Intellektuális orgazmusok Tisza Katával

Na jó, igazából nincs velem. Csak a könyve van itt a kezemben: Reváns. Utoljára talán középiskolás koromban volt olyan, hogy a kezembe került egy könyv, és egyszerűen nem tudtam szabadulni tőle. Már úgy értve, hogy szépirodalmi könyv.

Szépirodalom ez egyáltalán? Túl alulképzett vagyok én ahhoz, hogy megválaszoljam ezt a kérdést. Én csak annyit tudok, hogy ilyen jó novellákat rég nem olvastam. Itt van egy könyv amelyben adott szinte minden ami egy városi intellektuális bohémembert elszédít: értelmiségi környezet, szabadosság, hedonizmus, kávézások, bor, bűvölés, karrier, média, sajtó, megcsalás (?) szex.


A legtöbb a szex.

De talán nem is az hús-vér kielégülések, bizsergések azok amik a legjobban elszédítenek, hanem az intellektuális orgazmusok. Ez a könyv maga egy intellektuális orgazmus.

Nem vagyok könyvkritikus, még bölcsész sem. Az irodalmi művéltségemet valahol az érttségi után 2 nappal egy nagy borozásba fullasztottam bele. Azóta csak szakmai dolgok. Jogról olvasok, politikáról, világnézeteket elemzek, közéleti vitákat követek végig. És akkor megint politika, kampány, kommunikációelmélet, blogvilág, polgárpukkasztás, ateizmus – világmegváltás, cikkírás egy még részben naiv, de már alig ártatlan fiatal fejjel.

És akkor bejön ebbe a világba Tisza Kata. Kedvesem ajándékozott meg a Revánssal pár nappal ezelűtt. Egy kolozsvári olasz vendéglőben ültünk, kapcsolatunk 2 éves évfordulóját ünnepeltük. Két év után már jól ismer, tudta, hogy élvezni fogom a könyvet.

Tisza Kata Revánsa egy olyan világba szállít el már fél oldal után, amit az ember csak habzsolni tud. Elhasznált vagy elfojtott érzések, beteljesült vagy még többször beteljesült vágyak világa ez. Olyan szabad szerelmek és kapcsolatok világa amellyel sokan a keresztény-konzervatív Erdélyben csak a Szex és New York egy újabb torrentről letöltött részében találkozott Carrie Bradshaw tolmácsolásában.

De Tisza Kata sokkal több, mint a Szex és New York. Tisza Kata könyve olyan mintha a Beeing John Malcovich-ot élnénk át a budapesti médiaelit sznob, bohém és hedonista világában. Tisza fejéből követhetünk végig egy olyan világot amelynek valósága, embersége (vagy inkább egyszerű emberi mivolta), természetessége és beteges érzelmi, szexuális és intellektuális túlhajszolása sokkal több, érdekesebb és izgatóbb mint az ami a budapesti tévékből és bulvárlapokból kilátszik. Olyan világ ez, ahol az újságíró nem azért fekszik le a főnökével mert előléptetést kíván, hanem azért mert olyan módon stimulálják egymást amitől az életük egy újabb szintet ér el. Olyan világ ez, ahol egy szép nő nem szégyelli hatalmát, és nem szégyelli gyengeségét sem. Olyan világ ez, ahol az írónő férfiakat fal fel, és férfiakkal falatja fel magát. Azért mert boldog tőle, de azért is, hogy írni tudjon. Szenved, boldog, üres, telitett, komoly, elszédült, úr, szolga, szenvedélyes, vad, simogató, ölelő, ellökő, karmoló. Minden, ami emberi.

Tisza Kata világa részben mindannyiunk világa. Talán más körülmények, más környezet, más vektorok. De ugyanaz az emberszagú világ. Történeteit olvasva saját életünk hasonló jelenetei elevenednek fel. Olyanok is amik megtörténtek, és olyanok is amiket csak szerettünk volna. A digitális korszakon felnőtt generációnkban van-e még vajon olyan akinek a szívet nem törte össze, vagy éppen tette boldoggá egy sms vagy egy email?

Tisza Kata a jelenkori Héja-nász az avaron. És emiatt kihagyhatatlan.

Egyébként volt szerencsém pár szót váltani vele személyesen is a tavalyi Félszigeten, Marosvásárhelyen. Egy nagyon kedves és természetes lány. Érdekes élmény valakivel beszélni, majd később belemászni magánéletébe a könyvén keresztül. Persze nem lehet tudni, hogy éppen melyik novellája saját valós élményének sztorija, és melyik csak elképzelt, esetleg egy barátnő meséje. Egy pár bizonyosan saját. Egyszerűen érződik. És ettől lesz meglehetősen intimmé ez a könyv.

Még ha ebben a bizonyos könyvében mellékes is a tény, de máshonnan tudjuk, hogy Tisza Kata erdélyi. Nem is akármilyen erdélyi. Egy olyan erdélyi aki volt bátor betörni egy olyan sznob világba, ahová nem sok erdélyinek van lehetősége. Tisza Kata egy sikeres, ünnepelt marosvásárhelyi lány, aki a modern magyar irodalom egyik legeredetibb csillaga. És mindezt saját maga érte el.


Érdekes módon, éppen szülőföldjén ismerik a legkevésbé.

De nem lesz ezzel az első magyar író. Milyen is lenne az az Erdély ahol Wass Albert giccsmagyar nacionalista maszturbációi helyett egy sokkal emberközelibb, életszagúbb, liberálisabb és komplexebb értéket tudnánk magunk fölé emelni mint ő? Az az Erdély még nem létezik. Legalábbis egy pár ezer fiatal értelmiségi világán túl nem. És ezen sajnos még a szinte teljesen rólunk szoló Magyar Pszichó című könyve sem fog váltóztatni.

Kata ne állj meg az írással. Persze tudom, hogy nem fogsz, nem is tudnál. Ismerem a fajtád jól. És gyere haza többet, beszélgess velünk többet. De ne maradj itt. Itthon sajnos még kevesen értenének meg. Legalábbis egyelőre.

Már csak ilyen ez az erdélyi magyar pszichó.