Erdmagyar konzultáció = rizsa

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy az erdélyi magyar választópolgár kiábrándulása a politikából megfelel az általános trendeknek, szögezzük le: a hazai magyar szervezetek nagyon sokat dolgoztak azon, hogy rendkívüli módon eltaszítsák maguktól saját szavazóikat.



És itt most nem csak arra gondolok, hogy végtelenül visszataszítóvá és ugyanakkor unalmassá vált a konfliktus-orientált politika, elkoptak az ingerküszöbök, és a régóta ismert (konfliktusokból élő) szereplők is inkább tűnnek egy kifáradt szappanopera ripacs szereplőinek, mint hiteles közéleti embereknek.

A legriasztóbb az, hogy miközben elképesztő igyekezettel épül a Tőkés-párt (amelynek ugye Tőkés nem embere, mert ő egy Kárpát-medencei, össznemzeti satöbbi), miközben az RMDSZ eddig nem látott energiákat mozgósít a megújulásért, a szervezeti rehabilitációért, aközben

az erdmagyar politika rendkívül témaszegény.


Tematizálás ha van (ritkán, és egyre ritkábban van) az inkább a konfliktusok mentén van, vagy az olyan túl általános, kellőképpen nem pontosított ügyek mentén, mint az úgynevezett autonómia.

Ha nagyon alaposan végig nézzük az utóbbi évek politikai kommunikációját, akkor meg kell állapítanunk, hogy az autonómiáról való beszéd nem vált gazdagabbá, részletesebbé, konkrétabbá, sőt. Beigazolódni látszik, hogy az autonómia téma jelentős része nem több egyszerű, szavatosságát vesztett szlogennél.

A (most még nem látható) Tőkés-párt, illetve a Tőkés körül szerveződő politikai csoportosulások passzivitása a kevésbé érthető, hiszen számukra tálcán kínálta a magyarországi jobboldal a témákat: a kettős állampolgárságtól az új típusú „kárpát-medencei” politikai érdekképviseleten át a támogatási rendszer átalakításáig.

Ha életképes lenne ez a szervezet, akkor ezeket az ügyeket az elmúlt hónapokban energikusan és találékonyan tartaná fenn az erdélyi köztudatban, megtöltené helyi érdekű tartalommal, felerősítené azoknak a hangját, akiknek mindezzel kapcsolatban mondanivalója lehet. (Ha vannak ilyenek.)


Sajnos nem ez történik.

Dacára annak, hogy a Fidesz minden eddiginél nagyobb energiákat összpontosít Erdélyben, és a leggondosabb politikai lombikprogramban gondoskodik az új erő születéséről, ennek haszonélvezői egyelőre nem jutottak túl a kényelmes bólogató János szerepen.

Halvány hangon visszhangozzák a Magyarországon előre gyártott mirelittartalmat, anélkül, hogy bármit is hozzátennének, vagy dolgoznának azon, hogy valóban működőképes új politikai elit jöjjön létre. Azon, hogy a pártbejegyzés milyen ütemben zajlik, nem érdemes gondolkodni, végül is a román politikai és bürokrácia malmai tényleg önkényesen őrölnek.

De hogy a pártbejegyzésen túli pártpolitika sem körvonalazódik, az több mint aggasztó. Egyre biztosabbnak látszik, hogy sem tartalmi, sem elvi, sem szervezeti szinten nincs potenciál az Orbán-befektetés mögött. Ebbe a semmittevésbe már belebukott Szász Jenő, és félő, hogy Tőkés László hitelét is kikezdi.


Az RMDSZ sincs sokkal jobb helyzetben,

lépéselőnye talán annyi, hogy tudja: bajban van, és a politikai tartalomhiánya végzetes lehet. Az utóbbi napokban megkezdődött az úgynevezett erdélyi konzultáció – kérdőíves felmérés arról, hogy a „zemberek” (hogy orbáni terminust használjunk) mit is gondolnak, mit is szeretnének.

Nem ez az első ilyen jellegű vizsgálat, a legutóbbi választásokkor már volt egy – ennél szűkebb körű – felmérés, sajnos annak elemei nem jelentek meg kellő mértékben és formában a szövetség politikai gyakorlatában. Nem baj, majd most – mondhatnánk, ha a nemrégiben közzétett felmérés lehetőséget teremtene a válaszadóknak arra, hogy valóban saját opcióikat képviselhessék.

Ehelyett azonban szinte csak arra van lehetősége a nyilatkozónak, hogy rangsorolja a kérdőíven Szövetség saját fontosnak tartott ügyeit. A saját kínálat pedig évek óta változatlan. Általánosan érint szociális-gazdasági kérdéseket (azoknak egy részét – pl. munkahelyteremtést), és ismétli az eddigi célokat (kulturális autonómia, székelyföldi területi autonómia, önálló állami egyetem, autópálya stb).

Ezeket a kérdéseket böngészve a mindennapi problémáival elfoglalt választó nyilván csak annyit zümmög magában:

bla-bla-bla.


Pedig az RMDSZ feneke alatt is ott a lendületet biztosító tartalom - csak úgy, mint Tőkéséknek – ráadásul azt nem is az Orbán kormány tolta a Szövetség alá, hanem saját maga dolgozott meg érte, méghozzá keményen. Ha komolyan szembe akarna nézni saját teljesítményével és lehetőségeivel a szervezet, akkor egészen biztosan rákérdezne olyasmikre, hogy mit gondol a választó az egészségügy, az oktatásügy eddigi reformjáról.

Mert hogy mindkét területen domborított az RMDSZ, és olyan hosszú távú folyamatokat indított el (pl. iskolai autonómia, kisközösségekre szabott orvosi ellátás stb.) amelyeknek nagyon jelentős hozadéka lehet.

Az RMDSZ szégyelli – vagy tán maga sem érti – saját teljesítményét, tabuként kezeli azt, és nem akar beszélni erről saját választóival. Miközben az RMDSZ kezdeményezésére változik gyökeresen a gyermekgondozási rendszer (nem mellesleg a családmodell) aközben a kérdőíven egy büdös szót se intéznek a változások által érzékenyen érintett nőkhöz, szó sem esik a családosokról. Miközben az RMDSZ-nek környezetvédelmi minisztere van,

a Székelyföld jövője ezen a szakágon múlik

(az erdő- és környezetgazdaságon), nincs ilyen jellegű kérdés a kérdőíven. Miért? A szervezet saját, elavult régi malmaiban őröl.

Miközben vannak olyan tagszervezetei (Kovászna és Hargita megyében) ahol nap mint nap látni példát korszerű közösségfejlesztésre, új típusú (személyre szabott, emberközeli) közösségi kommunikációra vagy arra, hogy a helyi politikusok felismerték a szavazók újgenerációit: a családosokat, a friss – álláskereső – diplomásokat, a részmunkaidőben dolgozókat, a nyugdíjasokat (vagy éppen nyugdíj nélkülieket), a gyermeket vállaló nőket stb.

A következő évi választások sok szempontból különböznek az eddigiektől. Az utóbbi években zajló gazdasági válság, és az úgynevezett válságkezelő politika (ide értve az adó-, a munka-, egészségügyi- és családpolitikát) gyökeresen megváltoztatták a szavazók helyzetét, ön- és közösségértékelését.

A régi erdmagyar rizsa tarthatatlan, és a hazai szervezetek versenye most nem egymás ellen folyik, hanem a tartalomért.