Kalandorok kíméljenek

Mikor először olvastam a hírt a négy magyar állampolgár rendőrségi bekíséréséről, felháborodtam.



Milyen jogon hallgatnak ki személyeket, és emelnek vádat kettejük ellen csak azért, mert éppen egy nem hivatalos, percekig kitett magyar nyelvű helységnévtáblával fényképeszednek?


A vádak röhejesek:

a közerkölcs elleni vétség és a közrendháborítás teljesen mást jelent, mint amit ez a csoport elkövetett. Ha valóban nem akarták otthagyni a táblát, akkor a tettet nem igazán lehet büntetőjogilag besorolni, nincs amiért elítélje őket egyetlen objektív bíró sem.

Először ártatlan „miskolci turistákról” volt szó. A naiv mélymagyar fajta, de ártatlan. Aztán lassan kezdett árnyaltabbá válni a kép. Kiderült, hogy a csoport vezetője, Miklós Árpád nem igazán turista, és láthatólag nem is csak Erdély tájait felfedezni jött ide.

Miklós Árpád a MIÉP volt elnökségi tagja, a Nemzeti Őrsereg nevű szélsőjobbos félkatonai szervezet tagja, tavaly pedig a Jobbik volt edelényi képviselőjelöltje, jelenleg a Jobbik Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlési frakcióvezetője. Miklós Árpád provokálni jött ide. Minden jel arra mutat, hogy

ez egy megtervezett hakni volt.


Lehet, hogy ekkora botrányra éppen nem számítottak, de ha már kikerekedett, az még jobb. Az Adevărulnak adott nyilatkozata szerint Miklós a magyar Országgyűlésben is be fog számolni a Kolozsváron történtekről. Minden bizonnyal a teljes magyar szélsőjobb média sztárolni fogja, ő és barátai a szélsőjobb új nemzeti hősei. A legújabb virtuál-magyar lovagok egy virtuálisan hatvannégy vármegyés országban.

Miklós és kollégái azt hiszik, hogy igazi hőstettet követtek el. Kiálltak a magyar helységnévtábláért, megmutatták a magyar virtust! Azonnal ráerősített a történetre Szegedi Csanád is, a Jobbik Erdélyben hagyományosan provokáló EP-képviselője, aki köszönetét fejezte ki politikustársának a kolozsvári akcióval kapcsolatban, majd kijelentette, hogy a romániai hatóságok „nyíltan provokálják” az erdélyi magyarságot! Tessék?


Ki provokál itt kit?

Ez az eset csak egy újabb történet abból az évente megismétlődő sok százból vagy ezerből, amely különböző helyszínen, de mindig ugyanúgy zajlik le: idejön a magyarországi mélymagyar nagyúri gőggel, mint a brit, amikor Kenyába megy vissza, lobogtatja az Árpád-sávját, fotózza a hőstettjeit, megiszik néhány kupicával, hogy még nagyobb lelkesedéssel énekelhesse a Best of Horthy Miklós táborábant, majd szépen beül az autójába, és visszahúz Biharkeresztesen túlra.

A hülyébbik fajta, ha népszerűségre tör, nem elégszik meg a szittya fotóval a Hargita alatt, botrányt provokál. Ő a magyarmatosító.


A magyarmatosító tájékozatlan, felelőtlen és buta.

Valójában fogalma sincs Erdélyről, nem ismeri az itteni viszonyokat, az etnikai határokat, közösségi kapcsolatokat, fogalma sincs a régió valódi történetéről. Neki Erdély csak egy történelmi theme-park, játszótér, kalandtúra, ahol kiélheti mélymagyarságát. Aztán ha letartóztatja a csúnya megszálló román rendőrség? Dicsőség a magyarok istenének, ez már egyből repül a Kurucinfó és a Barikád címoldalára. Mission accomplished.

Amit ezek a virtuális hatvannégy vármegyében élő emberek nem értenek meg, az az, hogy „hőstetteik” nekünk itt ártanak. Nyilatkozatok, zászlók, címerek, szélsőjobbos giccslapok, mélymagyar áltörténelmi előadások és minden erdélyi hőstett koronája: a román médiacirkusz, ha lehet, valamilyen román hatósági fellépéssel.

Mindezek az égvilágon semmiféle eredményt nem hoznak az erdélyi magyarok számára. Ezektől a hakniktól nem bővülnek se a jogaink, se a lehetőségeink.


Ezektől az akcióktól mi csak szívunk.

Nem kicsit, nagyon. Ugyanis bármit, amit a magyarországi és erdélyi magyar szélsőjobb itt véghezvisz, az csak újabb lehetőséget ad arra, hogy a román média leszélsőségezze, irredentázza az erdélyi magyarságot, újabb magas labdát kapnak a román nacionalisták, újabb okot kapnak a hatóságok, hogy korlátozó álláspontot tanúsítsanak jogos kérelmekkel szemben is.

Mert amire a magyarországi és az erdélyi magyar szélsőjobb ráteszi a kezét, az szalonképtelenné válik, azt már jóval könnyebben utasíthatja el a román közvélemény. A román média pedig nem sokat lacafacázik. Azonnal lecsaptak most is a jobbikosok kolozsvári táblaakciójára. A kolozsvári és országos román újságok egymás után ontják azóta is a magyarországi nacionalista politikus provokációját elítélő cikkeket.


A román válaszmanipuláció is jól működik,

hisz a román médiafogyasztó fejében azonnal megvan a kapcsolat: magyar helységnévtábla = magyar irredentizmus, magyar revizionizmus, magyar sovinizmus. A Jobbik a román sajtó szemében ezeknek a jelzőknek a hordozója, alaposan le is írják mindig, nehogy valaki elfelejtse, kivel áll szemben a nemzet. Tegyük hozzá, nem sokat kell sarkítaniuk a Jobbik jellemzésében. Mindezeket sajnos most a kolozsvári kétnyelvű helységnévtábla ügyére is ráfröcskölték.

A jobbikosok pedig beülnek a kis autójukba, hazamennek, Bocskai mellényében kivogyorogják magukat a Barikád oldalain, mi meg ittmaradunk magyarázni a román barátainknak, kollégáinknak, a román sajtónak, hogy nyugi, a kétnyelvű tábla nem az első lépést jelenti Nagy-Magyarország felé, ez egy egyszerű nyelvi jog, amely semmilyen módon nem veszélyezteti az ország integritását.

Ha valamit elértek a jobbikosok, az pont az ellenkezője annak amit akarnak: nem lesz egyhamar kétnyelvű helységnévtábla Kolozsváron. Pedig már nagyonis ideje volna. Ugyanez az eredménye minden egyes hasonló provokációjuknak. Nem értik meg, hogy

Erdély nekünk nem egy 3D-s CounterStrike,

ahol a piros-fehér-zöld csapat játszik a piros-sárga-kék ellen a várromok között. Nekünk Erdély tényleg az otthonunk, ahol együtt kell élnünk a nálunk regionális szinten is négyszer nagyobb román közösséggel, tőlük kell jogainkat kikérnünk, kilobbiznunk, kizsarolnunk, ha éppen másképp nem megy.

Más megoldás nincs. A szimbolikus provokációkkal, a giccsmagyar fotózásokkal, bombasztikus nyilatkozatokkal, lerészegedős irredenta rockkoncertekkel, a bakancsos, bőrfejes felvonulásokkal, szélsőjobbos online trollkodással egy baj van: teljesen eredménytelenek, sőt teljesen kontraproduktívak. Egyszerűen azért, mert figyelmen kívül hagyják a helyi demográfiai, társadalmi, jogi, politikai viszonyokat és a többségiek gondolkodását.

Arra az egyre jók, hogy megfúrjanak minden olyan küzdelmet, amely racionális, helyzetre szabott, a többséget is kompromisszumra irányító, alaposan megtervezett stratégia mentén zajlik, és valóban hozhat valamit a konyhára. Minden évben valamivel többet és többet.

Annak amit a jobbikosok és erdélyi szatellitjeik csinálnak, nincs hasznos vége, nincs eredménye. Szalmaláng a szélben. Egy pillanatnyi nackó maszturbáció, önigazolás, hajtás az értelmetlen erkölcsi győzelemre – zéró eredménnyel. Végsősoron lúzerség, az előre bejelentett füstbomba.

Az ilyenre mondták régebben: kalandorok kíméljenek.