2012. május 22. - Júlia, Rita, Emil
2010.12.08  |   32 hozzászólás

Hány évig tartsuk pórázon a nőt?

Parászka Boróka  

Ha végre érdemben megindul a korszerűsítés, akkor a gyes jelenlegi formájában nem is merül fel. Vagy ha felmerül, akkor harmadrendű kérdésként.

A gyesről szóló vitákban rendszerint ugyanazok az érvek ismétlődnek: támogatja-e a kormány a gyermekvállalást vagy sem. Néhány hónapnyi szociális juttatás odaítélésén vagy megvonásán méri le a közvélemény, hogy „gyermekbarát-e” a politika, esetleg éppen „gyermek- és családellenes”. 


Holott a gyermeknevelés sokkal hosszabb,

mint a gyes folyósításának időszaka. Amikor valaki gyermekszülésre szánja el magát, akkor közép és hosszú távú életstratégiát alakít, ha alakít, és csak kismértékben befolyásolja ez a néhány hónapnyi kedvezményezett idő.



Ma a romániai nők többsége két éves gyermeknevelési szabadságot vehet igénybe, és ehhez annyi szociális juttatást kap, amelyből egy egyedül álló nő nem tudja fenntartani magát és gyermekét. „Cserébe” hátrányba kerül a munkaerőpiacon, lemarad gyermeket nem vállaló kortársaihoz képest. Viszonylagos biztonságot nyújt számára a gyes, amelynek a hátrányairól éppen ezért kevés szó esik.

Az gyökerezett meg a köztudatban, hogy a „jó” anya legalább két évig otthon ül a gyermekével, megköti munkahelyi és közösségi kompromisszumait, önként háttérbe lép. Holott a valóságban ez sem az anyának, sem a gyermekének vagy gyermekeinek nem jó: a két év alatt felhalmozott hátrányokat nehéz behozni.

Ez a jelenleg érvényben lévő gyes-rendszer arra ösztönöz, hogy vállaljunk gyereket, de lehetőleg minél kevesebbet: két év otthon ülést még megenged magának az ember.

Négy év otthon ülésre már csak az elszántak vállalkoznak. Hat évre három gyermek után, esetleg nyolc évre négy gyermek után már sokkal kevesebben kaphatóak. Ez ugyanis gyakorlatilag egyet jelent a munkaerőpiacról való kiiratkozással, azzal, hogy a nő eltartottá válik, lemond a karrierjéről, társadalmi kapcsolatairól, „kiiratkozik” a közéletből és „bezárkózik” a családba. A jelenlegi rendszerben a szülő nő és gyermeke(i) biztonsága attól függ, van-e, aki megfelelő módon eltartsa.


A hazai gyes-rendszer a nők pórázon tartásának kiváló eszköze.

És mindaddig, amíg a gyes hosszáról folyik a vita, alig merül fel az alternatív szociális támogatások lehetősége. Romániában szinte ismeretlen a baba-barát munkahelyek fogalma.

Holott a nő és a gyermek számára is legbiztosabb egzisztenciális konstrukció az lenne, ha az anya minél kevesebbet távolodna el a munkaerőpiacról, és miközben saját és gyermeke egzisztenciájáért dolgozik, addig a gyermeknevelésről sem kényszerül lemondani.

A szülésbarát munkaerő-politika sok tényezős játék: rugalmas munkáltatóra, tudatos munkavállalóra, nagyon gondosan kiépített munkaerő-piaci infrastruktúrára és kiegészítő intézmények hálózatára van szükség. Jellemző, hogy a gyesről jelenleg folyó vitában sokan felteszik  a kérdést: mennyire támogatja a gyermekvállalási kedvet ez a szociális ellátás. Azt azonban, hogy mennyire támogatja a nőket – kevesen kérdezik meg.

Pedig a mindenki számára előnyös képlet viszonylag egyszerűen felírható: milyen módon biztosítható a gyermekek számára a legoptimálisabb családi környezet (amelyben az anya és az apa arányosan jelen van), hogyan növelhető a gyermeket vállalók jövedelme a leginkább, és hogyan tarthatók meg a nők úgy a munkaerőpiacon, hogy

életpályájuk a legkevésbé sérüljön?


Azt, hogy a jelenlegi politika milyen mértékben gyermek-, illetve nő- és anyabarát, nagyon sok szempontból érdemes végiggondolni. Mennyire működik a nők mentálhigiénés ellátása? Milyen a hazai terhesség-megszakítások aránya? Milyen a terhesgondozás és a szülészeti ellátás minősége? Milyen a közterek akadálymentesítése? (A babakocsival, illetve kerekesszékkel közlekedők számára).

Mennyiben támogatott az anyatejes táplálás? Milyen az élethosszig tartó oktatás, továbbképzés rendszere? Milyen a távmunka-piac? Milyen a családi adókedvezmények rendszere? Mekkora a gyermekbarát munkahelyek aránya? Milyen a bölcsődei, óvodai, iskolai ellátás?

Akár rövidül a gyes, akár nem: a hazai család- és nőpolitikai reform még várat magára. Ha pedig végre érdemben megindul a korszerűsítés, akkor a gyes jelenlegi formájában nem is merül fel, vagy ha felmerül, akkor harmadrendű kérdésként.

32 hozzászólás  
Átlagos (0 szavazat)
kristaly
Kedves P. Boróka, a cím sokat ront. Még 'jópofának sem mondható'.
El sem olvastam az írást.
Üdv.:Egy másik Nő.

Beküldve 2010.12.09. 9:36.

bagwell
Min ront? Az íráson ezek szerint biztos nem. Akkor min?

Beküldve 2010.12.09. 9:54, válaszként erre: kristaly.

kristaly
Hogy min ront?
A hangulatomon.;o/
Téma lezárva. Pont.

Beküldve 2010.12.09. 10:07, válaszként erre: bagwell.

kristaly
..részemről természetesen.
Au revoir.Pá

Beküldve 2010.12.09. 10:10, válaszként erre: kristaly.

bagwell
Nyilván jobb bunkónak lenni, mint olvasni.

Beküldve 2010.12.09. 10:19, válaszként erre: kristaly.

kristaly
nah, hadd tépjünk egy kis hajat!
Mivel te egy tesztoszteron tartály vagy a női kérdésekben, érzésekben valószínű járatlan.
Tehát, a járt utat a járatlanért fel ne add és bunkózz csak nyugodtan.
A tiszteletről nem is beszélve.Persze a fenti példa jó móka és alap ehhez. A címre gondoltam. A cikk önmagában ...hmmm. Nem érdekel.
A téma igen.
Ami az olvasást illeti: ha valaki újságírásra fogta a tollát akkor jó lenne ha 'burkoltan' a köz önérzetét és értékeit /nő/ is építeni.
Talán ha más oldalakra is eltévednél, mondjuk egész távoli vidékekre, a hangnem talán meglepne.
Nem értenéd és sikítva futnál tova. Fejvesztve, mert nem értenéd.
De...azt hiszem ez számodra egy másik dimenzió.
Maradj csak, és aludj szépen tovább 'kisbalázs'.

Beküldve 2010.12.09. 10:40, válaszként erre: bagwell.

areszke
Amúgy szerintem sincs pórázon a nő, amikor a gyerek mellett marad, a cikk ettől még időszerű és közérdekű is.

Végighúzódik a mondatok alatt "az élet a gyerek" fogalom helyett "az élet a karrier" fogalom. Ez meg egy olyan premissza, amit akkor talán el is tudna fogadni az egyszeri ember, ha látna erre alapozva élő virágzó (kiöregedő, kihaló helyett) műveltségeket.

A szerző hölgy saját elmondása szerint családanya... olvassa valamelyik gyerkőc vajon, hogy kicsi korában tulajdonképpen póráz volt?

Beküldve 2010.12.09. 10:43, válaszként erre: bagwell.

editeva
Szerintem sokkal jobb lenne a jelenlegi konstrukcióban, ha legalább a második évtől az anyák dolgozhatnának részmunkaidőben a gyes mellett.

Akkor lenne miből eltartani a gyermeket, nem számolódnának fel a kapcsolatai, a szakmai felkészültsége, fizetne adót, ami jót tesz az államadósságnak, és apának is lenne napi 4 óra kötelezően gyermekkel eltöltendő ideje.

Pillanatnyilag is vannak olyanok, akik feketén dolgoznak, pl. asszisztensnők, mert két évig különben a munkáltató nem tudná fenntartani a munkahelyüket. Teljes munkaidőben el sem tudom képzelni, hogy lehet megoldani a gyermek ellátását még a második évtől sem, nemhogy pár hónapos kortól.

A közepesnek nevezhető fizumból nem tudnék bébiszittert fizetni, bölcsibe nem szívesen adnám, még akkor sem ha lenne elég hely, és nem szegénységi bizonyítvány alapján jutnának be a gyermekek. Mit csinálnék egy három hétig betegeskedő gyermekkel, ha munkába is kell mennem, ami ráadásul nem gyermekbarát munkahely volt, mert a 9-től 5-ig, 6-ig, de inkább 24 órás meló nem nevezhető annak, de a helyemre mást vettek fel, a céget meg eladták.

Kétéves korig a gyereknek jön a foga, lázas, sír, náthás stb., ráadásul nem tűnik úgy, hogy erősen vágyna a közösségre. A nagyszülők dolgoznak még vagy 10-15 évig, mert a nyugdíjkorhatárt is megemelték. A munkanélküliség 4-szeresére nőtt a megyében, s még merjek gyermeket vállalni.

Boró mesélj, te hogy csinálod a focicsapatoddal? Elvileg egyetértek azzal, amit írtál, gyakorlatilag nem tudok egyetérteni, mert én csak a gyerek meg a család függvényében létezem.

Beküldve 2010.12.09. 10:50.

bagwell
Ha jól értem a cikkből, nincs szó arról, hogy a gyerek póráz lenne, hanem arról van inkább szó, hogy a román gyes-rendszer két alternatívát kínál a nő számára: vagy nem vállalsz gyereket és "élsz", vagy vállalsz és "megszűnsz". A rendszer tart pórázon.

Beküldve 2010.12.09. 10:55, válaszként erre: areszke.

bagwell
Nem fogok vitatkozni a semmiről. A Bűn és bűnhődés sem attól jó, hogy jó a címe.

Beküldve 2010.12.09. 10:58, válaszként erre: kristaly.

editeva
Nem a gyermek a póráz, hanem a társadalom, amely abból indul ki, hogy az anyának a gyerek mellett a helye. Kicsit jobb, mint a fakanál. Nem számít, hogy jó szakember vagy, nem számít, hogy a közepén törik ketté a karriered, nem fontos, hogy mennyit tanultál, mert két-négy-hat évig egy szintre kerülsz azokkal, akik kihagyták az x év sulit, s egyből gyereket vállaltak. Átkozom magam, hogy mi a francnak kellett tanulnom, ha a gyesnek köszönhetően úgysem érek el többet, mint az, aki nem tette. Miért áldoztam fel hat évet az életemből, ha a társadalom szt. csak úgy vagyok ember, ha a gyermekemért és a családomért élek, és úgyis csak egy jó pasi kell, aki eltart? Olvassa csak, hogy legalább ő ne engedje pórázon rángatni magát.

Beküldve 2010.12.09. 10:58, válaszként erre: areszke.

editeva
Ja, és én is szeretnék még vagy két gyereket, s a meglévőt is imádom. Itt nem róla van szó, hanem rólam. Értede?

Beküldve 2010.12.09. 11:00, válaszként erre: editeva.

bokorka
Előttem volt néhány olyan család- és anya példa, ami alapvetően eltér a mai közkeletű modellektől. Nagyanyámék korában teljesen természetes volt, hogy az anya a gyermekágyi szakasz (hat hét) lejárta után ugyanúgy folytja a munkáját, az életét, mint azelőtt. Az is természetes volt, hogy várandósan addig dolgozik, amíg bír (szülésig). A várandósság ugyanis természetes állapot (szerencsés esetben), nem indokol különösebb életmód változást (szerencsés esetben). Azt is gondolom, ha néhány dolog természetes módon történik: háborítatlan, de legalábbis minél kevesebb traumával történik a szülés, zökkenőmentes és igény szerinti az anyatejes táplálás, ha a gyerek akkor és úgy van együtt az anyjával, amikor igényli, akkor egyáltalán nem természetes, hogy sírós legyen, rosszul alvó stb. Tehát - ismétlem - optimális esetben a gyerek olyan lény, aki mellett amúgy nyugodtan lehet dolgozni. (Ez egy nagyon komplex feltételrendszer eredménye, most csak vázoltam). De lépjünk tovább: tegyük fel, hogy gyerekünk nem egy folyamatosan üvöltő, kétségbeesett csecsemő, és így mi is munkakész, szülés után jól regenerálódó nők vagyunk. Ahhoz, hogy dolgozni lehessen - én négy gyerek mellett csinálom ezt - kell néhány alapvető dolog: a legfontosabb a rugalmas munkahely, ahol az elvégzendő munka minősége a kérdés, és nem az, hogy reggel 8-tól délután 4-ig lógassa az ember a lábát. (Ahogy ez a posztszocialista országokban szokás még most is, nagyon sok helyen). Persze szakma kerdese is: egy asszisztensnőnek muszáj igazodnia az intézményhez ahol dolgozik. Számára a 3-4 órás munkaidő a járható (ennyit a gyerek is kibír szoptatás nélkül). Vagy járható számára az intézmény közelében működő bölcsőde. (Ami jó minőségű, szakképzett személyzettel, az anya pedig akkor viszi és hozza, vagy éppen látogatja a gyerekét napközben, amikor akarja.) Egy pedagógusnál hasonló a helyzet, kérdés, hogy például hány iskola állítja össze a kisgyermekes nőkhöz igazodva az órarendet? És sorolhatnám a szakmákat: mindenhol személyreszabott egyeztetésre van szükség, az anya és az alkalmazó maximális együttműködésére. Elég érett-e erre ez a társadalom? Kétlem, de remélem.
Hogy nekem hogy megy négy gyerekkel?
Egyrészt megtanultam megosztani a figyelmem, betartani a prioritásokat (első a gyerek, második a munka, sokadik vagyok én magam). Másrészt egy csomó mindent, amit ma az anyaság velejárójaként természetesnek tartanak, azt mi nem csináljuk. Pontos ritmus van naponta, a gyerekek megtanulnak egymáshoz igazodni, figyelembe venni egymás szükségleteit, igényeit. Nincsenek üres járatok. Itt egy szabály van: működőképesnek kell lennie a hat tagú családnak, és mindenki igényei addig kielégíthetőek, amíg a közös érdek nem sérül. Nem tökéletes a rendszer, lehetne még csíszolni rajta (pl. a nagyfiúk még nem veszik ki a részüket a háztartásból, holott ennek már régen eljött az ideje), de az a jó a nagycsaládban hogy rákényszerít a tanulásra és az egymás iránti tiszteletre-odafigyelésre.

Beküldve 2010.12.09. 11:11, válaszként erre: editeva.

bokorka
Hajrá Edit!!! emoticon

Beküldve 2010.12.09. 11:32, válaszként erre: editeva.

editeva
Szerintem erre a nők sem elég érettek, mármint természetes igényeik megfogalmazására, kifejezésére. Legalábbis én magam sem tudom, h. mit akarok. Vagyis tudom: dolgozni, pénzt keresni, önellátóvá válni, kiteljesedni a munkámban, hogy úgy tudjak közben gyermeket nevelni, hogy senki se sérüljön, de legalábbis ne járjon sok lemondással, ill. ne csak az én részemről járjon lemondással. A férfiak irányította társadalomban ez nem prioritás.

Beküldve 2010.12.09. 12:02, válaszként erre: bokorka.

areszke
Ezek szerint félreértettem ismét Parászka néni írását.

"Nem a gyermek a póráz, hanem a társadalom, amely abból indul ki, hogy az anyának a gyerek mellett a helye." - nekem ez a cikk nem ezt sugallta, de ez is megér egy rövid hozzászólást talán.

A társadalom "anBlokk" régen, kb. 150 éve felfogta, hogy a nőknek joguk pénzért dolgozni. A szocializmus ideális nőjét el se lehetett képzelni hajnali főzés, gyári munka és zéró szex nélkül (a legutóbbi inkább következmény, mint követelmény). A mai, karrierista nő... tökjó, hogy van.

Valaki meg tudna nevezni egy valóban fejlődő (nem-elöregedő) kultúrát, ami végérvényesen bedőlt ennek a mesének is? Ugyanis Editéva néni, nekem úgy tűnik, te egy lemaradt feminista partizán vagy, miközben jó páran rájöttek rég, hogy nem-mű-kö-dik az elképzelés és "már megint" vannak fakanál mellett "még mindig" helyett. 150-200 év elég volt hozzá. Tévedek?

Miután képletesen nem az én tököm lóg a csalánba, túl határozott sem vagyok amúgy ilyesmiben, de érdekelnek vélemények, ha nem gond.

Beküldve 2010.12.09. 12:53, válaszként erre: editeva.

areszke
A nem is olyan kis ördög bennem viszont nem hagy elkerülni egy részletet a csapatban dolgozó nőről, ha már általánosítunk, ami nyilvánvaló marhaság: miután a nő hiúsága hájjal kenegetett a piros zoknitól kezdve (gyerekkori szépítkezőszerek ésatöbbi) - és tudjuk, amilyen Esztike volt, olyan lesz Eszter - láttál te már hiúságában magából kikelő nőt a munkahelyen? Láttad már, hogy utózöngéivel együtt hogyan volt képes több hónap munkáját késleltetni? Ugyanis a kolléganők többek között a nőknél szintén nem túlkendőzött irigység és pletyka következtében nem hagyták utólag nyugton? Van róla fogalmad, hogy a nők milyen apróság miatt képesek kiközösíteni egy kollégájukat? El tudsz képzelni egész szerkesztőséget, ami így ahogy mondom a női munkaerő miatt rothadt le?

Másképp nevelik a kék zoknit és másképp a pirosat, lehet köpködni, hogy hímsovén vagyok, de nevelésbeli tényekre mutattam rá. A női munkaerőnek nevelésből fakadó hátrányai vannak. Tovább megyek eggyel: ebből okulva átkalibrálták a nők nőre való nevelését, mi lett a következmény? Egy raklap olyan ember, aki férfinek kijáró stressz alá kerül és nem is bírja, esélyesen lesz meddő vagy lombikanya. Biztos vagyok benne, hogy ez utóbbi kijelentésemet alá tudom támasztani statisztikával.

Hogy van ez, hölgy-uraim? Nők fogták a mamutot? Nem... akkor nem többmillió évvel próbálunk véletlenül szkanderozni? Miközben egy potom párszáz éves ellentéten, a román-magyaron, a magyar-cigányon, a cigány-románon is lehetetlen fogást találni? Nullától ötig ezek után valaki értékelné a szüfrazsettek létjogosultságát az "elrettentő példa" minősítésen kívül?

Beküldve 2010.12.09. 13:12, válaszként erre: editeva.

samoo
Nem igazán értem...
Eddig azt hittem, hogy az a szociális háló, amely Európa nyugati partjaitól idáig "Gyes"-t biztosít a nőknek, egy jó dolog. Marosvásárhelyen ma is tüntettek érte a nők... vagy ők nem értik miért is tüntetnek?
A valóság az, hogy akik a karrierüket síratják, igenis a gyerekeket tartják póráznak, csak ezt csúnya dolog kimondani!
Tessék csak megnézni a magyar társadalom kihalását, illetve a felső 10.000 által mutatott modellt. Max. 1 gyerek, az is 40 éves kor felett, és vigyázz ám a testre, nehogy ráncos maradjon. A tegnap láttam egy magánszülészet reklámját jó nagy kivetítőn, miszerint a nők válasszák a divatos "császármetszéses" szülést, csekély 2500 lejért.
A társadalom nem gátol senkit semmiben, mert a társadalom olyan emberekből áll mint mi. Max. mi vagyunk gyávák szembemenni az árral.
A gyest illetően csak annyi, hogy nekem is 3 gyerekem van, és a feleségem végig dolgozott a "gyes" alatt. Senki sem gátolta ebben. Kerestünk olyan munkát, amit otthonról is el lehetett végezni. A régi szabályzat szerint is vissza lehetett menni dolgozni bármikor, ha az ember akarta és bírta!
Ja és ami a karriert illeti mindeközben elvégzett egy egyetemet... R-GO nem maradsz le semmiről amiről nem akarsz!

Beküldve 2010.12.09. 15:13.

bokorka
Nem a "karrierjét" siratja senki (mert ugye egy nőnek szakmai előmenetelre vágyni csúnya dolog, míg egy férfiről ez a siker jele). A kérdés az, hogy aki kiszorul a munkaerőpiacról és évekig, évtizedekig kiszolgáltatottan él, mit fog csinálni nyugdíjasként. Már ha lesz nyugdíja. Mert a mai harmincasoknak már nem biztos hogy lesz nyugdíja. De milyen dolog dolgozni a gyes alatt? Vagy munkába áll az ember, vagy szabadságra meg. Mégegyszer: a cél az lenne, hogy a nők gyerekneveléshez és munkához való joga egyszerre teljesüljön, úgy hogy se a nő, se a gyerek, se a család (ideértve a férfit) ne sérüljön.

Beküldve 2010.12.09. 15:29, válaszként erre: samoo.

nocsak
Nem akartam vitatkozni a cikkben irtakkal, mert csak felidegesitem magam. Hatha nem...
"egy egyedül álló nő nem tudja fenntartani magát" a netto 85 szazalekbol -15%(amit utolag levagtak)? Ezt nem ertem. Nem kereshet egy egyedulallo no szazmilliokat? Bitzos van ilyen, es nem is kell ennyi.
"sem az anyának, sem a gyermekének" az, hogy mi folyika munkahelyen annak mi koze a gyermekhez? S mi van ha egy munka nem olyan karrierista, ahol le lehet szakadni? Talan a boltban a kasszanal, a fodraszatban, a postan, a cipogyarban le lehet szakadni valamirol? Nem hinnem.
"a nő eltartottá válik, lemond a karrierjéről, társadalmi kapcsolatairól, „kiiratkozik” a közéletből és „bezárkózik” a családba" ez egyszeruen badarsag. Csodalkozom, hogy nem panaszkodnak azok akik ezek koze nem illenek be. Egyaltalan nem ertem, hogy mi a kapcsolat a ket ev es a fenn emlitettek kozt. Az ember a tarsadalomba csak munkahelyen keresztul tartozhat? Az eleg baj. Azt jelentene, hogy a munkahelyen kivul nincsenek baratai, ismerosei, akikkel ugyanugy tarthatja a kapcsolatot, talalkozhat ha otthon ul, vagy dolgozni jar.
Az alternativakat kar volt emliteni, nem hinnem, hogy ez lenne az elso amiben felzarkoznank nyugathoz. Szoval egyebbel is kezdhetnenk, sokkal fontosabbakkal.
Addig is, amig ezekbol az alternativakbol egy kicsi is megvalosul a ket ev nagyon keves. Azert, mert nem letezik tavmunka(nagyon ritkan), nincsen bolcsode, ha van nem beszelik a magyar nyelvet, es nem szeretnem ha a gyermekem elso szava a "da" vagy "nu" lenne. Nincsen maganbolcsode, de ha lenne is kevesen engednek meg maguknak, nem telik "haziszolgara", es a nagyikra sem szamithat mindenki.
Egyebkent felteszem a kerdest. Az annyiszor szajkozott nyugati peldak es ottani rendszer tenyleg kovetendo lenne? Normalis az, hogy az anya, nem szoptat, hanem heteken belul visszamegy dolgozni, hogy vadidegen haziszolgak nevelik gyerekeiket, s a gyerekkel jaro problemakat hirbol ismerik? Ez lenne a jarhato ut? Ugyanbiza, akkor miert all nyugat is szarul szaporulat dolgaban? Nem-e a hibas rendszer miatt kell kulfoldi munkaerot alkalmazni, hogy fenntartsak magukat?
Szerintem te itt osszeferhetetlen dolgokat probalsz egymasba eroltetni. Alapvetoen karrier es anyasag nem fer ossze. Persze az mindkettot lehet felszajjal csinalni s akkor ugy tunhet, hogy megis mukodik.
Amugy azert van egyre tobb hulyegyerek, mert a szulok karrier, penz utan futkosnak es nincs idejuk a kurva kolyokkel foglalkozni.

Beküldve 2010.12.09. 23:09.

nitroerdely
A 20. század elején, tehát nagyszüleink születése idején még a 6-10 gyerek egy családban normális volt, ma már extrém sportnak számítana. Az én nagymamámnak 9 testvére volt, neki meg 6 gyereke. Nagyapám volt pár évet orosz fogságban, majd Románia több börtönében mint politikai elítélt. Nagyanyámat mégse hallottam soha panaszkodni, hogy milyen nehéz volt. Manapság mit hall az ember? Két gyerek már sok, szinte lehetetlen felnevelni, kell dada meg mit tudom én hogy mi. A gyerek mellé anya kell, ha ezt nem tudja az anya vállalni, mert a karrierje fontosabb, akkor ne is vállaljon gyereket, mert a szülői neveltetés hiányában elkanászosodik és elidegenedik a józan társadalomtól, a szeretet hiánya gyűlöletet szül a lelkében és később nem úgy fog tekinteni szüleire, mint egy biztos pontra, ahova jó mindig hazatérni, hanem teher lesz és ahogy már nem érzi őket kívánatosnak, bedugja az öregotthonban. Nézzünk körül, Nyugat fele. Rengeteg lány megy ki Angliába babysitternek. Miért? Mert az ottani társadalomban már odáig fajultak a dolgok, hogy gyereket nevelni nem az anya dolga, hanem valami idegen országbelié. És hova jutottak ezzel? A szeretett gyerekek, mivel nem kaptak a szüleiktől törődést és nevelést, nem érzik úgy, hogy később nekik kéne gondoskodni a szüleikről, hanem öregotthonba dugják és évi két-három látogatással letudják az egészet. Viszlát a temetésen.
A gyerekeknek anya kell. Aki anya nélkül nő fel, azon meg is látszik!

Beküldve 2010.12.10. 8:54.

davidockham
nincs és nem is lesz semmilyen gyeses tapasztalatom, ezért a sarkításaid nagyrészébe nem kötök bele. semmi kedvem megmondani a tutit a kismamáknak, mert tuti nem is létezik, az igények sokfélék, a szabályozások lényege meg az, hogy minél többféle igényt ki tudjanak elégíteni.

de hogy a hülyegyerekek létszámának feltételezett növekedését a gyes hosszával kösd össze, azt hadd kérjem ki a magam és kortársaim nevében. ha jól érzem, az itt kommentelők nagyrésze még a kommunistának nevezett rendszerben született, amikor a gyes 2 vagy 3 hónap volt, már nem emléxem pontosan. max a tanárszülők időzíthették úgy, hogy ennek lejárta egybeessen vmelyik hosszabb vakáció kezdetével, de ők se mindig. utána meg az anyák nem táv- vagy részmunkára mentek vissza, mert olyan akkor egyáltalán nem volt, hanem teljes 8 órára, mert ugye munkanélküliség sem volt. ennek ellenére nem látom, hogy a generációmban az átlagnál több lenne a hülyegyerek, jelentsen ez bármit.

sztem most sincs több, csak nagyobb a megnyilvánulási szabadságuk és felületük.

hogy egy gyerek mennyire lesz szeretethiányos, mekkora hátrányt halmoz fel már iskolakezdésre, az sztem egyáltalán nem és kizárólag a gyes hosszától függ. szóval hátrább a feloldhatatlan dilemmákat (karrier vagy anyagág) csaholó agarakkal emoticon

Beküldve 2010.12.10. 9:02, válaszként erre: nocsak.

nocsak
ezt a hulye kommunista maszlagot mindig megkapom. Bezzeg a mi idonkben, hogy volt, bezzeg a mi szuleink nem igy csinaltak. Akinek az faj az menjen Eszak Koreaba, mert megkapja.
A hulyegyerek szamot kozvetve kotottem ossze a gyes hosszaval. Minnel kevesebbet foglalkoznak egy gyerekkel annal valoszinubb, hogy valahol elcsuszik es a rovid gyes-bol ez egyenesen kovetkezik(marmint, hogy keveset foglalkoznak vele).
Persze ahogyan irod, az en peldaim sarkitottak(en ezt be is vallom), ugyanugy, mint a Borokae es nem kovetkezik a rovid gyesbol egyenesen a hulyegyerek emoticon. De nagy a valoszinusege.
A hulyegyerek: olyan zajos, tobbolo, rossz gyerek, akivel otthon nem birnak, tarsasagba nem jarnak(mert nem lehet), ha meg jarnak barmit megengednek neki, ezzel idegesitve barataikat. Legtobbszor kimondottan felnottek bosszantasara kikepzett kolykok. Persze egyesek reg felismertek a piaci rest, es a hulyegyerekre is megirtak a tokeletes konyvet, ami megmagyarazza, hogy az ilyen gyermek viselkedese tejesen normalis, es az ilyen szulok csak ilyen konyveket olvasnak emoticon. Ugyhogy szulo be van etetve, a nagyszulok szornyulkodnek, baratok ki vannak akadva, de ezt ki nem szarja le.

Beküldve 2010.12.10. 10:56, válaszként erre: davidockham.

editeva
Areszke, kezdjük azzal, hogy én nem minősítettelek téged, hanem elmondtam a témával kapcsolatos gondolataim, félelmeim, mivel ugyancsak érintett vagyok benne.

Lehet, hogy lemaradt feminista partizán vagyok, de igenis harcolok - csak magamban, mert a kommunista rendszerben jól megneveltek, hogy ne pofázzak -, azzal a normával, hogy a gyereknek az anyja mellett a helye. Csak azt nem tudom, hogy mi a jobb a gyereknek, ha az anyja sírva szoptatja, mert úgy érzi, magára maradt és a saját anyja, anyósa, nagyanyja sem érti meg, vagy jól érzi magát, mert ha tesz ezért (dolgozik, szépítkezik stb.), akkor nem nézik kegyetlen mostohának. Az anyám néz, mintha hülyegyereket látna, ha megkérem, ügyeljen a gyermekre, amíg elmegyek a fodrászatba, nagyanyám szerint jó dolgom van, mert csak főznöm kell és a gyerekre vigyáznom. Miközben én pont ettől készülök ki.

Bocs a lelki szemetesládázásért. Csak azt szeretném, ha nem néznék le azokat az anyákat, akik nem szoptatnak, mert nem tudnak, vagy nem akarnak, akik bölcsibe viszik a gyereket, mert dolgozniuk kell vagy akarnak. Nem attól lesz a gyerekednek jobb, ha feláldozod magad érte.

Amúgy én több mint egy évig szoptattam és itthon ülök a kölyökkel, tehát megfeleltem az elvárásoknak s közben esténként nagyokat bömbölök.

Igazad van: másként nevelik a kék zoknit és a pirosat, épp ezért élnek tovább a piros zoknisok, holott sokkal többet dolgoznak (statisztikák), ezért lesz több alkoholista, öngyilkos és szívinfarktusban, agyvérzésben elhunyó kék zoknis.

Beküldve 2010.12.10. 11:01, válaszként erre: areszke.

bokorka
Editéva, hagyd, areszke képtelen személyeskedés nélkül kommunikálni, kerülni kell.
Nocsak, több gyanú is felmerült bennem: nem olvastad a cikket (másként észrevennéd, hogy az kiemelt helyen kezeli a szoptatás kérdését és a szoros anya-gyerek viszonyt), továbbá nincs gyereked, sőt nem is láttál közelről gyereket. És arra is gyanakszom, hogy nem tudod, milyen errefelé a gyereknevelési és vállalási tradíció. Nem nyugatról majmoljuk az öngondoskodó anya-modellt, ennek itt hagyománya van.

Beküldve 2010.12.10. 11:39, válaszként erre: editeva.

nocsak
Aham. Mindenben talaltal emoticon. Azert szolok hozza cikkhez. Mert ferfi vagyok, es nincsen csaladom.
Te vegigolvastad a hozzaszolasomat? Esetleg a cikked is megegyszer.
Koszonom.

Beküldve 2010.12.10. 11:43, válaszként erre: bokorka.

davidockham
bocs, a bezzegelést már te tetted hozzá. pusztán egyetlen bizonyítékkal alátámasztottam azt a kijelentést, hogy a gyes hossza nem köthető közvetlenül össze a hülyegyerekek számának növekedésével. azt nem állítottam, hogy a komcsi gyes jobb vagy rosszabb lett volna. továbbra is fenntartva, hogy a hülyegyerekek számának növekedése nem tény, és továbbra is fenntartva, hogy hátrább a belemagyarázós agarakkal.

Beküldve 2010.12.10. 11:55, válaszként erre: nocsak.

areszke
Bizony, engem célszerű elkerülni.

Az alább vázolt eset nem fiktív és nem egyedi. Az asszony házas, anya, dolgozik, szépítkezik, megkeresi az egyedülálló férfiismerőst, ismeretlen okok következményeképpen rászól a férfira, ugyan esne véle bűnbe. A férfi azt válaszolja, nem óhajt durrdeffektet előidézni egy gyerkőcös házasságban.

Ekkor előtolat a NŐ a cseppet sem személyeskedő érzelmi zsarolásával: mi a jobb a gyereknek: egy a férje mellett boldogtalan anya vagy egy elvált anya, akinek immáron fényesre vagyon kefélve a tekintete. Így érvel A NŐ, aki szót kapott.

Ezer bocsánat, amiért ez a szociopátiás eset jutott eszembe a sírva szoptató nőről. Pocsék érzés lehet nézni, ahogy gyerektelen hölgyek boldogan építgetik a karrierjük mellé a nyugtatóreceptjeiket. Irigylésre méltó, és a piros zoknit változatlanul - jellemzően - sose nevelték az irigység nemhogy elfojtására de kendőzésére se.

Marha sértő lehet rád nézve ez a véleményem, megjegyzem, többek között az általad felvázolt ökölrázóan férfiakaroklenni jelenségek miatt halogatom a családalapítást, azért említem magamat, mert ilyen szempontból belőlem éppen elég példány van egy generáción belül ahhoz, hogy jó részünk kihaljon.

Tehát tiszta szívből drukkolok én is neked a magad választotta szamurájutadhoz és a kínai import sperma időben való érkezéséhez.

Magamnak pedig szintén a legmélyebb személyeskedéssel azt kívánom, bárcsak cigány lennék.

Beküldve 2010.12.10. 12:38, válaszként erre: editeva.

nocsak
Nem celom bebizonyitani, hogy tobb-e vagy ugyanannyi a hulyegyerek egyutthato. Valoszinu statisztika sem lesz egyhamar ilyenre, mivel nem merheto jelenseg: kinek hulye kinek normalis. Tapasztalatbol beszelek a mai kisgyerekerol, akik barhol megjelenhetnek(szinhaz, koncert, templom, vendeglo) ahol a nemmegfelelo viselkedessel rontjak a kozhangulatot. Mitobb a szulok buszkek csemeteikre, eszuk agaban nincs visszafogni oket.
A te generaciodrol nem beszelhetek, mert magam is kozejuk tartozom es nem tartom magam hulyegyerek emoticon. Azt te sem tagadhatod, hogy annak idejen a hulyeseg nem dolt rad mindenbol, mert nem letezett semmi. Namost ha valaki 3 honap utan visszamegy dolgoni, nyilvan mas "foglalkozik" eleget a gyermekkel es abban a pillanatban a neveles nagyresze masra harul. A legkonnyebb ha a kolyok ul a tv elott, internetezik, es ez mar nem szulokon mulik. Persze ugyanugy nohet fel tv elott, ha a szulo otthon ul, de akkor csakis az o felelossege. Szerintem nem mindegy.

Beküldve 2010.12.10. 15:28, válaszként erre: davidockham.

nocsak
Borokanak meg azt szeretnem uzenni, ha nem birja a szemlyeskedest(marpedig ugy vettem eszre), akkor legyen szives ne alkalmazza, szoval ez legyen ervenyes ra is, ne csak a hozzaszolokra. Beszeljunk a cikkrol, velemenyekrol, nem arrol, hogy kinek hany kecske szaladgal az udvaran. Jo?
Koszonom.

Beküldve 2010.12.10. 15:30, válaszként erre: bokorka.

liliak
Tisztelt cikkiro!

Szerintem senki nem ervelt amellett, hogy legyen KOTELEZO a 2 eves gyes. Eddig sem volt kotelezo. Aki akart, elment gyesre, aki nem, az visszament dolgozni. Csak a VALASZTAS LEHEHTOSEGGERT tuntettek az anyak. Hogy aki AKAR, maradhasson a gyereke mellett.

Beküldve 2010.12.10. 22:38.

areszke
Kedvenc az utcámban a "normális" szó, mint a "kultúra".
"Úgy tanultuk" neveléstörténet berkeiben (kicsit lepucolva), hogy a mindenkori nevelés joga, kötelessége - ha ennyi magánvélemény belefér - létjogosultságával megegyező tényezője a norma felállítása és fenntartása addig, amíg szükség nincs a norma megváltoztatására.

Miután a "normális" szót "a normának megfelelő" jelentésűnek állapítjuk meg - nem ÉN felségi vagy szerzői többesben, hanem MI, akik ezen a nyelven álmodunk -, érdemes tárgylemezre tenni a következőt:

A normát az adja át, aki a gyerekkel foglalkozik, ez az ember óvoda után a tanár intézménye, addig az óvó néni, pont az az óvó néni, akire a gyerek panaszt sose tesz, hiszen az óvó néni a mérce - a gyerek szerint az óvoda a valóság, nincs viszonyítási alapja, csak Anyu szoknyája (átugrom a bölcsődét és azoknak a gyerekeknek a teljesen kiszámíthatatlan későbbi sorsát, akik már 3 esztendősen gyakorlott társadalmi lények és potenciális későbbi drogfogyasztók, hiszen Anyu pénz- és kajaszerverré degradálta magát épp jókor).

Semmi baj nincs ezzel, hiszen eléldegélünk a III. évezred elején lassan 40 éves születéskor várható élettartammal, és jólétben vagyunk nyakig.

A baj ott van, amikor nem kap bizalmat a nevelésben a tanár és ez átsüt a gyereken. Miután nap nap után telik így felesleges tevékenységgel, zéró munkával tanárok százezreinek az ideje, szerintem "normális" ember nem tűri, hogy efölött napirendre térjen bárki, aki az agyával dolgozik, egy "közhely" legyintéssel.

Amikor a normát nem adjuk át - ugyanis történetesen nincs, vagy ami van, időszerűtlenné vált - akkor születik az a helyzet, hogy magas valószínűséggel nem találunk két embert, aki a "normális" szónak akár megközelítőleg ugyanazt a jelentést tulajdonítaná (Babilon, de mi intéztük így). Ugyanígy jár a "normális" szó, mint az "autonómia" (ahogy ezt Czika uram jó izmos spottal megvilágította) vagy a "kultúra".

Hogy jön ez ide. Nincs norma a dolgozó nőre se, tapogatóznak. Nem tudni, akkor normális-e egy dolgozó nő, ha megfelelési kényszere van, vagy akkor, ha hosszabb pöcsűnek érzi magát bármelyik afró színésznél. Azt se tudjuk, akkor normális-e, ha egyik se. Ezt itt korábban megírta egy kommentelő ("nem tudom megfogalmazni az igényeimet"). Magánvéleményem, hogy persze, hogy nem, hiszen nem tudja, milyen célt szeretne elérni ezekkel az igényekkel, mert nevelése kezdetétől fogva ő volt a cél, nem ő volt a célt elérő.

Akarunk női munkaerőt? Tessék felállítani az ezzel kapcsolatos normákat és úgy nevelni kezdetektől. Megszűnnek nőnek lenni? Belátható következmény volt, nem tettek ellene, lehet sírni, cserébe büszkék lehetnek arra, hogy nem az vette nekik a parfümöt, akinek egyébként kötelessége - viszont ismét NORMA híján nem teljesíti. Akarunk tökéletes férjeket? Tessék felállítani a normát és tessék oktatni a kezdetektől.

Nem utolsó sorban tessék végre együttműködni a tanárokkal annak tudatában, hogy a gyerek rá van utalva és káros, nagyon káros mindannyiunkra, ha elzárkózik.

Nem akartam én senkit felszólítani. Ha lenne egy hangyabolyom, azokat így abajgatnám, nincs (többek között épp a fenti okok következményeképpen). Nnna lárévédéré... tutit írnak, tutit kommentálok. emoticon

Beküldve 2010.12.12. 13:32, válaszként erre: nocsak.