Isten veled, gyáva humor

A kérdést úgy is fel lehetne tenni, hogy ki mer ma bármit mondani. A híradósok egészen biztosan nem mernek mondani túl sokat Magyarországon és Magyarországról, mert a hírműsorokból az utóbbi hónapokból gyorsan és biztosan eltűntek a hírek.

Az is lehet, hogy Magyarországon már nem történik semmi olyasmi, amit politikaként szoktunk meg. Nincs kormány, nincs ellenzék, nem működik a törvényhozás.


A parlament kapuját is elvitték,

nem lehet bemenni, ne is tessék kopogtatni. Nagyon is elképzelhető, legalábbis az alapján, ahogy a forint árfolyama alakul.

Ha ez így van, akkor nagyon is érthető, hogy főműsoridőben miért veszekedő szomszédasszonyok és anyósok lepik el a képernyőket. Mazochista egy ország ez a Magyarország, egyezzünk meg.

És ha politika sincs ebben a valamikor szebbre érdemes országban, akkor vili, hogy semmi szükség politikai viccműsorokra se. Úgyhogy levesbe Fábryval (állítólag ő is megszűnik, legalábbis a képernyőn), a HetiHetessel meg mindenkivel, aki ezzel a felesleges,

kihalt műfajjal próbálkozik.


Ez az a pont, ahol felhördülnek Fábry (jobbosok) és a HetiHetes (nem jobbosok) hívei, hogy a kettő mégsem ugyanaz, mert nem ugyanazzal a lendülettel hülyézte le (Fábry faszozta le) a Fideszes, MSZP-s politikusokat a két produkció.

Valóban vannak különbségek, de az az igazság, hogy az apró eltérések teljesen érdektelenek: mindkét műsor megbukott, mert dacára a kiemelt adássávnak, az ország tökéletesen elhumortalanodott, besavanyodott, a viccek a képernyőről nem jöttek le.


És akkor meg minek?

A nagy dérrel-dúrral felpiárolt új humorista generáció, a stand-uposok – ide értve a szépreményű Szomszédnénit is – vagy igyekeznek megmaradni az akolmeleg, politikamentes, családbarát, tutibiztos humor mellett, vagy unzsenír eladják a lelküket.

Azon a politikai kampányon csépelnek, ahol többet fizetnek. És ez így már minden, csak nem vicces.

Vannak új viccek, új poénok, de ezek már nem jól berendezett stúdiókból indulnak útra, szerzőjük többnyire ismeretlen. Így védett, tehát bátor.

Úgyhogy tényleg, húzzuk csak le a bátortalan, fantáziátlan sztárhumor előtt a függönyt, és találkozzunk új viccmezőkön, ahol névtelen nímandok fedezik fel újra az egykor fényes pesti humor hagyományát. Működött az Szálasi alatt, Rákosi alatt, Kádár elvtárs idején is, menni fog most is.