Kaki és puki: a nemzet szelleme
A román és a magyar óvodások már különben sem hisznek a mesékben, mindenki tudja, hogy hol a helye, mikor és hova pisilhet, vezényszóra.
Reggel például szigorú sorokba szerveződve, külön mennek ki pisilni a román és a magyar óvodások. Először a románok, aztán a magyarok. Utána fordítva.
De legelőszöris a román kislányok, utána a román kisfiúk, és csak aztán a magyar lányok. Legvégül pedig a magyar fiúk. És aztán fordítva.
Ha tudja még valaki követni.
A román-magyar óvodába ugyanolyan tanügyminisztériumi minőségellenőrök járnak, mint a román-magyar egyetemekre. Csak itt nem ARACIS-nek hívják az ellenőrző testületet, hanem ARACIP-nek. Csipet-csapat, fontosak! Az „aracsip” jelentését a folyósón teszik közzé, hadd lássa a szülő, hogy amit tanul a gyerek, az jó. És ha ők egyszer azt mondták, hogy az jó, akkor jó.
A jelentés mellett ott van az „interetnikus aktivitások” panó is a folyósón, ahol mindenki láthatja. Ez kell a román-magyar óvodába nagyon. Rajta szeptember óta ott díszeleg a legfontosabb interetnikus cselekmény két nyelven, szemléltető ábrákkal a kérdés és leírás: hogyan mossunk fogat? Nagyon kell ez a román és magyar kiscsoportosoknak, mert a mocskos száj csak torzsalkodásokhoz vezet, ez így igaz.
Köpöd ki a gumicukorkámat, te szemét!
Ennek az óvodának a falán, ahol románok és magyarok, fiúk és lányok, majd fordítva, kis kínai plüss Mikulás mászik – ő jelzi az idők szavát: itt van a nemzeti ünnep. Román, magyar, de leginkább kínai. Merry christmas, băieţi és lányok!
Itt minden ünnep, mert internacionális béke van (pontos a pisirend), például a Halloween is ünnep, ilyenkor kötelező a hullajelmez a kiscsoportban is.
Csodálatos óvoda ez, falain mindenféle nációjú matrica, gipsz katicabogarak Hollandiából és segély-madárijesztők Németországból. De mindezek között, a kerti törpék és fröccsöntött micimackók ölelésében házi oltár, lakkozott zsúrasztal áll: rajta román és uniós zászló. Pisilni is csak az mehet, aki lerója a tiszteletkört a nemzeti, valamint uniós oltár körül, aki tudja az irányt.
Kaki, puki, és a nemzet szelleme.
December elsejére az óvodások – valamint az óvodásokat nemzetileg irányító óvónők, akik tudják, mi a kötelesség, mert a tanügyi reform által frissen képzett tanerők – mozaikból rakták ki Románia térképét.
Erdélyt egy vörös róka jelzi, lompos farka a Kárpát-kanyar. A holló és a sajt már nem fért fel a tablóra, és nem gondoljuk azt, hogy ez célzás. Ceci n`est pas une róka.
December elsején az óvoda-televízióból (olyan is van, ki mondta, hogy alulfinanszírozott a tanügy?) száműzték a meséket. A román és a magyar óvodások már különben sem hisznek a mesékben, mindenki tudja, hol a helye, mikor és hova pisilhet, vezényszóra.
Ők lelkesen, odafigyelve hallgatják a végtelenített román himnuszt, órákon át, és hallani sem akarnak arról a szenátusi javaslatról, hogy ideje volna lecserélni ezt a háborús nótát. Piroska és a farkas is mehet a fenébe.
Az óvodában ugyanis fegyelmező nemzeti pedagógia és ezért béke van. Még.
