Harmadik típusú találkozások Orbán Viktorral

Senki sem izgulni vagy meglepődni ment tegnap este Budapesten a Vörösmarty térre, a Fidesz eredményváró rendezvényére, bár nekem ez összejött. Azért volt igazán meglepő, mert kis társaságunk hallott ugyan arról, hogy ott ünnepel majd a Fidesz, és lesz sör, de nem gondolta volna, hogy a sörért fizetni is kell.


Ilyenek vagyunk na, romániai kampányokhoz szokottak.

Ahogy térünk be a Vörösmarty térre, a közönség elkezdi fújjolni a színpad melletti Hír tévén nyilatkozót, pedig azt nem is hívták Lendvai Ildikónak. Eléggé felkorbácsolhatta ez a pali a kivetítő előtt állók érzelmeit, többektől azt is hallom, hogy „mondjál le”. Nocsak, ki lehet vajon ez a pali?

Este héttől kilencig született egy új antipatikus politikai szereplője a magyar politikai életnek? Hamarosan kiderül, hogy nem – ez az ember az Országos Választási Bizottság elnöke, és csak szimplán balfasz. A sztori miértjére később derül fény, ő az, aki az utolsó pillanatokban hosszabbítatta meg a kampánycsendet, így

az eredmények bejelentése két órát csúszott.


A színpadon még semmi mozgás, mondják az emberek, hogy lesznek együttesek. Jó.

A Vörösmarty térre néző üveg irodaházban a Fidesz kampányirodája, de Orbán Viktort  nem látom, bár lehet, hogy hátulról nem tudnám megismerni. Mindenki öltönyben van az irodában, az egyik ő.



Elmegyek a italsátorig, mert a Hír Tévé élő közvetítése nem tud annyira lekötni. Kellemetlen meglepetés vár, egy dobozos Borsodit kérek, ami hatszáznegyven forint, amikor az ábécében száznyolcvanért adják. „Drága volt a kampány.” Értjük.

A színpadon közben mozgás támad, feláll egy együttes két énekesnővel. Reménykedek kicsit, de kiderül, hogy mégis Boney M számot fognak énekelni. Röhögünk a haverokkal, hogy „de le fogják húzni a csajok mikrofonját és a villanygitárokat szám közben, ha megjelennek a kivetítőn az eredmények”. És így lőn – nem hálás feladat választási eredmény előtt zenélni.


„Megvannak az eredmények” – írja ki a Hír Tévé.

Ötvenkét százalék és valamennyi, és megvan a kétharmados többség. A tömeg ujjong, jó ez, az én örömöm is felhőtlen lenne, ha nem lett volna az a sör árával kapcsolatos incidens.

Sorra nyilatkoznak a pártelnökök, a közönség reagál. Lendvait nem szeretik, Vonát nem szeretik, Dávid Ibolyát nem szeretik, de megtapsolják, amikor bejelenti, hogy lemond. A Lehet Más a Politika elnöke is nyilatkozik, őt figyelmesen végighallgatják, bár van egy-két bekiabáló, aki szerint ebbe a pártba mentették át az SZDSZ-t.

Meglátom Orbán Viktor hátát az üvegépület ablakán keresztül. Pár zászló kavar csak bele a képbe. Aztán látom a képernyőt, ott elölről mutatják. „Nyertünk” – mondja. „Szerények leszünk” – ezt is mondja. A közönség úgy reagál, mintha Metallica koncert lenne.

Nyolc évet vártak erre a coming outra.

A sajtónyilatkozat után Orbán lejön az emeletről, átmegy a tömegen, felmegy a színpadra. Azt mondja, hogy „magyarok határon innen és túlról”. Bekerültünk a targetbe. A beszédet meg lehet nézni a videómegosztókon, a tömegfílinget nem.

Az emberek közelebb mennek a színpadhoz, kivéve egyet. Lehet, hogy látszik rajtunk, hogy erdélyiek vagyunk, de azt mondja, képzeljük el, az előbb volt elől és Szász Jenő is ott van a tömegben.

Röhögünk. Hol lenne, mint ott, ahol valaki nyer valamit. Bár lehet, ő is csak azért jött, mert azt hitte, lesz ingyen sör.