A békák hatalmáról
Azonban amikor rátüremkedett az asszonyra, amikor asszonya pendelyét fölhajtotta, annak lába közül egyszerre elévetette magát egy undok nagy, fekélyes béka. (18+)
Egy fa alatt jókora, s talán ezeréves varangy élt, és ahogy az lenni szokott, rengeteg gyereket váró, de egyelőre meddő házasfél kereste föl, így hát csakhamar valóságos zarándokhellyé változott ennek a békának az odva, úgyhogy lassanként vásári árusok, mindenféle kupecek is megjelentek, hogy a nagy járkálásból valami hasznot fölözhessenek.
Egy ízben fölkerekedett a város legfukarabb, de annál butább személye is, hogy látogatást tegyen a békánál, hogy a békánál valami gyógyírt kuncsorogjon ki felesége meddősége ellen.
A varangy, bölcs lévén és okos, csakhamar átlátá a fukar ember szándékait, vagyis hogy az ingyen szeretne tanácsot venni tőle, ezért hát pontosan az ellenkező tanácsot adá néki, mint amit akkor adott volna, ha teli marékkal jött volna hozzá ez az ember.
A fukar ember hazament,
és előadta a varangy tanácsát, az asszony pedig örömmel megfogadá, mert az igen jó szolgálatot tett őnéki. A tanács értelmében együtthálás előtt a fukar ember beküldte napszámosát az asszonyhoz, a napszámos után a szomszédot, és csak azután lépett ő is felesége hálójába.
Azonban amikor rátüremkedett az asszonyra, amikor asszonya pendelyét fölhajtotta, annak lába közül egyszerre elévetette magát egy undok nagy, fekélyes béka, és egyenesen a férj kunkorodó faszára ugrott, s ott megkapaszkodva brekegni kezdett. Ilyet se láttam még, mondta a férj, s az undokságot kivetette a szemétdombra, hogy a kutyák fölzabálják.
Másnap újra fölkereste a varangyot,
és amikor az elémászott, hogy kérdését meghallgassa, megragadta a nyakát. A béka megijedhetett, mert rögtön egy újabb tanáccsal állt elé, minek értelmében a férjnek csupán a szomszédot kellett béengednie az asszonyhoz. A férj úgy is cselekedett, ám amikor ő került sorra, hogy szerszámát végre asszonyába márthassa a nemzés szent gondolatával, egy kecskebéka csak eléugrott, rá egyenesen az ő ácsingózó farkára.
Harmadjára aztán addig nem engedte a békát, amíg az meg nem tanácsolta, maga éljen az asszonnyal először és egyben mindörökre. Ezért még egy lukas garast is otthagyott, mert kiesett a zsebéből.
Így hát kilenc hónap múlva a fukar, de annál butább embernek fia született. A gyermek szeme zöld volt, és combja tövénél tenyérnyi kérges bőr borította, épp kesztyűnyi, amibe egy odvas fa tövében lakozó varangy is éppenhogy beleférne.
De azt az ember soha sem simogatta meg.
