Karácsonyi magyarok

Sepsiszentgyörgyön ünnepekkor alig lehet helyet találni a kocsmákban. Az utóbbi évek karácsonyi hazaruccanásainak estéi mindig a kocsmáról-kocsmára helykereső sétával kezdődtek. Hazajöttek a karácsonyi magyarok. Megtelt a város.

Kik a karácsonyi magyarok? A karácsonyi magyar az a fiatal vagy középkorú egyén, aki huzamosabb ideig, több napra már csak karácsonykor jön haza a szülővárosába, szülőfalujába, Erdély valamelyik zugába az ország valamelyik nagyvárosából vagy külföldről. Igazából hívhatnánk őt akár húsvéti magyarnak is, vagy karácsonyi székelynek, esetleg ünnepi erdélyinek. Az egyszerűség kedvéért én megmaradok a karácsonyi magyarnál.


Honnan jönnek haza a karácsonyi magyarok?

Több tíz verzió lehetséges. Hogy a legáltalánosabbaknál maradjunk: Kolozsvárról, Váradról, Temesvárról valamelyik székelyföldi városba, faluba; Debrecenből Váradra, Szegedről Aradra, Budapestről vagy szinte bárhonnan Magyarországról Kolozsvárra, Marosvásárhelyre vagy Székelyföldre.

Ne felejtsük el az Olaszországból és Spanyolországból ünnepre hazajövő karácsonyi magyarokat sem. Õk általában erdélyi szórvány-vidékekre jönnek haza (Máramaros, Brassó, Fehér, Kolozs megyébe), hisz ők elsősorban a román barátok, szomszédok emigrációs vonalait használják.

Több kérdés is felmerül a karácsonyi magyarokkal kapcsolatban. Az első és legközhelyesebb kérdés: miféle hazafiak a karácsonyi magyarok, hisz itt hagyták a szülőföldjüket. Erre a válasz milyensége teljesen attól függ, hogy kit kérdezünk. Egy karácsonyi magyar természetesen azt fogja mondani, hogy jól tette, hisz sokkal több lehetősége van megvalósítani önmagát azon a helyen, ahová elvándorolt. És egyébként pénzt küld haza néha, segíti az itthoniakat, indirekt módon

tőkésíti az itthoni gazdaságot.

Ha az itthon maradottakat kérdezzük, akkor a válasz vagy az, hogy önző nemzetárulók ezek (azok szerint, akiknek nem sikerült elmenni, vagy itthon nem jöttek össze a dolgok), vagy az, hogy „jól tetted fiam, innen menni kell, mert itt nincs lehetőség” (azok szerint, akiknek valakijük elment). Abszolút igazság ebben a kérdésben természetesen nincs, hisz túl szubjektív a téma.

Ebből azonnal következik a második legfontosabb kérdés is: jó jó, hogy a karácsonyi magyaroknak jobb odafent vagy odakint, de nekünk itthon ebből mi hasznunk van? Valóban nem sok, az esetleges anyagi segítségen kívül. Normális körülmények között a karácsonyi magyarok fejlesztő faktorként kellene működjenek. Ez azonban csak akkor működik igazán, ha visszajönnek ide élni, és újra helyi magyarokká válnak. Ekkor nemcsak egy másféle, nyitottabb mentalitást hoznak magukkal, hanem gyakran szakértelmet, tőkét, változást akaró lelkesedést. Mindebből az itthoni közösség busásan profitálhat.

Ha haza tudja csalni a karácsonyi magyart.

Ha az valaha haza akarna jönni. Csakhogy általában nem akar, és nem is fog. Mert nem tud. Odafent, odakint végzetesen átalakult, megváltozott a mentalitása. Mások lettek az igényei, mások lettek az elvárásai, mások lettek az anyagi körülményei. Mások lettek a szokásai, más lehetőségekhez, szolgáltatásokhoz, minőséghez – egyszóval civilizációhoz szokott. Mikor ünnepekre hazajön, az első néhány órás „hogy-vagy-jól-vagy-jaj-de-jó-hogy-látlak” pillanat után azonnal előjönnek a nézetkülönbségek. Két-három nap után már több a vita, mint a harmónia.

Ez az a pillanat, amikor a karácsonyi magyar elkezdi nézni, hogy mennyi idő van még a visszaindulásig, a vonatig, az autóig, a buszig, a repülőig. Keveredik benne a honvágy érzése, az „itthon hagyott” családtagok és barátok társaságának pillanatnyi élvezete és az „otthonhagyott” fejlettebb világ megszokott kényelme és hasonló gondolkodású környezete. Mindig a második győz.

Egy ország, egy vidék, egy közösség akkor lesz valóban fejlett, életképes, civilizált, amikor a kocsmái ünnepekkor nem a karácsonyra hazajöttek miatt telnek meg, hanem a helyiek miatt. Akkor lesz még ennél is fejlettebb, amikor az ünnepeket itt tölteni kívánó, teljesen idegen turisták miatt kell újabb kocsmákat nyitni. Erdély, Székelyföld még fényévekre van ettől,

nettó kivándorló-termelők vagyunk.

Egyelőre karácsonykor az elvándoroltak és kivándorolták töltik meg a várost, a falut ünnepekkor. Kevésbé a helyiek, és szinte egyáltalán nem az idegen turisták.

De legyünk optimisták, hisz újév közeledik. Vannak pozitív példák. Az íreknek húsz év alatt sikerült – kis uniós segítséggel – teljesen megfordítani a migrációs trendet. Errefele haladnak már a szlovénok vagy a csehek is. Igaz, ők máshonnan indultak. Talán igaz az is, hogy ők értékelték a karácsonyi hazafiaikat. Sohasem késő elkezdeni meghallgatni őket. Néha furcsák, de jót akarnak.