágban élnek ezek az emberek?
A nemi egyenlőség hiánya
Az asszony nevelje a gyereket, mosson, takarítson, üljön otthon. Azt hiszed, hogy egy régi filmben hallod ezt? Gondolkodj el még egyszer. Bemész egy irodába, mit látsz? Kislány dolgozik 8 milláért a 20 millát kereső férfi főnökének. Előléptetés van a cégnél, esélyes egy fiatal fiú és egy lány. Szerinted ki fogja megkapni az állást?
Felvételi van a kolozsvári Protestáns Teológián. Hány hely van a fiúknak, és hány hely van a lányoknak? Mekkora lehet azon háztartások aránya az erdélyi magyarság körében, ahol a feleség megközelítőleg ugyanannyit, vagy akár többet keres, mint a férje? Vajon miért nagyon alacsony ez a szám? Minden nő alulképzettebb lenne a férjénél? Nem hinném.
A magyar nacionalizmus
Ott van, tudjuk. Nézzünk a szívünk mélyére, és kérdezzünk meg magunktól: hány olyan barátunk van, aki utálja a románokat, kihajtaná őket Erdélyből? Hány olyan ismerősünk van, aki szerint a román alsóbbrendű paraszt nép, akinek a kultúrája egy tákolt csobánvilág keverve manelével?
Hány sovén erdélyi magyar barátod van? Szidjuk orrba-szájba a román nacionalizmust a sajtónkban (egyébként teljesen jogosan), de ki szankcionál egy magyar kirohanást?
Még sorolhatnám tovább, hisz bőven volna még téma, amiről nem, vagy alig beszélünk. Olyan témák, amelyekről ritkán szólnak újságok, konferenciák, riportok, politikusok. Pedig a saját társadalmunkat először teljes egészében fel kellene tárni ahhoz, hogy majd a valós problémái megoldásán fáradozhassunk.
Hol vannak az erdélyi magyar melegek? Mert vannak, ne mondja senki, hogy nincsenek. Egy több éven át folytatott indianai egyetemi felmérés szerint minden társadalomban átlagban a férfiak 7, a nők 2 százaléka saját neméhez vonzódik. Ez azt jelenti, hogy az erdélyi magyarság körében is minden 14 férfiből legalább 1 meleg. A kutatás azt is kijelenti, hogy ez biológiai szabály, és nem függ attól, hogy a társadalom mennyire fogadja el, vagy sem ezt a jelenséget. Kérdés tehát: miért félnek még mindig az erdélyi melegek a megnyilvánulástól, illetve miért fél a sajtó a témától?
A romák kérdése
Ez természetesen nagyon bő és komplex téma. Nem lehet azt mondani, hogy nincsenek konferenciák, kiadványok, kutatások. Foglalkoznak a témával tudományos körökben bőven. De mi van a sajtóval? Ír a sajtó is, igaz. Legtöbbször arról, hogy letartóztattak valakit, vagy összeverekedtek, vagy éppen a Blaha teret ijesztgeti egy 12 éves kölök. De ki ír arról, hogy Háromszék vagy Marosszék egyes magyar falvai máris roma többségűek? Ki ír arról az időzített bombáról, ami Brassó vagy Szeben megyékre vár belátható időn belül? Ki ír ezeknek az embereknek és főleg gyerekeiknek a kilátástalanságáról, a sokunknak már elképzelhetetlen higiéniai, lakhatósági környezetről, alultápláltságról?
Demográfiai zuhanás
Erről, ha ritkábban is, de még hallunk. Két módon: Kiss Tamás kimondja, hogy mi a valós helyzet, illetve valamelyik jobboldali politikus panaszkodni kezd egy kampányrendezvényen arról, hogy a magyarok kivándorolnak.
Kérdés: hány helyi lap mutatta be a Kiss Tamás-féle előrejelzés eredményeit a saját vidékére? Tudják-e azok az emberek, akik újabb és újabb magyar iskolákért harcolnak, hogy alig pár éven belül már a mostani osztályok egy részét sem lesz aki megtöltse? Tudják-e egy-egy vidék vezetői, gondolkodó emberei, hogy milyen perspektívák állnak előttük, illetve milyen iskola és sürgős közösségszervezési megoldások kellenek?
Egyházi iskolasorvasztás
Nemrég elindult végre egy közvita egyházaink erőszakos oktatási térnyeréséről. De hány újság meri továbbvinni? Hány helyi vagy országos lap meri kimondani, hogy a saját egyházaink emésztik fel a saját állami iskoláinkat az ő városaikban? Hány városban írják meg, hogy évente egyre több osztály kényszerül délután iskolába járni, mert az ingatlant visszakapó egyház fokozatosan szorítja ki az állami iskolát? Hány értelmiségi, hány újságíró meri ki is mondani azt, amit gondol: a vallásnak nem az iskolában a helye?
Egyházi ingatlanok titkos útja
Hány oknyomozó riportot olvastunk arról, hogy mi történik azokkal a belvárosi ingatlanokkal, amelyeket az egyházaink kaptak vissza? 2, 3, 4? Ki mer írni a hotelekről, vendéglőkről, üzletekről, amelyek az egyházaink leple alatt működnek? Ki mer írni azokról az utcára tett idős emberekről, magyar érdekeltségű intézményekről, akik és amelyek hajléktalanok lettek ezen épületek visszaszolgáltatása után?
Alkoholizmus
Hány cikket olvastunk az erdélyi magyar falvak alkoholizmusáról? Hány kampányt láttunk a jelenség ellen? Mikor veszi már észre valaki, hogy nem normális az a szintű pálinkázás, ami nálunk folyik? Családok szakadnak szét, gyerekek nőnek fel ordibáló szülők között, apukák és nagytaták halnak meg májcirrózisban. Nem mondom, hogy tömegbetegség lenne, de van éppen akkora ez a jelenség, hogy igazán foglalkozni kellene vele.
A étkezési kultúra egyes problémái
Erdélyi konyha, magyar konyha, román konyha. Zsír, hús, csípős, rántott, krumpli, burgonya, pityóka. Menj be egy átlag (nem puccos) erdélyi magyar vagy román vendéglőbe, és nézd meg a menüt: pityóka hússal 23 formátumban, majd a kalóriabomba vajas-krémes tészta. Kevés saláta, kevés hal, kevés gyümölcs, kevés párolt zöldség. Ne csodálkozzunk 3 dolgon: 30 után a legtöbb ember már kövér, 40 után a legtöbb embernek emésztési panaszai vannak, 50 után nem ritka a szívinfarktus. Nem azt mondom, hogy az erdélyi konyha nem jó. De azt ki merem mondani, hogy nagy része köszönő viszonyban sincs az egészséges étkezéssel.
Városi munkások élete
Foglalkozik valaki konkrétan azon százezrek életével, problémáival, érdekeivel, akiket a Ceauºescu-korszak hozott városokba az iparosítás során? Miért gondolja mindenki azt, hogy az erdélyi városok munkás magyarjai 1990-ben hirtelen mindannyian „polgáriak” lettek, középréteg, jó magyar emberek? Mitől lett volna ez a közepesen iskolázott proletár réteg hirtelen annyira polgári? Vajon mit gondolnak a mai életről azok a ma már 40 és 65 között lévő erdélyi magyar városlakók, akik a '70-es, '80-as években kerültek a gyárakba, bányákba, nehéz és könnyű iparba, legtöbben faluról? Ki foglalkozik ezzel a népes réteggel? Mit érthetnek ők ebből a nagymagyar autonóm világból?
A szociális élet hiánya
Hány cikket, elemzést, témafelvetést olvashattunk eddig arról, hogy a városi magyar lakosság nagyobb százalékának (többnyire a nem értelmiségieknek) gyakorlatilag nincs szociális élete? Hazamegy a munkából, leül a tévé elé, és ott éri az esti álom.
Nincsenek klubjaink, nincsenek társaságaink, nincsenek olyan szervezeteink, amelyek a nem értelmiségieket (a magyar lakosság nagyobbik részét) megmozgatnák. A városi találkozik barátaival ünnepekkor és városnapokon. A többi napon otthon ül. A falusinak marad a kocsma, mert mi más lenne? Milyen ingervilágban élnek ezek az emberek?
A nemi egyenlőség hiánya
Az asszony nevelje a gyereket, mosson, takarítson, üljön otthon. Azt hiszed, hogy egy régi filmben hallod ezt? Gondolkodj el még egyszer. Bemész egy irodába, mit látsz? Kislány dolgozik 8 milláért a 20 millát kereső férfi főnökének. Előléptetés van a cégnél, esélyes egy fiatal fiú és egy lány. Szerinted ki fogja megkapni az állást?
Felvételi van a kolozsvári Protestáns Teológián. Hány hely van a fiúknak, és hány hely van a lányoknak? Mekkora lehet azon háztartások aránya az erdélyi magyarság körében, ahol a feleség megközelítőleg ugyanannyit, vagy akár többet keres, mint a férje? Vajon miért nagyon alacsony ez a szám? Minden nő alulképzettebb lenne a férjénél? Nem hinném.
A magyar nacionalizmus
Ott van, tudjuk. Nézzünk a szívünk mélyére, és kérdezzünk meg magunktól: hány olyan barátunk van, aki utálja a románokat, kihajtaná őket Erdélyből? Hány olyan ismerősünk van, aki szerint a román alsóbbrendű paraszt nép, akinek a kultúrája egy tákolt csobánvilág keverve manelével?
Hány sovén erdélyi magyar barátod van? Szidjuk orrba-szájba a román nacionalizmust a sajtónkban (egyébként teljesen jogosan), de ki szankcionál egy magyar kirohanást?
Még sorolhatnám tovább, hisz bőven volna még téma, amiről nem, vagy alig beszélünk. Olyan témák, amelyekről ritkán szólnak újságok, konferenciák, riportok, politikusok. Pedig a saját társadalmunkat először teljes egészében fel kellene tárni ahhoz, hogy majd a valós problémái megoldásán fáradozhassunk.
0 hozzászólás
hirdetés
