Hogyan nyírjuk ki Vass Leventét?

A marosvásárhelyi polgármester-választás rém fárasztó történet, mert mindenről szól, csak magáról a polgármesterségről nem.



A marosvásárhelyi erdő előtt ugyanis, amelyet nem látunk, ott nőnek az égig érő magyar-ego fák. Hosszú évek óta visszhangzik a türelmetlen kérdés, hogy „mikor lesz már megint magyar polgármestere Marosvásárhelynek?”.


Elnézve a statisztikai adatokat

Marosvásárhelyen főállású „magyar” polgármester már soha nem lesz. Csak úgy a pőre-magyar nem piacképes. Arra van esély, hogy jó polgármester, aki mellékesen magyar is, kiüsse a székből az egyre populistább Dorin Floreát a ringből, de ehhez kutyakemény szakmai programra és az eddigi (nosztalgikus, a magyarokhoz befelé beszélő) önkormányzati kampányoktól merőben eltérő felkészülésre van szükség.

Nem ez történik. Hónapok óta szinte semmit sem lehet hallani Vass Leventéről (a Cseke Attila és Raed Arafat mellett háttérben dolgozó profi, technokrata figuráról, aki érti, ha a pénz és a józan ész beszél). Csak az egyre fárasztóbban marakodó pártok vircsafjta látszik. Az izgatja a feleket, hogy a jelöltet ki jelöli, ki nem jelöli, kinek a logója kerül fel a szóróanyagokra. Az már kevéssé, hogy a „mi jelöltünk”, a „magyar jelölt” tényleg megnyeri-e a választásokat.

Olyan jellegű vita folyik az önkormányzati választásokról Marosvásárhelyen, mint amikor a nagycsalád vasárnaponként összegyűl, és addig vitatkozik a rég elévült örökösödési pereken, a házastársi félrekufircolásokon, valamint arról, hogy ki hova üljön a kerek asztal mellé, amíg a zsír ráköt a húslevesre.

Elmegy ilyenkor minden étvágy.


Vass Levente is jó úton halad afelé – hála az állítólag őt támogató pártoknak –, hogy azelőtt elveszítse a népszerűségét, mielőtt megnyerte volna azt. Merő politikai támogatásból jól kicsinálják, hiteltelenítik. Most úgy téblábol Marosvásárhelyen, mint az elvált szülők gyereke, aki mindenkinek bizonyítani akar, mindenhol a „magyar berkekben” jó fiú szeretne lenni.

Boldogan levelez arról, hogy őt támogatják az egyházak, olvasónapot szervez, közösségi-kávézik, de ettől még nem lesz több, mint egy pelyhedző bajszú konfirmandus, akiről nem tudni, valóban megérett-e a politikához. Elég kemény-e a bulihoz, vagy csak a nem jó akaró pártos nagybácsik-nagynénik előtt pukedlizik.

Kedves magyar pártok, ha jót akartok, szálljatok le Vass Leventéről. Nem kell levélbombákat küldeni arról, hogy „ki hogy árulja el a marosvásárhelyi magyarságot”, mert a marosvásárhelyi magyarság

leszarja ezeket az árulásos rémmeséket.


Nem érdekli, hogy kinek a logója van a választási plakáton, kinek a kampányszekere fut. Megkockáztatom, nagyon sokan azon sem tipródnak, hogy magyar legyen-e a polgármester.

Marosvásárhelyen az a kérdés, hogy mit kezd a következő polgármester a tömegközlekedéssel (pompásan buszoznánk, bicikliznénk), a gazdaságfejlesztéssel (munkát, kenyeret), a környezetvédelemmel (büdös a kombinát, eladták a Somit), az óvodai-bölcsödei-iskolai helyhiánnyal, a roma problémákkal (mindenki átlát a Florea-pányvákon, a Hidegvölgyet fojtogató maffiázáson), a Marosvásárhely mellől leszakadó vidékről (szegény-szegény Nyárádmente, Marosmente).


Marosvásárhelyen ott a SMURD

(szavunk ne felejtsük, ez mozgósította az egész országot), ott az egyetemi klinika (a fél Romániát itt kezelik): olyan intézmények működnek itt, amelyekkel kufárkodva rendkívüli közösségi-politikai tőkét lehet kovácsolni. Vass, ha végre engednék gondolkodni, alkalmas is lenne erre.

Ehhez képest Dorin Florea néhány víkend-telepi fagylaltozóval és néhány megpancsolt közbeszerzéssel telepített játszótérrel támad. Nem lenne nagy művészet két vállra fektetni.

Feltéve, ha a magyar érdekképviseletek (normi, hogy jó sok van belőlük) megfeledkeznének a saját kis magán-párt-bizniszeikről. Arról az avítt, unalmas, fecsegő cirkuszról, amit Marosvásárhelyen politikának neveznek.