Film

Vannak változatok. Hogy például Apa és az a Másik, akik egyszer régen, még Anya Előtt, szerették egymást. Aztán szétmentek. Innen kezdődnek a lehetőségek. A szétmenésig ugyanis minden tiszta. Anya szerint összejártak. Egyszercsak, Miután Mi Már Kész Család Voltunk, elkezdtek összejárni.

Véletlenül találkoztak, egy boltban, mondjuk. És aztán telefonszámot cseréltek, dugtak. Anya erről a pontról nem hajlandó mozdulni. És akkor egyszerre haltak meg. Lelepleződtek. Ez ugyanaz Anya szerint, mintha ott találta volna őket egy ágyon. Rajtuk egy lepedő csupán. Mintha máris halottak lennének. Így temettük el Apát. 

Hogy volt? Délután hatkor csöng a telefon. Hat óra tizennyolc perckor már a kórházban. Két hulla közül azonosítani Apát. Egyik az Apánk, ez a biztosabb. A másik, a másik kicsoda? Köhécselések. Anya nem akar tudni arról a másikról. A Másik. Régi, nagy szerelem. Apa Régi nagy Szerelme, még Anya Előtt. Mindketten meghaltak.

Az Apám, még mielőtt Anyát megismerte volna, szerelmes volt ebbe a Másikba, aki most itt fekszik vele együtt holtan. Azt mondják, így találták meg őket együtt, elgázolva. Ölelték egymást az úttesten, vérbefagyva. Cserbenhagyásos gázolás, azt mondják. Sokmindent mondanak.

Az a Másik együtt volt vele, ezt Anya mondta. A temetőbe tartunk, öt évvel az eset után. Anya nem heverte ki még most sem. Apa halála fölött napirendre térni. Ez volt a kedvenc gondolata. De azt a Másikat, meg hogy így, együtt, nem tudta kiheverni. Hiába próbálkoztunk. A látszat ellenére a halálukban nincs semmiféle romantika. Nyomas sincs. Hiába feküdtek ott egymást ölelve. Ugyan.

A történet cével jelölt változata szerint Apa hazafelé tartott. Tévedésből hamarabb szállt le a buszról. Két megállóval. Mi zavarhatta meg? Csak sétálni akart, újabban utálta az olajszagú tömeget. A gyár festette meg a ruhájukat és a hajukat olajszaggal. De a legrövidebb hazavezető utat zajosnak találta. Választott hát egy másikat. Egy kerülőt.

Egy ízben le kellett lépnie az úttestről, és amikor lelépett, abban a pillanatban az utca másik oldalán, vele pontosan szemközt egy nő is lelépett a járdáról, és azonos sebességgel haladtak egymás felé, nem nézve föl, és már-már elhaladtak volna egymás mellett, amikor egy autó mindkettőjüket elüti. Elgázolja.

Reflexszerűen egymásba kapaszkodnak, még mindig nem ismernek egymásra. Miért is tennék? Lehetetlen amúgyis. Az autó elcsapja őket. Feldobja őket, majd az úttesten csattannak, azonnal meghalnak mindketten, anélkül, hogy tudatában lennének, ki az a másik, akivel mindjárt meghalok.

Nem összekulcsolódva halnak meg, hülyeség. Majdnem két méter a távolság köztük, ahogy ott fekszenek. Ez évekbe is átszámítva, huszonöt, vagy huszonhét, ami pedig az emocionális együtthatót illeti, fényévek. Utálták egymást miután elváltak. Vagy még azelőtt. A balesetnek nincs szemtanúja, a helyszínelők a testek fekvése alapján és nagymérvű zúzódásaik alapján nem tudják megállapítani a baleset pontos körülményeit.

Nyolcvankét százalékát képesek csupán rekonstruálni a történteknek, vagy szerintük jóval többet. Ez pedig bőségesen elég ahhoz, hogy mégiscsak az a jelzetű változat maradjon érvényben, mely szerint Apának viszonya volt. Hogy akkor érte a halál, amikor épp megcsalta a Családot. Tisztára, mint egy Almodóvar filmben, nemigaz?